Relatív

Ahány gyerek, annyiféle. Az alvási szokásuk is. Az enyém soha nem aludt sokat napközben: elég volt neki 40-90 perc. Viszont aludt éjjel, egész jól. Aztán a fránya cumi betolakodásával éjjel is kelhettem hozzá egyszer, esetleg kétszer. Néhány hónap elteltével már háromszor, négyszer. Nem mondom, hogy teljesen pihentető volt így aludni, de nem zavart, hiszen csak a cumit kereste, ráadásul a cumival nagyon jól elaludt egyedül is.

Ezt követően jött, hogy néha semmit nem aludt napközben. Az utóbbi hetekben pedig már nem egyszer előfordult, hogy éjjel 1 és 4 között csak úgy fent van. Látszólag semmi baja, ki se kell venni az ágyból, csak legyek ott, vagy legyen ott apa, de ha ott vagyok, csak néz, ha simogatom, akkor sem csukja le a szemét, ha mesélünk, akkor sem alszik el (vagyis igen, hajnali 4 körül). A legújabb fejlemény, hogy tegnap egész nap nem aludt egy szemhunyásnyit sem, éjjel pedig csinálta a programot.

Ha azt nézem, hogy eddig is el kellett fogadni mindenféle alvási szokását, akkor biztos ezzel is együtt lehet élni, még ha most épp nem is érzem úgy. Az mindenesetre érdekelne, meddig lehet még fokozni ezt a nem alvás témát, ha másért nem azért, mert jobb kiegyensúlyozott anyukának lenni, kipihent gyermekkel. Ugyanis ha véletlenül jól alszik éjjel és napközben is, akkor olyan könnyű vele, hogy szinte a föld fölött lebegek.

Mosó masa az alagútban

Még ha minden nap mosok, még ha néha két adag is megszárad az adott napon, ezen a rövid héten lehet, hogy nem sikerül leküzdenem a szennyeskupacot. A vasalandókat már nem is említem.

Persze így jár az, aki minden hétvégén elutazik. Avagy, aki utazik, ne vasaljon, mosni is csak annyit mosson, amennyit muszáj. Vagy utazzon legalább két hét különbséggel.

Nem is lenne probléma, ha holnapra már csak két adagnyi mosnivaló lenne, de akárhogy is nézem, még három van. Gyerek meg csak egy. Mit csinálnak a nagycsaládosok?

Megyek inkább teregetni.

Mama-baba recept: tortilla, de lehet akár omlett is

Előnye, hogy gyorsan kész van, és mehet bele szinte bármi. Ilyet ráadásul mindenki tud csinálni, csak azért írom le, hátha valakinek még nem jutott eszébe. A gyerkő számára kedvező, hogy kézzel ehető, bár nálunk most nagy sláger a babavilla is. A tojás pedig az egyik kedvenc.


2 kiskanál olaj
125 g apró kockákra vágott főtt burgonya
2 evőkanál zöldségkeverék (akár mélyhűtött) , pl. kaliforniai paprika, csemegekukorica, apróra vágott cukkini, vékony szelet gomba, brokkoli, paradicsom, spenót
1/2 apróra vágott újhagyma
2 tojás
2 evőkanál reszelt sajt

A serpenyőben felhevítjük az olajat, beletesszük a burgonyát és a zöldségeket, és addig pároljuk, amíg a burgonya picit barnulni kezd (illetve a mélyhűtött zöldségek, ha azt használunk, átforrósodnak). Hozzáadjuk a hagymát és még 1 percig együtt pároljuk. Felverjük a tojást, belekeverjük a sajtot és aranybarnára sütjük.

A recept szerint előmelegített grill alá helyezendő az étel serpenyőstül, hogy a teteje is megsüljön rendesen, de ez felesleges, mert meg is fordítható a serpenyőben - főként, ha nincs grillezős sütő.

Ha omlett lesz belőle, 1 tojáshoz 1 evőkanál tejföl és ugyanennyi liszt jár még, amikor a tojást felverjük, viszont a sajtot olyankor ki szoktam hagyni.


Forrás: Mit egyen a baba? - Dr. Penny Stanway és Sara Lewis

Logikus

Ma ebédnél, ahogy beszélgettünk a hétvégéről és a családtagokról, a mamákra terelődött a szó. Az egyik mama kapcsán kimondta a nagymama szót, majd pár pillanatra elgondolkodott és úgy döntött, hogy ha van nagymama, akkor bizony van kicsi mama is.

3 nap az unokatesókkal és egy kis baráttal

Nem túl igényes

Elutazás előtt nagy nehezen tudom csak összeválogatni, hogy mit vigyek magammal: mert igen sok ruha csak itthonra vagy a játszótérre jó - ezeket használom a legtöbbet -, mert még mindig fogytam és a tavaly nyáriak és néhány terhesség előtti is lóg rajtam, mert az a pár darab, amit nemrég szereztem be "kimenősnek", lehet, hogy pont a szennyes mélyén csücsül. Szoknya se gyakran van rajtam, csak foglalják a helyet.

