51 hónapos

Házi udvari bolondunk, akire a kistesó csak úgy kacag. Nem csoda, színes, zajos, ráadásul megfelelően színes és zajos kelléktárral is rendelkezik ahhoz, hogy kellőképpen felhívja magára a figyelmet. Egyébként pedig őszintén imádja a kicsit, még azt is hagyja neki, hogy a haját húzkodja.

Érdekli minden, ma KRESZ-táblákat magyaráztam neki, visszamond mindent szinte szó szerint, ennek talán még hasznát is veszi, bár fene tudja, mi sül ki belőle, ha e témában is úgy kombinál, mint a világ végét illetően, mert hiába tudja, hogy a Föld gömbölyű, azért ahhoz, hogy "igen, ott nem lehet leesni", hozzáfűzi azt is, hogy "csak akkor, ha árok vagy gödör van ott". Kifejtette azt is, hogy a foga, ami nem nőtt ki, nem is nem nőtt ki, hanem már kiesett, mert ő már olyan nagy. Felvilágosítottam, hogy ezt a sztorit másnak megpróbálhatja eladni, de pont velem teljesen hiába próbálkozik. Tud angolul is, tényleg olyan angolosan halandzsázik akkor, pedig angolt nem sokat hall. Részemről csak Okos Tóni - akinek önbizalma pont akkora, hogy ezt nagy dicséretnek vegye.

Mostanában egész jól együttműködik és kompromisszumokra is képes. Azért tütülés (máshol műsírás) akad épp elég, de azt egyszerűbb kezelni. Ismerősökkel már odafigyeléssel bánik, önzetlen is velük, de idegenektől még távolságot tart (közben rettentő kíváncsi).

Fél a rovaroktól, de mostanából még a macskáktól is nagyon meg tud riadni.

Lerajzolt engem, amint 10 éves vagyok, van négy babám. Mondtam neki, hogy nekem aligha volt ennyi babám, én a fiúkkal játszottam indiánosat. Kicsit meglepődött és megkérdezte, hogy engem tényleg bevettek-e a fiúk a játékba.

Alig várja, hogy a tesó átköltözzön vele egy szobába.