57-58 hónapos


Hanna mostanában sok minden: szélvész kisasszony, egyben a medence királynője, aki ennyi idő után is imádja az úszást (úgy is mint: az a jó, hogy ha hideg van és nem lehet a Balatonba menni, akkor van az uszoda!), az igazán jó tesó (aki néha az agyamra megy, mert egymás után mindent elvesz Dávidtól, ami a kicsi kezébe kerül), a sokakhoz képest jó evő (aki néha csak desszertet enne), az ügyes nagylány, aki önálló (de aki igényel "minden mást" is, ami a kicsivel történik), akinek nincs kedve síoktatásra menni, de aztán mégis milyen jó volt... Sorolhatnám.

Lassan nem tudok róla mit írni, néha az agyamra megy, máskor meg ő a legkedvesebb, legtündéribb - hogy ez így van-e jól? Nem tudom. Azt tudom, hogy múltkor az AI filmbe belepillantva elég erősen hatott rám, hogy én bizony csupa jóság, csupa szófogadás robot-gyereket nem akarok, igazi gyerek kell nekem, márpedig az igazi gyerek jó eséllyel pont olyan, mint Hanna, és ezt a 4-5 éves kort egyszerűen csak túl kell élni.

Nem mintha nem fejlődött volna rengeteget mostanság, már sokszor elkerülhető a hiszti (mert megérti, hogy van megoldás, vagy elfogadja, amit mondunk neki), nagyon lazán barátkozik ahhoz képest, amilyen régen volt, és mozgásában is sokat ügyesedett... úgyhogy bármennyire is úgy érzem néha, hogy katonás rend kéne itthonra, nem én leszek az, aki rákényszerít mindent, hogy mindenáron letörje a gyerek akaratát, avagy betörje a gyereket és hasonlók, mert bízom benne, hogy idővel kialakul majd szépen minden (másfelől saját bőrömön tapasztalom, hogy miért nem jó dolog, ha szófogadó gyereknek nevelnek).

56 hónapos

Újra ovizik. Elkezdett különórákra járni - azért írom így, mert ő szerette volna, nem mi erőltetjük, még akkor sem, ha tény, hogy mi visszük. Úszni, mert nyáron még a hideg Balaton sem riasztotta vissza, és ő már úgyis tud úszni úszógumival, illetve kipróbáljuk a balett előkészítőt és síelni is szeretne tanulni.

Most nagyon él az oviban, örül a barátnőknek, az úszáson is ismerkedik, mert "ott még nincs is barátnőm" (mondta ezt a második alkalommal). Igaz, nyuszi volt megkérdezni a kislány nevét, akivel végig trécseltek az edzés alatt, de a kislány is nyuszi volt megmondani a nevét, amikor végül én megkérdeztem. Még az is lehet, barátnők lesznek?

Újra rákapott a rajzolásra, egyre látványosabban használ színeket. Olyan kérdései vannak, hogy sokszor azon kapom magam, válasz helyett azt mondom: "sajnos nem értem a kérdést".

A tesót szereti, de a játékait félti, és néha azért már látszik, lesz itt ilyen-olyan összemordulás.

Morgás az velünk is van, de mi szülők úgy döntöttünk, hogy a kiabálásokat csak légyzümmögésként halljuk, ha egyáltalán meghalljuk.

54 és 55 hónapos

Szerinte ugyan nem ilyen öreg, de nem vitatkozunk. (Én lassan már semmin nem vitatkozom vele. Nem érdemes.)

Nem tudom megmondani, élvezi-e a nyári szünetet a mászóbajnok tesója és a kidőlőben lévő szülei mellett, láthatóan igen, de néha szóban azért jelzi, hogy hiányoznak a barátnői, unatkozik. A felszín alatt dúl a tesóféltékenység is, bár a testvérét megkérdőjelezhetetlenül nagyon szereti, a felnőttekkel meggyűlik baja, és leginkább akkor, ha több felnőtt van jelen. Egy felnőtt esetén segítőkész, nagylány. Több felnőtt esetén kicsi, és ennek megfelelő bánásmódot igényel, mégpedig egész hangosan.

