Relatív

Ahány gyerek, annyiféle. Az alvási szokásuk is. Az enyém soha nem aludt sokat napközben: elég volt neki 40-90 perc. Viszont aludt éjjel, egész jól. Aztán a fránya cumi betolakodásával éjjel is kelhettem hozzá egyszer, esetleg kétszer. Néhány hónap elteltével már háromszor, négyszer. Nem mondom, hogy teljesen pihentető volt így aludni, de nem zavart, hiszen csak a cumit kereste, ráadásul a cumival nagyon jól elaludt egyedül is.

Ezt követően jött, hogy néha semmit nem aludt napközben. Az utóbbi hetekben pedig már nem egyszer előfordult, hogy éjjel 1 és 4 között csak úgy fent van. Látszólag semmi baja, ki se kell venni az ágyból, csak legyek ott, vagy legyen ott apa, de ha ott vagyok, csak néz, ha simogatom, akkor sem csukja le a szemét, ha mesélünk, akkor sem alszik el (vagyis igen, hajnali 4 körül). A legújabb fejlemény, hogy tegnap egész nap nem aludt egy szemhunyásnyit sem, éjjel pedig csinálta a programot.

Ha azt nézem, hogy eddig is el kellett fogadni mindenféle alvási szokását, akkor biztos ezzel is együtt lehet élni, még ha most épp nem is érzem úgy. Az mindenesetre érdekelne, meddig lehet még fokozni ezt a nem alvás témát, ha másért nem azért, mert jobb kiegyensúlyozott anyukának lenni, kipihent gyermekkel. Ugyanis ha véletlenül jól alszik éjjel és napközben is, akkor olyan könnyű vele, hogy szinte a föld fölött lebegek.