Teljesítmény...

E hónapban 2, azaz kettő képet sikerült a fotologra feltöltenem. Kevés a kezem, na. Viszont a teregetőállványt lassan 5 hónapja nem csuktuk össze (mert folyamatosan használjuk), úgyhogy nehogy bárki is azt gondolja, hogy unatkozom (vagy netalán lustálkodnék).

Vacok

Éjjel dupla takaróval aludtunk mindannyian, az eső meg esik, szakadatlanul. Írországra emlékeztet, nem is zavar igazán, mert sok év távlatából is megszokott érzés, bár a lány érdekében remélem azért, hogy nem fog egy hétig zuhogni.

Kicsit olyan lassú minden (még a babázásos lassúnál is lassabb), vagyunk mint medve a vackában, bár talán medve sincs a vackában így nyár elején, csak ha nincs más választása.

Tegnap azzal riogattak, hogy egész nyárra ez várható. Majd jól előveszem a szép új-zélandi és a fiji-i esős emlékeimet is, meg van még egy három hetes portugáliai esős út is jó mélyre elásva, szóval van hova visszanyúlni, esődzsekiben meg még úgysem tologattam a babakocsit.

Amúgy pedig gondoltam egyet, és kipróbáltam, mi van, ha reggel 6-kor eszik a lány 8 helyett, hátha a bioritmusával nem passzol a napközbeni alvás, de ahogy hallom, 7-kor így is felébred, aztán még az is lehet, hogy 8-kor megint éhes lesz, alvásügyileg meg nem nyertünk semmit, de talán ma is összejön napközben összesen vagy másfél óra.

A mi lányunk - róla sem mondhatni el, hogy vackolós medve lenne, ha még a dupla takaró sem ad elég ihletet. (Aki meg most - vagy majd később - vár babát, az jobban teszi, ha nagyokat alszik és lustálkodik terhesen, mert egyre inkább hajlok afelé, hogy amit bent megszoknak, azt csinálják itt kint is. )

Bagatell

Azzal nyugtattak, hogy ha majd pépeset eszik, kevesebbet bukik. Amikor pépeset eszik, most szerintem többet bukik és ráadásul jóval színesebbet, így az eddigi napi 2-3 textilpelenka helyett most 4-5 fogy el, plusz mondjuk két előke is, ráadásul a ruhája is hamarabb bepiszkolódik. (Majd napi 3 lesz 2 helyett, na és, senkit nem zavar.)

Most azzal nyugtatnak, hogy ha majd ülni fog, kevesebbet bukik. A jelenlegi tendenciát nézve szerinem akkor sugárban fog hányni. Akkor mit fognak mondani? Mi lesz a következő üres ígéret?

Dühös vagyok, mert senki nem tud semmit se tenni, csak mondják az okosságaikat, már ha egyáltalán mondanak valamit, mert olyan kis problémának tűnik ez. Majd kinövi. Közben meg én vagyok itt nap mint nap egy gyerekkel, akinél ez az apróság mindent felborít: az evését, az alvását, a játékot, meg még jól elrontja a szeretetet is, mert ez így néha nagyon nehéz: ha nem alszik szinte semmit, nincs is mit játszani egy idő után, sőt, kedv sincs már csak nyűglődés. Kézben lenni meg vagy nem jó, vagy anya is napi 3 ruhát hordhat, aztán meg már kedve sincs felvenni a lányát. Az nekünk milyen lesz? Majd biztos mondanak arra is valami okosat.

Próbálok mindent, néha úgy tűnik, segít, de aztán meg lehet, hogy mégse. Magamnak is gyártom az elméleteket a kitartáshoz, közben meg már annak is örülök így estefelé, ha 5 percet sikerült nyugton lennie. Pedig ha jól alszik, ő a legaranyosabb kismanó.

A zenéről

A zenéről annyit, hogy mostanság épp azt hallgatom, ami a közelben van. Az autóban a rádiót, itthon meg azt a néhány CD-t, ami a lejátszó mellett van. Abból is csak azokat, amelyek nem pörgetik majd fel a lányt, így az elmúlt 5 hónapban körülbelül összesen 5 CD-t hallgattunk, azt sem olyan sokszor.