Panasz egyébként nincs rá, végülis sokszor elfoglalja magát egyedül, sok új dolgot tanul, mostanság kezd ráhangolódni a társasjátékokra, a kártyázásra. Óriási előrelépés szerintem, hogy már nem kell kivenni a Fekete Pétert a pakliból és hogy nem kezd azonnal üvöltésbe, ha valaki nála nagyobbat dob a Ki nevet a végén? játékban.

Csak szabályok ne lennének - és ez nyilván nem csak a játékokra vonatkozik.

Imádja a Balatont, ha húsz fokos a víz, akkor is, összeszorított fogakkal ugyan, de lubickol, tervezünk is számára egy utat az Északi-tengerhez, ha már ilyen fókabőrű. Zokni se kell rá, bugyiban is vígan bírja majd, legalábbis a hűvösebb nyári napokon nem hajlandó felvenni melegebb cuccot, hiszen nyár van. (Magyarázhatok ilyesmit is.)

Mondtam már, hogy a tesóját szereti? Legalább annyira, mint a fagyit. (Nem meglepő, az is hideg. Mármint a fagyi. Egyébként pedig nem jó a nyár, a telet jobban szereti, legyen azonnal tél. Akkor meg majd legyen nyár, ugye... a beton pedig ne legyen kemény, a pincér azonnal hozza az ételt, mert különben megveri stb., a türelem bajnoka.)

Napi alvásigénye 8-9 óra. Szerintem ez lehetetlen, de korábban fektetni vagy napközben alvásra bírni is lehetetlen. Fut, pörög, tesz-vesz egész nap, aztán még egy hangos előadást is ad este, nehogy unatkozzunk, hiszen unatkozni borzalmas, annál már csak aludni borzalmasabb. (Nálam ugyan mindkettő listavezető, de mint mondtam, én ilyesmin már nem vitatkozom, és nem csak azért, mert nem vagyunk egyformák, hanem azért is, mert a lány úgyis arról panaszkodik nap mint nap, hogy mindig azt kell csinálni, amit a felnőttek akarnak.)

53 hónapos

Az már majdnem annyi, mint négy és fél. Az esze szerintem néha kevesebb, mostanában olyan dolgai vannak, hogy csak nézek. Az egyik nap azt kiabálja, ő, aki sosem nyúlt vezetékhez, hogy majdnem megrázta az áram (bár igazából csak azt akarta, hogy ugorjak azonnal, mert nem szeretné a mesefilmnek azt a bizonyos most következő részét nézni), rákövetkező napon felmászott a radiátorra, és onnan nézett ki a nyitott tetőablakon, aminek alja kb. a melléig ér. Még jó, hogy hamar megunta és szólt, hogy segítsek neki lejönni.

Mindezt persze nem ő találja ki, még mindig valaki más a hibás, a felmászást az IKEÁ-s plüss jegesmedve indítványozta, meg is beszéltem a medvével az ügyet.

Engem próbál visszaszerezni, maximálisan, de azért néha együttérző is. Amúgy meg járkál ide-oda az apjával, most először három napot távol is volt, nagyszülőzött-unokatesózott (hogy ne legyen unalmas, kicsit hányt és lázasodott, aztán kutya baja se volt).

Kedvenc játéka mostanság, hogy ő már hat, mármint éves. Ez jól kihasználható, mert megcsinál mindent, amit szerintem egy ilyen nagylány már meg tud csinálni. Egyébként megy a saját feje után, most már az oviban sem olyan szabálykövető (nem is bánom).

Megtanult mostanság egy csomó gyerekverset, illetve ez az első felnőtt zene, ami tetszik neki.

A tesóját imádja, gondolom a vezetékhez nyúlkálást is tőle tanulta, már csak abból gondolom, mert tápszert is kér mostanság reggelire, néha meg háton fekszik, felfelé nyújtott kezekkel, lábakkal, mint egy szerencsétlenül járt bogár, és azt játssza, hogy kisbaba.

Azt hiszem, teljesen normális. Pont amennyire mindenki.

