j

f a i r - nem babablog

Thursday, November 30, 2006

Miért?

Láttunk vasárnap egy nőt a Normafánál. A sok kiránduló között ő térdig érő, tűsarkú csizmában volt, vékony harisnyában, feneket alig takaró szoknyában és bundában. Úgy tűnt, ő is az erdő felé indul a párjával.

Szerintem senki nem ment oda hozzá, hogy lehülyézze vagy hogy kérdőre vonja, hogy merészel így az erdei útra menni. Még azért sem, mert azon aggódtak volna, hogy kitöri a bokáját.

Tuesday, November 28, 2006

Minden nagyon szép, minden nagyon jó

Irigylem azokat az anyukákat, akik kávézgatás mellett olyan blogokról beszélgetnek, amelyeket nem is tudom, minek (és mikor) olvasnak, ha számukra sem mindig egyszerű a gyereknevelés. Már csak azért gondolom így, mert ezt írták, viszont ha abból indulok ki, hogy nekem elég kevés időm van blogokat olvasni a lány mellett, épp ezért csak azokat olvasom, amelyekhez valamilyen szinten kötődni tudok, akkor...

Irigylem, hogy mivel az elmondásuk szerint ők nem panaszkodnak - szerintem ez kell is ahhoz, hogy leszóljanak másokat a "panaszkodásért", tudjátok, nehogy az legyen, hogy bort iszik, vizet prédikál -, ezért valószínűleg csak városi legendaként élhet körükben az a hír, hogy egyes gyerekek éjszaka nem alszanak. Vagy esetleg valamelyikük szájából ez elhangzott panaszként? Jujj.

Irigylem őket azért is, mert oly' sok pozitív energia van bennük, hogy annak kiegyensúlyozása érdekében néha megdobnak másokat negatív energiabombával. De a lényeg, hogy legalább rendben vannak önmagukkal.

Irigylem őket, mert fennmaradt minden régi barátjukkal és kollégájukkal (legyen az gyerekes vagy nem gyerekes) a jó kapcsolat. De tényleg?

Irigylem őket, mert mernek név nélküli kommentet írni, nekem ehhez sosem lenne arcom. Amúgy negatív kommentet se jutna eszembe írni, és olyan laza sem vagyok, hogy helyesírási hibákkal tele küldeném el.

Utoljára, de nem utolsósorban, irigylem őket azért, mert nem aggódják magukat szét a gyermekük miatt. Nekem meg ez legyen a legnagyobb hibám.

:)

(Ez a szmájli meg azért került ide, hogy viccesen fogják fel, és hogy tudják, nagyon remélem, lesz miről beszélgetniük még a héten. Én apa-párommal is szoktam beszélgetni, a blogról is, azért nem szokott kommenteket írni. Manka meg azért olyan mosolygós a képeken, azért szórja szerteszét a puszikat, no meg azért van neki sok beceneve, mert szeretjük, és igen sokak szerint nagyon kis kiegyensúlyozott, barátságos, vidám kislány. Valószínűleg így is van, ha az utcán meg a boltban is mindig ezt kapjuk reakcióként. Én is ilyennek szeretném, lehetőleg minél többször, azért próbálom rendezni az alvásproblémát, mert akkor érezzük mindannyian igazán jól magunkat. Ha az a baj, hogy nem optimalizálni próbálok, hanem perfekcionista vagyok, sajnálom. Nem is tudom, ezen mit nem lehet érteni, azért meg senkit nem tudok irigyelni, ha nem próbál dolgokat megérteni, vagy hogy nincs benne annyi empátia, hogy együttérzésből írjon, de majd mindig kifejtem mostantól, hogy érthető legyen, meg majd sírok, hogy sajnáljanak. Azt meg majd kiírom a blog fejlécére, hogy ez itt nem a reklám helye és politikus sem vagyok, pedig lehet, hogy annak is örülhetnék most az életemben, hogy olyan vagyok, mint a bulvársajtó meg a Híradó. Azokról szoktak pletykálni, nem? Vagy azt írom majd ki a címbe, hogy "Napló, nem emlékkönyv" (mert ez itt az én blogom, az én gondolataimmal - ha valakinek nem tiszta, akkor jelezném, hogy ez n e m Manka emlékkönyv-blogja). Amúgy köszönöm, jól szórakoztam, legalább volt miről írnom (mert inkább csak a rendhagyó dolgokról írok, ha/mert egyébként jól vagyunk), ráadásul abban a kérdésben is segítettetek picit - azt már nem is merem mondani, hogy ezáltal vált igazán legitimmé az előző panaszos bejegyzésem eleve elég jól kifejtett pontja -, hogy tényleg mozgáskorlátozott gyerekekkel kéne összejárnunk, mert azok az anyukák megértőbbek a hipotóniával szemben, bár szerencsére az én mostani barátaim is azok, azt hiszem, rájuk sem panaszkodtam. Helyette frissítettem nektek az előző bejegyzést, ha tényleg ennyi időtök van, rágjátok át, ha pedig még több időtök van, azt még elárulhatjátok, hogy hogy telik nálatok egy babázós találka, azon kívül, hogy kávézgattok és nem a problémákról beszéltek.)

