j

f a i r - nem babablog

Wednesday, November 28, 2007

Problémák?

Szívesen mondanám, hogy azok nincsenek. Telnek-múlnak a kicsit ugyan unalmas, hosszú téli napok, de jól megvagyunk. Erről nincs is mit beszélni. Csak el kéne dönteni elég hamar, hogy mi legyen a fránya epekövekkel, mert az orvos szerint "időzített bomba" van a hasamban. Próbálkozzam-e még alternatív módszerekkel, vagy irány a műtő? Már ha egyáltalán gyorsan elintézhető ez manapság egy magyarországi kórházban. Időzített bombával viszont nem indulhatunk neki a nagyvilágnak tavasszal, még akkor sem, ha nem az a fajta, amit a reptéren a biztonságiak kiszúrnának.

Hanna is komoly nehézségekkel küzd. Az "anyuka, segítsek!" felkiáltásokat gyakran követi a "ne segítsek, ne segítsek", ha pedig lemennénk, mert le szeretne menni és épp az idő is jó, akkor mégsem akar, vagy legalábbis öltözni nem akar. Nem egyszerű, egy ilyen kis embernek ezek elég komoly kihívást jelentenek.

Az időjárás is olyan izé, mindig alvásidőben van a legszebb idő. Avagy az alvásidő az izé, de az alvásidő úgyis fontosabb, úgyhogy azzal nincs is baj. Csak az időjárással. Vagy hogy is van ez?

Az is mekkora hülyeség, hogy alt hangú nő a zenebölcsiben az én hangomhoz képest "üveghangon" énekel (ezért is jártunk eddig olyan helyre, ahol egy fickó tartja), úgyhogy én inkább nem is énekelek, csak brummogok, de lehet, hogy jobb, ha én nem énekelek, bár Hanna eddig még nem ellenkezett.

Mondjuk az a szép a gyerekezésben, hogy akkor is szeret, akkor is én vagyok az egy szem anyukája, ha két napja nem tusoltam, kócos a hajam vagy ha rossz a hangom, azt pedig megoldjuk, hogy máskor megyünk le sétálni és a főzés-háztartás-játék ideje máskorra marad.

És ezt kiemelném, mert nem arról van szó, hogy a problémát keresem mindenben, mert arra vonatkozó példát épp eleget kapok mástól és eszem ágában sincs követni a mintát. De annak nagyon tudnék örülni, ha az epekő kérdéskör megszűnne. Mert Hanna majd kinövi a dackorszakot, hamarosan újra jön a tavasz, a háztartás megvár, zenebölcsibe pedig járhatunk akárhova, egyébként meg majd tényleg nem énekelek, na de mi legyen az epekövekkel?

Tuesday, November 27, 2007

Klasszikus

"Anyuka kicsi, Hanna nagy."

Labels:

Mama-baba recept: Csirkés-brokkolis tészta

Korábban imádta, mostanában viszont kérdéses, megeszi-e. A brokkolit, nem a tésztát, mert a tésztát még más tányérjából is kilopja. Még ebben a formában is az volt a sláger, de azért lecsúszott a brokkoli is.

2 ek szójaszósz
1 ek barna cukor
1 kis gerezd fokhagyma, összenyomva
fél tk gyömbérpor
fél ek kukoricakeményítő
fél csirkemell, kis darabokra vágva
1 ek olaj
1 közepes fej brokkoli
kisebb fej vöröshagyma (vagy közepes fele)

kínai gyors (és hosszú) tészta

Az első hat összetevőt 1/4 bögrényi vízben alaposan összekeverjük és a csirkemell darabjait legalább 10 percig ebben pácoljuk. A csirkét ezután kiszedjük a pácból, de a levet megtartjuk. A felforrósított olajban elkezdjük sütni a csirkefalatokat, és amikor barnulni kezdenek, kiszedjük egy tálra azokat.

A forró edénybe beledobjuk a brokkoli rózsáit, valamint a csíkra vágott vöröshagymát. 1 percig sütjük, majd ezt követően 1/4 bögrényi vizet öntünk rá és lefedjük 3-4 percre, avagy amíg a brokkoli kellőképpen megpuhul. A végén a csirkét és a páclevet visszarakjuk az edénybe, majd folyamatos kevergetés mellett átforrósítjuk, hozzáadva a közben megfőzött tésztát is.

Labels:

Friday, November 23, 2007

Az igazi ajándék

Az apa-párom nélkül töltött hét végén Hanna kapott két hufit. Olyan igazit, plafonra felszállósat, nem holmi modern pálcikásat. Ráadásul jó, játékos társaságban. Nekem pedig végre egy nyugis, jó nap lett az ajándék, na meg majd az lesz az igazi, ha apa-párom tényleg hazaér.

Labels:

Saturday, November 17, 2007

Akcióban

Anyuka fuuuuuuut éééérte, anyuka fuuuuuuut éééérte! kiabálja Hanna szinte pánikszerűen, ahogy áll kis manóként a nagy szélben.