52 hónapos

Zajlik a gyermek szocializációja, komoly kérdések merülnek fel, a három ovis barátnő triumvirátusa néha bizony problémás, szerencsére mostanában befigyelt néhány újabb barátnő is, és vele együtt a felismerés, miszerint "minél több barátnőm van, annál jobban érzem magam az oviban". Ha pedig már a fecsegésnél tartunk, tud titkot tartani is, pont mint egy nő, így már múlt hét elején tudtam, mi lesz az anyák napi meglepetés.

Élvezi a "nyarat" - szerinte már simán lehet shortban mászkálni és simán lehet akár napi kettőt is fagyizni, úgyhogy van ütközési pont bőven. Igaz, mostanában már néha meglep azzal, hogy könnyedén kezel egy-egy helyzetet, de azért az apja szerint még bőven illik rá a hisztipanka kifejezés, én pedig néha vigyorogva hallgatom, hogy milyen jól megtanult már zsarolni a gyermek, olyan "ha azt akarod, hogy gyorsan elaludjak és menjek holnap oviba, akkor olvass 110 mesét, de most azonnal" jelleggel. Azért van ám jó is a fejlődésben, megérte a hisztit szidni, nem pedig őt, bár perpillanat még ott tartunk, hogy simán hárítja a dolgokat másra. Például hogy nem ő hangoskodott, hanem a Piri baba, illetve nem ő akaratoskodott, hanem a gondolat.

Komoly dolgok ezek, miközben ő még mindig egy kedves, aranyos, vidám lurkó, aki imádja a tesóját és aki szerint, így anyák napja környékén, én vagyok a legszebb anyuka a világon, még akkor is, ha szerintem inkább vagyok a legfáradtabb és inkább a tükör környékére se nézek.

51 hónapos

Házi udvari bolondunk, akire a kistesó csak úgy kacag. Nem csoda, színes, zajos, ráadásul megfelelően színes és zajos kelléktárral is rendelkezik ahhoz, hogy kellőképpen felhívja magára a figyelmet. Egyébként pedig őszintén imádja a kicsit, még azt is hagyja neki, hogy a haját húzkodja.

Érdekli minden, ma KRESZ-táblákat magyaráztam neki, visszamond mindent szinte szó szerint, ennek talán még hasznát is veszi, bár fene tudja, mi sül ki belőle, ha e témában is úgy kombinál, mint a világ végét illetően, mert hiába tudja, hogy a Föld gömbölyű, azért ahhoz, hogy "igen, ott nem lehet leesni", hozzáfűzi azt is, hogy "csak akkor, ha árok vagy gödör van ott". Kifejtette azt is, hogy a foga, ami nem nőtt ki, nem is nem nőtt ki, hanem már kiesett, mert ő már olyan nagy. Felvilágosítottam, hogy ezt a sztorit másnak megpróbálhatja eladni, de pont velem teljesen hiába próbálkozik. Tud angolul is, tényleg olyan angolosan halandzsázik akkor, pedig angolt nem sokat hall. Részemről csak Okos Tóni - akinek önbizalma pont akkora, hogy ezt nagy dicséretnek vegye.

Mostanában egész jól együttműködik és kompromisszumokra is képes. Azért tütülés (máshol műsírás) akad épp elég, de azt egyszerűbb kezelni. Ismerősökkel már odafigyeléssel bánik, önzetlen is velük, de idegenektől még távolságot tart (közben rettentő kíváncsi).

Fél a rovaroktól, de mostanából még a macskáktól is nagyon meg tud riadni.

Lerajzolt engem, amint 10 éves vagyok, van négy babám. Mondtam neki, hogy nekem aligha volt ennyi babám, én a fiúkkal játszottam indiánosat. Kicsit meglepődött és megkérdezte, hogy engem tényleg bevettek-e a fiúk a játékba.

Alig várja, hogy a tesó átköltözzön vele egy szobába.

50 hónapos

Filmfüggő.
Szabálykerülő.
Szabályfüggő.
Ovikerülő.
Anyafüggő.
Barátnőzős.

Bújna, de inkább mufurc kisbéka.
Vagy beteg bogárka.
Rikács Manci és vicsorogva ordító malac.
Hajfonatos szépség.