Nemtudomka

Ma gyümölcsevés közben jött a kajás bácsi, de (mivel inkább maradtam Manka mellett) ma megint nem tudtam fizetni neki. Az én hibám, mert már azt se tudom, milyen nap van, és csak megkértem, hogy tegye le a kapu elé, majd valamikor lemegyek érte (ezt beszéltem meg vele, hogy ne kelljen Mancit csak úgy hirtelen egyedül hagynom). Ő meg jófej és nem szólt, engem meg már a múlt héten is nagyon bántott (ilyen kis hülyeség is, akkor a gyermekem ügye szerinted mennyire bánt?), hogy akkor azért nem tudtam fizetni, mert nem tudott felcsengetni, mivel épp altatás volt és a kaputelefont félreraktam (akkor is épp a gyereknek nem akartam jót).

Aztán mostanában azt sem tudom már, hogy épp hol vagyok, legalábbis ez feltételezhető abból, hogy vasárnap megkérdeztem apa-páromtól, hova tűnt a kocsija szélvédőjéről a felpattant kő okozta hiba, miközben épp az én autómban ültünk. (Adódik ez abból, hogy természetesen hátul ültem, a gyermek mellett.)

Meg vannak még olyanok is, hogy nem tudom, mit csinálok (a múltkor vettem Hannának egy 68-as felsőt 86-os helyett) (asszem inkább siettem hozzá haza), illetve mit beszélek, amire jó példa a ma reggeli "adj puszinak apát" (ebből csak úgy sugárzik az utálat és a nemtörődés!), meg az olyan nemtudomok is, hogy hogyan kéne a lányt elaltatni (mint a fő gondom), de perpillanat leginkább azt nem tudom, miért nem tudok ezen az egészen vagy nevetni, vagy legalább sírni egy jót.

Azt sem tudom, más babásoknál is jellemző-e (kérdezem, segítsetek), hogy a gyerkő már a reggeli ébredés után 10 perccel kezdi az aznapi nyűglődést (lehet, hogy vissza akarna aludni?), azt pedig szintén nem tudom, hogy akkor kezdjünk-e mozgássérült vagy mozgáskorlátozott gyerekek közé járni, ahol legalább az anyukák megértenék az aggodalmaimat.

Azt sem igazán tudom, hogy volt kollégák és barátok minek mondják, hogy szeretnének velünk találkozni, amikor lassan egy éve valójában ránk se hederítettek (úgy hallom, ez gyakran és sokakkal előfordul), aki meg esetleg telefonon ránk hederít, végül nem tudja tartani a megbeszélt találkozót (biztos megvan a maguk baja és elfoglaltak, csak nekem néha hiányoznak).

Végképp nem tudom, hogy minek próbálkozom egyáltalán az altatással, elvileg ha egy gyerek fáradt, akkor elalszik bárhol (ezt szokták mondogatni megnyugtatásul a pozitív gondolkodás jegyében, én meg próbálok pozitívan hozzáállni a kérdéshez). Mondjuk nem tudom, hogy Hanna miért nem produkált még soha ilyet, de asszem én lassan már semmit sem tudok.