Ülnek még a szekrényben jó néhányan, két éve teljesen elhagyatva: a régi városba járós-dolgozósak (jók lehetnek még valaha, nem az aktuális divat szerintiek, mert az nem én vagyok), a kivasalva hordandók, az ünnepiek, a színházba járósak és a terhesruhák. A cipőkről nem is beszélve, azok közül két párat hordtam egész nyáron, 90-10% arányban használva őket, úgyhogy az egyik már elég kopott (az igazat megvallva már tavaly nyár végén is az volt, de a homokozóba nem kell jobb).

Rá kell jönnöm ilyenkor, nem vagyok valami hű de, haj de nő, mert leginkább egyszerű pólók és farmerek vannak a szekrényemben, az utolsó néhány alkalommal kirándulós-játszóterezős cuccokat szereztem be, kiskosztümöm pedig soha nem is volt.

Farmer-pólóban érzem jól magam - de azért azokat a ruhákat majd kidobálom mégis, amelyek már szerintem is igénytelenek vagy esetleg egyszerűen hordhatatlanok. És mivel a városi kategóriájú ruhák érdekes módon ünnepivé avanzsáltak az elmúlt időben, ünnepi cuccra egy ideig nem is kell költenem, legfeljebb újabb farmert és pólókat kell majd vennem, mert perpillanat igazán jó farmerből is csak kettő van. Na meg persze cipőt, mert az őszit úgy elnyűttem, hogy apa-párom kidobásra ítélte.

A nők és az anyázás

Emlékszem, még középiskolában, csupa lányosztályban történt, hogy két-három lány úgy összeverekedett valami semmiségen, hogy az egyiknek jól megtépték a hosszú szőke haját, a másikat pedig jól odavágták a táblához.

Ennél azonban sokkal durvább, ami anyukák között megy néhány babás fórumon. Én nem értem, miért a nagy felhajtás, amikor a gyereknevelés úgyis egyedi. Mindenki úgy csinálja, ahogy. Direkt nem részletezem, szerintem nyilvánvaló, hogy túl sok az egyéni tényező ahhoz, hogy kívülállóként bármit is lehessen mondani. Mi több, még bennfentesként sem egyszerű okosnak lenni.

A furcsa viszont az, hogy még ha ezzel tisztában is vannak, vagy ha az adott helyzetben végül ebben meg tudnak egyezni, akkor nem erről vitatkoznak, hanem valami teljesen más miatt kapnak hajba. Vagy épp azon agonizálnak, hogy ha nem nyilváníthatják ki őszintén az ilyen-olyan meglátásaikat, akkor mi értelme az egésznek.

Nem is ragozom tovább. Minek olvasom?

Sziget

Most ugyebár a csapból is ez folyik. Nekem meg, valljuk be, perpillanat nem igazán hiányzik, és ebben a hitemben minden esős nap és/vagy éjszaka csak megerősít. Persze mennék, ha máshogy lennének a dolgok, mint ahogy vannak (bár esőben akkor is kérdéses lenne, és a Tori koncert után hirtelen egy olyan előadót sem tudok mondani, akiért szívesen eláznék), de nekem most a hárman-együtt a lényeg, ott a helyem, és a hárman-együtt nem csak néhány koncertnél, de sok minden másnál is fontosabb.

Hogy miért? A triviális válaszon túl azért, mert szeretek az adott dologra koncentrálni (bosszant is nap mint nap, hogy Hanna miatt sokszor nem tudok egy-egy egyszerűbb feladatot egyhuzamban elvégezni), és mert olyan izé vagyok, hogy hiába jó elmenni valahova, aztán nem érzem magam hú-de-feltöltődöttnek. A hárman-együtt feltölt, vidámmá és könnyűvé tesz.

Nekem most ez az itt és itt a most. Ez a szigetem. Én választottam.

Mama-baba recept: fóliás akármi

Akkor legyenek receptek, a férfi olvasók biztos külön örülnek majd. Fel is cimkézem, úgyhogy ha nagyon belelendülnék, könnyen vissza lehet keresni.

Ez itt nekem azért jött be, mert nem kell mellette ácsorogni, csak puff bele - kinek igénye szerint. Vagy azt, ami épp van otthon. Ráadásul a babának készülhet enyhén fűszerezett vagy fűszermentes csomag, a többieknek pedig fűszerezett, így nem kell utána fűszerezni, mert ugye az úgysem ugyanolyan. Nem utolsósorban finom, és mosogatni sem nagyon kell utána.


A feldarabolt zöldségeket (szabadon választva zöldbab, borsó, cukkini, répa, kaliforniai paprika, paradicsom, gomba, hagyma, kukorica, krumpli) enyhén megöntözzük olívaolajjal és megszórjuk a kívánt fűszerekkel.