Okos, de értetlen.
Tesószeretgetős, de azért féltékeny.

Legtöbbször azonban Fiona ő mostanság.
Szerintem a morzsák hercegnője.

49 hónapos

Ide most egy hangosfilmet kéne mellékelni, mert az adná át igazán, milyen hangos. Be nem áll a szája, vagy jókedvében, vagy pont mert rossz passzban van, vagy csak úgy, mellékesen, de folyton énekel, beszél, kiabál. Bár van, amikor nem ő kiabál, hanem a plüssök és a babák, olyankor aztán hiába kérem, hogy legyen kicsit csöndben - legutóbb mondjuk rászólt a babára, aki(nek a nevében) beszélt, lett is azonnal olyan csönd, hogy csak néztem. Aztán valamelyik másik kezdte...

Idén élvezi a telet. Síelni, szánkózni, hóembert építeni, hóangyalkázni és feltételezhetően korcsolyázni is szeret, csak oda még nem jutottak el.

Az oviba indulást hol szereti, hol nem. Hétfőn sokunkhoz hasonlóan azt kérdezi: miért nem lehet mindig hétvége? Máskor meg azért nem szereti, mert nem aludta ki magát és reggel morcosan ébred. Azért nem alussza ki magát, mert esténként még mindig sokáig fent van. Ha már lúd, legyen kövér.

Egyébként is gyakori a duplázás. Amit nem akar, azért hisztizik, aztán meg azért hisztizik, mert rájön, mégis rosszul döntött.

A tesóját imádja, ha a tesó kicsit sopánkodna, akkor Hanna azonnal odaszól nekem: "anya, szoptasd meg Dávidot". Nincs olyan reggel, hogy ne trappolna be már kinti cipőben, hogy puszit adjon nekünk.

Mostanában kezd ráérezni, hogy engem már nehéz szerepjátékra rávenni, így javasol mást, ráadásul egész jó partner abban is, ha a tesóval hármasban bohóckodunk.

Apja szerint ATA. Akaratos. Türelmetlen. Alkudozós. Ebben van némi igazság.

Leszokott a cumiról.

48 hónapos

4 éves. Jól kibulizta magát a karácsonyi szünetben, volt itt minden, főképp hangzavar. Önállósodik, mindent jobban tud, például jól eligazít minket, hogy nincs is olyan ország, hogy Argentína. Az öccsét még mindig imádja, bár azért arra már nagyon odafigyel, hogy vele is foglalkozzunk, lehetőleg mindannyian. Nem csoda, ha egész napos papával-mamával-unokatesókkal való játék után áll a szoba közepén és azt picsogja: "soooha seeenki neeem jááátszik veleeeeem".

Még mindig könyvmoly, a karácsonyi ajándéközönből a könyvek számára a legkedvesebbek. Továbbra is csokit enne kolbásszal, bár amióta a mama rászoktatta a tarhonyára, hetente négyszer azt kéri, egyébként ha olyan kedve van, akkor minden egyéb fujj. Kicsit nehéz mostanában kirángatni a levegőre (kivéve, ha esik a hó), mert rákapott a filmekre, bár még mindig részleteket néz inkább és megvannak a kedvencei, nekünk már az agyunkra megy lassan némelyik. Ő is ül hát a kanapén, cserébe felugrál az ebéd mellől, és este alvásidő után rohangál fel-alá a lakásban, gondolom az alsó szomszédok legnagyobb örömére.

A rajzolás továbbra is nagy kedvence, legújabban kiderült, hogy szépen tud színezni, de sok molyoláshoz mostanában valahogy nincs türelme, inkább szerepjátékozik és szerepjátékozik és szerepjátékozik, na meg táncol, ugrál és ordibál.

47 hónapos

Ha jól számolom, mert a múltkori hóforduló a kórházasdi miatt kimaradt. Azóta nagytesó lett és amíg nem voltam itthon, kicsit kiesett a szokásos dolgokból - de sebaj, most úgysem úgy történnek a dolgok, ahogy megszokta. Ezt azért érezzük is, de ahhoz képest jól bírja a kiképzést, csak rigolyás ne lenne meg ricsajos. Azt gondolná az ember, hogy anyahiánya van, ami valószínűleg van is, de közben úgy rákattant a filmekre, hogy a múltkor nem vette észre, hogy leugrottam a patikába. A tesóját szeretgetné nagyon, alig várja, hogy nagyobb legyen. Türelem, mondom én.

