3 nap az unokatesókkal és egy kis baráttal

Kicsi a világ

Az úgy volt, hogy elindultunk Lilláékkal találkozni egy távolabbi játszótérre (azért még kerületen belül maradva), aztán fogtuk a sátorfánkat, mert túl sokan voltak, és átmentünk egy másik játszótérre, ahol szerencsésvéletlenül összefutottunk Larkáékkal, pontosabban most ők ismertek meg minket Manciról, mint ahogy én a múltkor őket Laráról. A jövőben majd szerveződünk, nem lehet mindent a szerencsére bízni.

Zsolt, akkor most vegyem le a blog címéből az "alcímet" végre, vagy hagyjam, mert kb. mindig jót mulatsz rajta?

La dolce vita