A zöldségeket (és akár egy fél csirkemellet) nagyobb alufóliára helyezünk, amiből kis lezárt csomagot csinálunk. Én a receptet követve először a hosszú, két rétegbe hajtott fólia - erre pakoltam - két végét zártam össze duplán, utána pedig a még lezáratlan végeket csavartam be. Fontos, hogy maradjon a csomagban levegő a párolódáshoz, és ha hús is került bele, az alá is érdemes egy kis olajat önteni. Ha elég erős, vastag a fólia, szerintem nem fontos, hogy dupla rétegű legyen.

Ezután mehet be a sütőbe (210 fok sima sütőnél, 190 légkeverésesnél), 35-40 perc után kész.

Ha volt a csomagban krumpli, nem is kell más hozzá, de magában, vagy akár rizzsel is jó, bár azt akkor külön meg kell főzni. Grillezni is lehet így.

Újdonság

Tőlem biztos nem tanulta, ugyanis én csakis az ő kedvéért kezdek éneklésbe, de apa-páromra sem jellemző, hogy a fürdőkádban nótázna, úgyhogy Manci beújított ma este, amikor egymás után többször is "elénekelte" (azaz cincogó hangon elkántálta), hogy "Nyuszi fülét hegyezi, nagy bajuszát pödri, répát eszik, rop-rop-rop, ugrál-bugrál, hopp-hopp-hopp". Tündéri volt. Közben nézte magát a lefolyónyitó-tekerőizében.

Nem is olyan régen még úgy gondoltam, a gyerekezésben az lesz a legjobb, hogy megmutathatom neki a világot. Sokkal jobb viszont az, amikor efféle visszajelzéseket kapok arról, amit megmutattam neki.

Paget-kór

Már többedszer kapom meg e-mailben, úgyhogy a hasznosság jegyében most szépen felteszem ide az új emlőráktünetekkel kapcsolatos lánclevelet és benne a hozzá kapcsolódó (rövid) orvosi visszaigazolást.

Apróságok

Kéne valami hasznosat csinálni. Leginkább olyat, ami sokaknak - vagy legalábbis többeknek, esetleg néhány emberkének - hasznos lenne. Például ki-/be-/feltölteni az itthoni babafelszerelés-kínálat hiányosságait praktikus, szép és reális árfekvésű dolgokkal. Vagy összeírni, hogy mi vált be nekem a hozzátáplálás során és milyen gyors-és-finom, totyogóknak és anyukáknak való recepteket túrtam a neten tegnapelőtt, hátha másoknak segítene megspórolni némi aggódást és időt*. Netalán megtanulni rendesen fényképezni, bár ezt leginkább csak magamnak. Na de érdekel ez rajtam kívül bárkit is? Egyáltalán, engem miért érdekel? Nem elég, ha a kislányom odabújik az ölembe és azt mondogatja, cibem, dágám, kincem**?

*Igaz, ehhez nekik is a netet kéne kutatniuk.
**Most meg felébredt és azt mondogatja, Annipanni, Annipanni. Megyek, hasznossá teszem magam.

19 hónapos

5 nap késéssel ugyan, de itt a kötelező jellegű hónapfordulós fénykép, továbbá egy gyors lista, ha később elfelejteném: már mondja, hogy igen, csomó háromszavas mondatot alkot, csibészkedik ezerrel és imádja a társaságot. Kívülről fújja a gyí-paci-paripát és a gyerekek-gyerekek-szeretik-a-perecet-et, műsoron van még a kutyatár, a diridongó, a letyepetye, a török és a tehenek, az ecc-pecc-kimehetsz, a ziki-zaka-zakatol, a cini-cini-muzsika, a csip-csip csóka, a zsipp-zsupp és még néhány, de most csak ezek jutnak eszembe.

Mostanában már leköti a mese is, nem csak a képnézegetés, feltéve, hogy a mese Boribonról szól. Én nem emlékszem, hogy nekem lettek volna Boribonos könyveim, de anyukám állítja, hogy voltak - sőt, Boribon volt a kedvenc. Sőt, a 7 lufisból dedikált példányom volt, nem mintha az nekem sokat jelenthetett vagy jelentene. Viszont mindezek után egy szót se szólhatok, hogy ha kinyitunk egy Boribonos könyvet, akkor azt hatszor kell egymás után elolvasnom neki.

Kacsaetetés (módszertan)

1. lépés: A hazautazás napján fogjuk az összegyűlt száraz kifliket és kalácsmaradékokat. Cipeljük el a jó előre kiszemelt helyszínre.

2. lépés: A darabokat dobáljuk be jó messzire a vízbe. Lehetőleg a kacsáknak. Ha mégse sikerülne, ne lógassuk az orrunkat - majd a kis halak szépen megeszik.