45 hónapos

Mondjuk, hogy az egész világ ellene van. Megint ott tartunk, hogy naponta legalább egy 30-45 perces hisztit nyom, de van, hogy kettőt. Mert egy percet nem tud várni. Vagy mert kitalálja, hogy ő akart fürdővizet engedni, nem mintha ez eddig valaha is felmerült volna igényként. Le is engedi a vizet, de hogy újat engedjen, az önmagában nem elég: tekerjem vissza az időt. De ne csak 20 percnyit, hanem legyen megint reggel, követeli, mindezt persze ordítva. Mert hogy ő azt akarja csinálni, amit ő akar, ahogy ő itt és most elképzelte. Ebből kimozdítani lehetetlen, hiába beszéltük meg már többször, hogy az időt nem lehet visszaforgatni, ellenben lehet valamiféle megoldást keresni, meg ugye lehet időben szólni, mert szóból értünk. Ha ignorálom a hisztijét, akkor öklendezésig fajul a dolog és akár egy órás is lehet, már ő tép engem, hogy figyeljek rá.

Hogy ez mennyiben függ össze azzal, hogy nem alszik túl sokat, számomra még mindig kérdéses, főleg, amikor napokon át este f11-kor alszik el (9-kor már ágyban), de f7-kor már fent van, holott napközben sem aludt. De lehet az is, hogy nem iszik eleget, mert tényleg nem iszik eleget. Vagy hogy túlságosan pörög, mert tényleg pörög.

Hisztielhárításban pedig már jó vagyok, az esetek nagy többségét idejében kezelem, vagy elbohóckodva, vagy olyan dolgokra hivatkozva, amik valahogy már átjutottak az értelmén, amiért dícsérni tudom, vagy amivel együtt tudok érezni. A vércukorszintjére is iszonyatosan figyelek, ovi után azonnal kap inni-enni, nehogy már az alacsony vércukorszint keserítse meg napjainkat. Állandóan résen vagyok, de arra nem tudok felkészülni, ha utólag nyögi be, hogy ő akart valamit csinálni. Az sem működik, hogy megegyezünk valamiben. Ma megegyeztünk, hogy játszhat cipőboltosat, de legyen szíves kezet mosni utána, mert a cipők talpa koszos. Ennek eredményeképpen ma egész nap nem volt hajlandó kezet mosni, se egyszavas utasítással, se viccel-játékkal, se kéréssel, se rászólással, se dacos ellenvetéssel, sem holmi "nekem aztán mindegy" hozzáállással nem lehetett rávenni. Még az se segített, amikor a szokásos módon odaszóltam, hogy evés előtt kézmosás. Kitart a saját elképzelése mellett.

Egyébként ha már a kezéről van szó, a kézügyessége sokat fejlődött mostanában, egész ügyeseket rajzol. Ez itt például egy királylány, avagy egy Barbie. Mikor mi, csak nehogy rosszat mondjak rá, mert annak is ordítás lesz a vége. Pedig egyébként a szövege nagyon jó, szerintem ezeket most az új oviból, a nagyoktól hozza. Az ovikezdést egyébként jól vette (persze, tudom, az ovi miatt lehetnek a hisztik), vannak barátnői, sokat mesél, az óvónénik szerint jól érzi magát, kinyílt, felszabadult.

Amikor jó passzban van, akkor segítőkész, kedves, jókedvű, érdeklődő, nyitott, és persze okos is. Olyan meglepő dolgokat csinál, hogy szótagolva mond szavakat és a szótagokat megszámolja (ezt ő találta ki magától), bár mostanában amit lehet, megszámol (tízig már egész stabilan), illetve teljesen odavan a bolygókért, csillagokért.