Anyuka pedig fut, sőt, futni kezd, még mielőtt ez elhangozhatna, mert különben ki tudja, mi fog történni, és persze nehogy baj legyen.

Mögöttünk együttérző emberek súgnak össze, majd mosolyognak a sikeres akciómon, vagy még azért - mert lássuk be, gyors voltam, és mert ők nem azonnal kapcsolódtak be a történésekbe -, hogy mennyire édes, hogy egy pici lány így aggódik.

Egy narancssárga lufiért. Azaz hufiért.

Mert egy narancssárga lufi az ő világában bizony nagy dolog.

Monday, November 12, 2007

"Nem jössz be ide szobádba!"

Kezd tényleg jobban lenni, mert olyan játékban van, hogy csak na. Még sétálni se lehet lecsalogatni, a szobájába pedig tilos bemenni (mintha máris tinédzser lenne), pedig jó lenne kimenteni onnan néhány dolgot. A fürdőszobából elcsent egészségügyi betéteket, például, még akkor is, ha azok tökéletesek pelenkaként a macinak, de orrot fújni is jók, valamint a porszívóhoz is használhatók valamire, csak a játék e részét én nem igazán vágom. Mindent elér, mindent kipakol, mindent felhasznál. Mindent megmond. Azt is, hogy mit csináljak vagy mit ne. Már ha hagyom. :)

Friday, November 09, 2007

Brummogós

Kezdek pipa lenni. Fél tíz és még nem alszik. Mondhatni kutya baja, ami jó hír - lenne, ha tényleg igaz lenne, de az orra még mindig folyik, az afta még mindig megvan, csak épp nem alszik el, a macijával brummog, mert legalább már a kedve jó.

Ami nem annyira jó, és ami miatt kezdek pipa lenni, az az, hogy két nap után ideje lenne tusolni egyet, meg jó lenne vacsorázni, és mint általában, jó lenne valami mást is csinálni, mint gyerekezni. Az igényeim a nulla felé közelítenek és nem látom, hogyan lehetne még alább adni.

A négy napos hétvégi rohanás után a betegeskedős hét, mely során apa-páromat láttam is meg nem is, felnőttel csak telefonon beszéltem, az is leginkább az anyám volt meg néhány patikus, az esős idős bezártság, hogy beteg gyerekkel csak nem indulok el nagybevásárolni, zuhogó esőben meg még a kisebb boltba se nagyon. Receptért meg gyógyszertárba épp elég volt kiráncigálni, amikor olyan bágyadt volt. Más helyettem nem megy, így ma volt szerencsém pépes zöldséget enni. Jó volt.

Tudom, lesz majd jobb is, ha meg rosszabb lenne, na, akkor majd hallgatok, mert csak ahhoz lesz erőm. Néhány hete még azt hittem, ez a hétvégém szabad lesz. Ahhoz képest elég sok minden változott, de legalább az illúzió megvolt egy ideig. Az is valami.

Persze simán előfordulhat, hogy azért vagyok ilyen állapotban, mert az elmúlt két napban legalább 58x hallgattam meg a Brumm-brumm, Brúnó című kiváló dalt, ami ennyi ismétlés után még kellő mondanivalót is felfedett számomra: "Úgysem vágyom semmi másra/Csak a retyezáti, friss csárdásra/Kippen-koppan, dibben-dobban/Nosza, ha legény vagy, járjad jobban".

Thursday, November 08, 2007

Csoda

A beteg gyermek egyáltalán nem nehéz, ha másért nem hát azért, mert a világ végére is elvinném, csak hogy jobban legyen.

Wednesday, November 07, 2007

Mi van?

Van nátha. Az még nekem is. Apa-páromnak ezen kívül köhögés is jutott, Hannának pedig eléggé kijutott, mert ő ugyan köhögni nem köhög, de begyulladt a torka és hozzá képest elég méretes afta nőtt a szájában. Az evéssel eddig nem volt gond, most azért nem olyan egyszerű. Estére már hőemelkedése is volt. Azért elvagyunk, csak lehetne jobb is. Rosszabb azért semmiképp ne legyen.

Saturday, November 03, 2007

22 hónapos

Lemaradtam a hófordulóról, mert országot járunk, még holnap is. Mivel sikerült rohanásban elindulnunk és a fényképezőgép itthon maradt, esélyem sem volt elkapni a tegnapi legjobb pillanatot, amikor Hanna teljesen spontán megölelte a kicsi unokatesóját. Még kergetőztek is, már amennyire egy alig több, mint egy éves és egy még nincs két éves kergetőzni tud, de látszólag nagyon élvezték. Hannát egyébként is kezdik érdekelni a gyerekek, bár a kutyák, macskák még mindig érdekesebbek. Ha pedig a mama játszik vele, akkor így figyel.

Labels: