53 hónapos

Az már majdnem annyi, mint négy és fél. Az esze szerintem néha kevesebb, mostanában olyan dolgai vannak, hogy csak nézek. Az egyik nap azt kiabálja, ő, aki sosem nyúlt vezetékhez, hogy majdnem megrázta az áram (bár igazából csak azt akarta, hogy ugorjak azonnal, mert nem szeretné a mesefilmnek azt a bizonyos most következő részét nézni), rákövetkező napon felmászott a radiátorra, és onnan nézett ki a nyitott tetőablakon, aminek alja kb. a melléig ér. Még jó, hogy hamar megunta és szólt, hogy segítsek neki lejönni.

Mindezt persze nem ő találja ki, még mindig valaki más a hibás, a felmászást az IKEÁ-s plüss jegesmedve indítványozta, meg is beszéltem a medvével az ügyet.

Engem próbál visszaszerezni, maximálisan, de azért néha együttérző is. Amúgy meg járkál ide-oda az apjával, most először három napot távol is volt, nagyszülőzött-unokatesózott (hogy ne legyen unalmas, kicsit hányt és lázasodott, aztán kutya baja se volt).

Kedvenc játéka mostanság, hogy ő már hat, mármint éves. Ez jól kihasználható, mert megcsinál mindent, amit szerintem egy ilyen nagylány már meg tud csinálni. Egyébként megy a saját feje után, most már az oviban sem olyan szabálykövető (nem is bánom).

Megtanult mostanság egy csomó gyerekverset, illetve ez az első felnőtt zene, ami tetszik neki.

A tesóját imádja, gondolom a vezetékhez nyúlkálást is tőle tanulta, már csak abból gondolom, mert tápszert is kér mostanság reggelire, néha meg háton fekszik, felfelé nyújtott kezekkel, lábakkal, mint egy szerencsétlenül járt bogár, és azt játssza, hogy kisbaba.

Azt hiszem, teljesen normális. Pont amennyire mindenki.