44 hónapos

Megint öregebb lett egy hónappal. Mellesleg okosabb is, valahogy most megugrott értelmileg, érzelmileg pedig óriási változás, hogy van, amikor órákon át rám se hederít. Átvittem valamelyik délelőtt a mamához, hogy egy pár órára maradjon ott, amíg én elintézek egy-s-mást, és este 6-kor volt hajlandó hazajönni, akkor sem velem, még csak nem is az apjával, hanem a mamával. Nagyobb összejöveteleken pedig eltűnik a gyerekekkel.

Az ovikezdést elhalasztottuk, egyelőre kíváncsian várom, hogyan alakul majd. Az új ovi udvara nagyon csábító, az óvónőket kedvesnek minősítette.

A nyár utolsó két hetére jutott nyaralásunkat rettentően élvezte, egy pillanat alatt átváltozott kertben rohangálós, maszatos gyerekké, akit legfeljebb csak a darazsak zavartak meg abban, hogy állandóan kint legyen, főleg, ha volt társaság. A vízből alig lehet kirángatni.

Továbbra is nagyon várja a tesót, a tesóért egész jól befogható még segíteni is, bár alapvetően segítőkész és szófogadó - kivéve, amikor mégsem, mert azért van olyan is. Ahogy ő fogalmazott, néha egyszerűen az történik, hogy "akarom azt, amit akarok". Ráadásul most. Azonnal.

43 hónapos

Most csak egy képre futja. Titkos küldetéseken vagyunk. Pszt.

42 hónapos

Az annyi mint 3,5 év. Ha belegondolok, milyen picurka volt (és mostanában persze, hogy belegondolok), akkor tényleg óriási. Úgy másfél hete szintet is léphetett, de az is lehet, hogy csoda történt, mert azóta nem akad ki minden hülyeségen - tegnap is csak egész kis szomorkodás volt azért, mert egy apró kagylót elvesztettünk az oviban készített "tengerből", pedig ilyesmiért korábban akár félórás műsor is ment volna.

Kifejezetten vicces dolgai vannak, az meg tényleg aranyos, ahogy angol dalokat hallás után megtanul és énekel (nem is olyan rosszul, mint gondolnád, csak épp ha segíteni próbálok neki, akkor állítja, hogy én nem jól tudom). Tegnap megfűzött egy körömlakkra a drogériában (eredetileg rúzst akart, arról beszéltem le, gondoltam hajgumi is jó lesz, végül körömlakkban egyeztünk ki, és nem is a zöld csillogósban, amit ő kapott le a polcról), ma pedig egy virágmintás balerinacipőt nem sikerült ott hagynunk, hiába próbálkoztam - pedig még félre is tetettük és kimentünk a boltból, hátha -, miközben ő azzal érvelt, minden lánynak van olyan cipője, ami kopogós. (Járni ugyan alig tud benne, nagyon remélem, csak itthon fog benne illegni-billegni és hamar kinövi, mindenesetre megbeszéltük, hogy cipőt mostantól csak cipőboltban, ahol kényelmeseket árulnak.)

Készül a nagytesóságra, ennek örömére fel is ajánlotta az összes kinőtt ruháját, majd miután megbeszéltük, hogy a kisfiúkat nem szokás rózsaszínbe öltöztetni, kijelentette, hogy akkor megtartaná a ruhákat a babáinak.

A múlt heti esős idő örömére moziban is voltunk már, igaz, csak állatokról szóló természetfilmre mertünk beülni, mert ha egy mesében a gonosz megjelenik, onnantól nem nézi tovább. Viszont a moziban addig teljesen jól elvan, amíg kitart a pattogatott kukorica, már amennyire egy alkalomból ez a következtetés levonható.

Mostanra szerintem az összes fiú volt már szerelme az oviban, így végre a lányokkal is jóban van, nagyokat játszanak, és már azon sem ment az elmúlt másfél hétben a hiszti, hogy minek mentem érte délután. Tényleg nem tudom, mi történt, mindenesetre legyen ennyi elég, már így is félő, hogy túl sok jót írtam róla.

41 hónapos

Mini nő. Naponta más szerelme van és most már barátnőkkel is dicsekszik, úgy is mint "a Szonja nem hagyott délben aludni, mert beszélgetni akart", illetve "ha elmegyek a Liliékhez, majd kifesti az én körmömet is". Pontos elképzelése van arról, mit szeretne felvenni és a haját hogyan hordja. Mindezek ellensúlyozásaként vannak gyerekes hülyeségei is, de azokról mélyen hallgatunk.

Már tavaly is tetszett neki a tv-ben a Horvátország reklám - most még inkább tetszik és persze most azonnal induljunk, lakóautóval. Addig is pörgős szoknyában táncol a zenéjére és fütyörészi a dallamot.

Ami pedig az őszt illeti, felvették a "nagy" oviba, biztos azért mert már tényleg nagy. Nagyon önálló is, néha olyankor is, amikor nem kéne. Szerencsére mostanában reggelenként átjön a mi ágyunkba, úgyhogy még nem aggódom azon, hogy hirtelen felnőne.

40 hónapos

Minek nevezzem, ha egész nap nem vagyunk itthon, mert ilyen-olyan programra megyünk (kirándulás, rokonozás, cukrászdázás, biciklizés, játszóterezés, mondjuk akár ezt mind egy napon), és este 7 után, hazafelé menet elkezd ordítani, hogy ne menjünk még haza, ne legyen még este?

Megint nagyot nőtt, aki pár hónapja nem látta, meglepődik, milyen nagylány lett. Én is meglepődtem, milyen nagylányosan vette a második, már ottalvós ovikezdést; rettentő büszke vagyok rá. Barátokkal még nem dicsekszik, de egyre több gyereket emleget úgy, mint aki szereti őt, a szerelme mellett pedig továbbra is kitart.

Még mindig sokat találgatózik és sokszor belefutunk olyan dolgokba, amiknél nem érti meg, hogy nem lehet máshogy - például hogy a nap mindenképp lemegy este. Ráadásul valahol bújtat egy ordítós lányt, aki néha előkerül, és akkor üvölt, mint a fába szorult féreg, aztán meg hirtelen eltűnik. Próbálom kideríteni, hol rejtőzködhet, de Hanna csak titokzatosan somolyog, ha rákérdezek.

Egyre inkább teret hódítanak a csajos holmik, főként, ha lilák és rózsaszínek, ha szoknyák és pörgősek, ha hajbavalók és csillogósak. A Disney hercegnőket ennek ellenére még könnyű távol tartani, mert a lány jobban kedveli diavetítőn a klasszikus meséket.

Biciklizik, rollerezget, iszonyú sok dalt és mondókát tud.

39 hónapos

Majd pótolom...

Írtam egy hónapja. Nem sok minden történt ugyanis, azon túl, hogy teljesen kikészített már minket az egy hét betegség, egy hét nagyjából OK állapot a tél végére.

Mondjuk, hogy nem is akarok erre az időszakra emlékezni, avagy hogy legfeljebb csak emlékezni szeretnék rá.

38 hónapos

Síelni már tud, pontosan úgy, ahogy úszni is, amióta egyszer buborékokat fújt a kádban a vízbe. Ellenben hiába nézegeti olyan sokat a könyveket, olvasni még nem tud magának, és ez meglehetősen bosszantja. A tévében (nem nagyon nézzük) talán pont ezért kedveli annyira az időjárásjelentést, főleg a végefelé a kis ikonokat.

Könyvmoly. Esténként ilyen kupac gyűlik össze az ágya mellett, mert muszáj mégis magának lapozgatnia a könyveket, ha már a kegyetlen szülők két hosszú mesénél többre nem hajlandók. Hamarosan beiratkozunk könyvtárba, de ez egyelőre még titok.

Mostanában csak Hanna Rizsának hívom, mert be nem áll a szája. Rímeket is kitalál már, ilyen a "fáj még a szuri mindig, rajta marad örökig", ami arról hivatott beszámolni, hogy kapott oltást, ami persze kicsit fájt, de cserébe egy teljes hétig - pontosabban amíg le nem esett - maradhatott rajta a ragtapasz, amire rettentő büszke volt.

Lassan vége a télnek, pedig pont kezdett belejönni a hóban fetrengésbe, hóemberépítésbe, szánkózásba.