Az, amit viszont tudok, például hogy a nem alvás miatt a gyerekek nyűgösek és nem fejlődnek rendesen, meg hogy pont a fentiek miatt nincs kedvem menni sehova (egyedül, pl. a kollégákkal karácsonyi vacsorázni, mert Mankát sincs kedvem itthon hagyni), nem sokat segít. (Azaz tehetetlennek érzem magam, mert nem tudom megoldani a problémát, ami a szívem ügye.)

Thursday, November 23, 2006

Az olvasásról

Nem szeretem a felületességet, a felszínességet, az oda nem figyelést és az ebből eredő félreértéseket, megértetlenséget.

(Emiatt húztam fel magam a minap és) Épp ezért nem szerettem úgy olvasni Nádas Pétert, hogy közben tisztában voltam vele, tudatosan ugrok át részeket - csak mert most a gyerekezés mellett ennyire futotta.

Szerettem volna egyes mondatokon hosszan gondolkozni, főleg amikor nagyon furának hatottak, szerettem volna követni, hogy ki kicsoda, szerettem volna az első 50 oldal után letenni a könyvet, de aztán mégis folytattam, mondván, majd egyszer visszatérek hozzá, addig pedig az "Apák könyve" ellen követek el hasonló bűnt, de akkor is olvasni fogok, mert aztán jön Zsolt és megkérdezi, hogy mit olvastam.

Azt meg mégsem mondhatom, hogy ponyvát, maximum azt, hogy mesekönyvet.

Wednesday, November 22, 2006

Alvás helyett

Tuesday, November 21, 2006

Gyerek eladó

Anélkül, hogy apa-párommal egyeztetnék, simán feladhatnék egy ilyen című apróhirdetést, azzal a kitétellel, hogy csak épeszű viheti, mert meggyőződésem, hogy úgysem kéne a lány senki épeszűnek.

Ha pedig ép ésszel ez úgysem megy, akkor nyugodtan írhatok ilyeneket és gondolhatok olyanokat, hogy mi lenne, ha bevezetném a "ha nem alszol, nem adok enni" módszert.

Monday, November 20, 2006

Szolgálati közlemény - segítség!

Lelkesedésem ellenére néha úgy érzem, nehéz fába vágtuk a fejszénket, amikor elkezdtünk Szirkának hangfájlokat készíteni Hanna gügyögéséről. Nekem úgy tűnik, hogy a lánynak egész nap be nem áll a szája, ennek ellenére szinte lehetetlenség olyan 4-5 perces felvételt készíteni, ahol azért valamennyire összefüggően mondja a magáét, és nekem sem kell nagyon belemagyaráznom. A probléma nehézsége abban rejlik, hogy Mankát mindennél jobban érdekli a telefonom, amivel a felvételeket készítenénk, ha meg már az érdekli, akkor nem beszél, vagy legalábbis nem annyit. Próbálom sutyiban, viszont akkor nem olyan jó a hangminőség.

Ha valakinek van még kedve ilyen próbálkozásokra (és rendelkezik legalább egy bébivel), segítsen nekünk - Szirkáéknak.

Thursday, November 16, 2006

Négykézláb-Manka



Itt meg Puszka-Manka, csak mert az még mókásabb.

Monday, November 13, 2006

Ajándék

Eddig mindig kis bugyuta dallal kísértem, amikor a négykézlábazást gyakoroltuk. Most már a bugyuta dal hallatára magától kezd négykézláb hintázni, néha kecskebékázni. Nekem ez tökéletes ajándék mára.

Friday, November 10, 2006

Kaland

Mivel elég üres a hűtőnk, a konyhaszekrényből meg már ránk zúdul a rendelt kajákhoz mellékelt műanyag evőeszköz*, pedig szeretek ám főzni, úgy döntöttünk, csinálunk melegszendvicseket.

A kaland ott kezdődött, hogy nem volt sajt, de mivel a kenyér mégsem volt olyan száraz, úgy döntöttünk, megesszük csak úgy, sütés nélkül. Szépen elkészítettük a még meglepően friss zöldségeket, az asztalhoz hordtuk a még le nem járt felvágottat, némi tonhalkrémet meg sajtkrémet, majd amikor beleharaptam az első kenyérbe, kiderült, hogy az már nem az igazi. Ekkor előkerítettem egy csomag tortillát, a lejárati időt már inkább meg sem néztem, majd akkor kezdtünk nevetni, amikor apa-párom azt mondta, hogy a tonhalkrémet simán lekaparhatnám a penészes kenyérről, majd koccintottunk valami jóféle borral arra, hogy legalább enyhén penészes kenyerünk van.

