40 hónapos

Minek nevezzem, ha egész nap nem vagyunk itthon, mert ilyen-olyan programra megyünk (kirándulás, rokonozás, cukrászdázás, biciklizés, játszóterezés, mondjuk akár ezt mind egy napon), és este 7 után, hazafelé menet elkezd ordítani, hogy ne menjünk még haza, ne legyen még este?

Megint nagyot nőtt, aki pár hónapja nem látta, meglepődik, milyen nagylány lett. Én is meglepődtem, milyen nagylányosan vette a második, már ottalvós ovikezdést; rettentő büszke vagyok rá. Barátokkal még nem dicsekszik, de egyre több gyereket emleget úgy, mint aki szereti őt, a szerelme mellett pedig továbbra is kitart.

Még mindig sokat találgatózik és sokszor belefutunk olyan dolgokba, amiknél nem érti meg, hogy nem lehet máshogy - például hogy a nap mindenképp lemegy este. Ráadásul valahol bújtat egy ordítós lányt, aki néha előkerül, és akkor üvölt, mint a fába szorult féreg, aztán meg hirtelen eltűnik. Próbálom kideríteni, hol rejtőzködhet, de Hanna csak titokzatosan somolyog, ha rákérdezek.

Egyre inkább teret hódítanak a csajos holmik, főként, ha lilák és rózsaszínek, ha szoknyák és pörgősek, ha hajbavalók és csillogósak. A Disney hercegnőket ennek ellenére még könnyű távol tartani, mert a lány jobban kedveli diavetítőn a klasszikus meséket.

Biciklizik, rollerezget, iszonyú sok dalt és mondókát tud.