37 hónapos

Múltja van. "Hogy volt, amikor még kicsi voltam?" "Nyáron még kicsi voltam?" "Tegnap még kicsi voltam?"

Kérdései vannak. A legtöbbször olyan, ami úgy kezdődik, "miért?" Amikor sorozatban minden válaszom után feltesz egy újabb miértes kérdést, és a huszadiknál megunva rávágom, hogy "csak", általában abba is hagyja.

A haja a szemébe lóg, de felkötni nem szabad. A kedvenc szoknya még mindig kedvenc. Húst enne csokoládéval. Avagy inkább csokoládét hússal. Kizárólag fényárban alszik.

Élvezi, hogy ahelyett, hogy oviba járna, most mindig jön valaki. Ha nem jön senki, csak kettesben vagyunk, akkor csalódottságát ki is fejezi. Az a legjobb, ha jön valaki és még én is itt vagyok, esetleg jön még valaki, meglepetésszerűen. Nekem az lenne a legjobb, ha végre rájönnék, hogyan klónozhatnám magam.

Néha megkérdezi, szomorú vagyok-e és vigasztalni próbál. Nagyon érdeklik a születés és a halál körüli kérdések. Nem érti, miért kell az anyukáknak a gyerek 3 éves korában visszamenni dolgozni. Még elhiszi, hogy a karfiol nem is karfiol, hanem mondjuk spárga, és hogy nincs sajt a lasagne-n.

Egyre jobban érdeklik a társasjátékok és nagyjából betartja a szabályokat is. Egyre jobban énekel és kezd ráérezni a rajzolásra is.

Vagy megnőtt, vagy meghízott, de mostanában akkorákat hasal a semmiben, hogy csak úgy puffan - egyébként is eléggé veszélyessé vált, amióta hároméves lett, hiszen egy hároméves már mindent tud, de semmitől nem fél, és ennek megfelelően cselekszik.

36 hónapos

3 éves. Megértük ezt is, ami önmagában csoda, mert a hisztis leány tegnap még ott tartott, hogy ő nem akar születésnapot. A sok betegség eredményeképpen Hanna még nehezebben kezelhető, bár lehet, hogy csak én érek lassan a tartalékaim végére. Vagy mintha rájött volna, hogy ha kimondja, "fáj", akkor körül lesz ugrálva. Ha mégse, akkor megpukkad és elvonul cumizni (amit én kifejezetten utálok.) Ki is fejtette, hogy azért van két szülője, hogy az egyik főzzön és mosson, a másik pedig a cumit hozza. Szépen vagyunk így 3 évesen.

Egyéb szokásai inkább jellemzőek a korára, például hogy két, két és fél hónapja minden egyes nap ugyanazt a pörgős, csillogós szoknyát viseli. Lehet, hogy azért nem akar kimenni, mert kint nem viselhetné. Én már azt is el tudom képzelni, hogy azért betegeskedik annyit, hogy ne kelljen kimenni, hiszen így mindig a szoknyában lehet. A szoknyát ki lehet ugyan mosni, kézzel, de centrifugálni tilos, és mivel 10 előtt ritkán alszik el, nekem pedig nincs arcom 10 után centrifugát zötyögtetni a szomszéd feje fölött, reggelente hajszárítóval szárítgatom neki, mert különben jajj nekem.

Meggyőződésem, hogy számára az orvoshoz járás és a kórházban töltött néhány nap igazi érdekesség volt, erre ma döbbentem rá, amikor kifejtettem neki, ideje lenne meggyógyulni (vagy legalább akarni egy kicsit, mert már kezdem unni, hogy azt mondja, "talán majd tavasszal meggyógyulok", miközben fogalmam sincs, ezt honnan szedte), mert különben nem mehetünk se játszótérre, se oviba, se húsgolyót enni, se a dédihez, se más rokonokhoz és hozzánk sem jöhet senki, mert akkor elgondolkodott, és azt mondta, hogy ne mondjak csupa rosszat, mondjak valami jót is. Esküszöm, én nagyon szeretnék már valami jót mondani.