Amúgy meg főzhettünk volna valamit, mert tele a mélyhűtő meg a spájz, sőt, felmerült az is, hogy megdézsmáljuk a bébiétel készletet, de - ha jobb kifogásunk nincs is - energiáinkat ma inkább az éjszakára tartalékoljuk, mert Mankát elkapta a takonykór és elalvás óta félóránként ébred az eldugult orra miatt.


* szépen csomagolva, szalvétával, ha valamikor büfét nyitnánk, jól jön majd

Majd holnap

Már gyerekként utáltam, amikor mindig csak ígérték, hogy majd holnap... Aztán valahogy a párkapcsolatokban is visszaköszönt, hogy várok, várok, bízom, tovább várok, tovább bízom, majd a végén kiderül, hiába.

Most várok, hátha majd ma, vagy majd holnap Hanna elindul. Vagy legalábbis négykézlábra áll.

Türelmetlen vagyok.

Vagy csak az ígéretekből és hitegetésekből lett 33 éves koromra elegem?

Majd holnapra kitalálom.
Majd holnap talán jobb kedvű leszek.

Tuesday, November 07, 2006

"Álmos vagyok, mint a cica/Nem aludtam az éjszaka/Nem aludtam, csak álmodtam/A nagy ügyről gondolkoztam..."

Tegnap este (vagy volt az már éjjel is), előkerítettem az mp3-lejátszómat. Ezt találtam rajta, kb. egy évvel ezelőttről.

Tori Amos-Siren
Tori Amos-Sweet the Sting
Juno Reactor-Conquistador I
Nancy Sinatra-Bang Bang
Palya Bea-Hajnal
Moloko-Familiar Feelings
Marilyn Manson-This is the New Shit
Juno Reactor-God is God
Massive Attack-Prayer for England
Juno Reactor-Zwara
U2-A Man and a Woman
Juno Reactor-Angels and Men
Juno Reactor-Navras
Evergreen*
Palya Bea-Lüktetés
Tori Amos-Gold Dust
Dido-Hunter
Gwen Stefani mix
Madonna-Frozen (Astralic Club Mix)
Madonna-Nothing Fails
Madonna vs. Mixmaster Mac
Nick Cave/Kylie Minogue-Where the Wild Roses Grow
No Doubt-Hey Baby
RHCP-Californication
Shivaree-Goodnight Moon
Tori Amos-Mountain
Amr Diab-Amla Eih
Amr Diab-Nour el ein
Balogh Kálmán-Botoló
Balogh Kálmán-Hadd igyanak...
Balogh Kálmán-Keras voje e lumake
Balogh Kálmán-Hajnalodik
Diamanda Galas-Si la Muerte
Heidi Berry-Follow
Heidi Berry-Little Fox
Placebo-Every You Every Me
Placebo-Scared of Girls
Tori Amos-Liquid Diamonds
Tori Amos-Rattlesnakes



Végighallgattam mindet, annak ellenére, hogy ez a válogatás
enyhén szólva eklektikus, aztán végre jót aludtam, mert legalább a dalszövegeken járathattam az agyam. Ha belegondolok, hogy munka mellett nap mint nap ilyesmi is bőven belefért a fejembe, akkor talán érthető, hogy mostanság miért érzem kihasználatlannak a szellemi kapacitásomat. Háp-háp.**

Mankával az elmúlt néhány napban Palya Beát hallgattunk. "Álom, álom, kitalálom" a lemez címe, gyerekeknek és felnőtteknek szóló énekelt mese - igazi palyabeás, tiszta, rejtélyes és meglepő. Felnőtt legyen a talpán, aki a gyerekének ezt megmagyarázza: "Bárcsak egyszer legényeső esne/Mer kifekünném az út közepire/Hogy egyet cseppenne a surcom szegire".


*Ezt nem tudom, kiktől származik, azt meg végképp nem, hogy kitől érkezett hozzám, de érdekelne.
**Mostanában nálunk szinte minden háp-háp. Csak az nem, ami bú vagy pő, netalán bő.

Thursday, November 02, 2006

10 hónapos

Labels: