37 hónapos

Múltja van. "Hogy volt, amikor még kicsi voltam?" "Nyáron még kicsi voltam?" "Tegnap még kicsi voltam?"

Kérdései vannak. A legtöbbször olyan, ami úgy kezdődik, "miért?" Amikor sorozatban minden válaszom után feltesz egy újabb miértes kérdést, és a huszadiknál megunva rávágom, hogy "csak", általában abba is hagyja.

A haja a szemébe lóg, de felkötni nem szabad. A kedvenc szoknya még mindig kedvenc. Húst enne csokoládéval. Avagy inkább csokoládét hússal. Kizárólag fényárban alszik.

Élvezi, hogy ahelyett, hogy oviba járna, most mindig jön valaki. Ha nem jön senki, csak kettesben vagyunk, akkor csalódottságát ki is fejezi. Az a legjobb, ha jön valaki és még én is itt vagyok, esetleg jön még valaki, meglepetésszerűen. Nekem az lenne a legjobb, ha végre rájönnék, hogyan klónozhatnám magam.

Néha megkérdezi, szomorú vagyok-e és vigasztalni próbál. Nagyon érdeklik a születés és a halál körüli kérdések. Nem érti, miért kell az anyukáknak a gyerek 3 éves korában visszamenni dolgozni. Még elhiszi, hogy a karfiol nem is karfiol, hanem mondjuk spárga, és hogy nincs sajt a lasagne-n.

Egyre jobban érdeklik a társasjátékok és nagyjából betartja a szabályokat is. Egyre jobban énekel és kezd ráérezni a rajzolásra is.

Vagy megnőtt, vagy meghízott, de mostanában akkorákat hasal a semmiben, hogy csak úgy puffan - egyébként is eléggé veszélyessé vált, amióta hároméves lett, hiszen egy hároméves már mindent tud, de semmitől nem fél, és ennek megfelelően cselekszik.