Van az úgy, hogy amikor kevésnek tűnik, ami van, és az ember lánya panaszkodna, vagy egyszerűen csak hiányérzete támad, akkor gondolja át, mi tartja vissza attól, hogy egyéb CD-ket válasszon ki és hallgasson. Ezen már sokszor méláztam hasonló helyzetekben, de nem tudom a választ, úgyhogy a bejegyzés címe marad változatlanul: A zenéről.

Nevelés

Szombaton a vendégségben hiába mondtam neki, hogy nem illik, Püppü folyton folyvást a szoknyáját emelgette (akkor még volt rajta harisnya), a lábai fönt kalimpáltak a levegőben, közben hangosan gurgulázott vagy fújta a buborékokat...

Azt is mondogatom már neki, hogy a kis sonkák ugyan most még zabálnivalók, sőt, az a kis toka is elmegy, csak nekem nehéz az előkét megkötni miatta, de néhány év múlva máshogy fogják megítélni azokat.

Fénykép helyett

Tegnap fél öt körül kelt fel a Nap. A fürdőszoba ablakából a város széle felé nézve sötétszürke felhőtömeg alatt, a kék égbolt alján égő narancssárga foltként bújt elő.

Fogyasztói társadalom

Avagy az anyukák is pótolhatók? Ez mindenesetre érdekes és helyes kis kütyü. Robotkutyával együtt csomagban olcsóbban is adják?

Front

Jó idő, rossz idő. Tegnap este azt írtam volna, hogy az utcánkban isteni hársfavirág- és bodzaillat van, ma meg elmosott mindent az eső.

Hangulatunk az időjáráshoz hasonlóan, sőt, aszerint változik, már ha tényleg igaz, hogy Hannát megviselik a fronthatások. Azt, hogy miért és valójában hogyan viselik meg a micsodák, azt nem tudom, mert nem igazán látom az összefüggést a hangulata és az időjárás (vagy bármi egyéb*) között, de a lényeg az, hogy én neki vagyok kiszolgáltatva.

Jó napokon jól elvagyunk, rossz napokon pedig jó katonaként teszem a kötelességemet. Ma szinte egész délután 7,5 kilós felszereléssel masírozhattam fel és alá, vagy különben szólt a sziréna.

Néha szeretnék egy kis békét. Ő meg a saját érdekében aludhatna, mert különben nem nő meg, és az nem lenne jó, én meg hadirokkant leszek a fájós hátammal...


(Hol is volt az a website az izraeli katonalányokról?)




* Az egyetlen kapcsolatot abban látom, hogy ha megdicsérem, akkor szinte biztosan elromlik, ha panaszkodom rá, akkor pedig néha megjavul.

When I come to terms to terms with this
My world will change for me


Az Oktogonnál minden feltúrva. Idegennek éreztem magam a saját városomban, azon a helyen, ahova éveken át szinte nap mint nap jártam. Emberek rohantak jobbra-balra, mindenki útban volt hirtelen. Én is siettem, kerestem a nagy átrendezésben a megállót, hogy minél gyorsabban oda- és aztán hazaérjek, mert hiányzott az a békesség és nyugalom, az a kedvesség, ami mostanság körülvesz.

Túl szép

"Gyere, gyere velem, tavasz jár már,
gyöngyvirág lesz majd a párnánk,
gyöngyvirág lesz majd a párnánk,
örök hűség vár ránk.

Gyere, gyere velem, hív a hajnal,
nincsen felhő, nincsen csillag,
nincsen felhő, nincsen csillag,
pihenj karjaimban."

Nekem ez a Goran Bregovic dal tetszett a legjobban, még ha neki nem is ez a stílusa. Az meg már a válogatón látszott, hogy ő fog nyerni.

Dilemma

A nagymama és a dédi szerint ma van a lány névnapja, de biztos ami biztos alapon én inkább kinyitottam a naptáramat, amiben a mai napon Bernát és Felícia szerepel. Megnéztem az nlc-n is, ahol szintén nyoma sem volt Hannának. Egy gyors keresés után a Wikipedia a következőket adta ki:

Hanna (május 20., május 24., május 30.)

Hannaliza (március 28., május 20., május 30.)

Liza (július 8., november 25.)

Azt hiszem, majd ünneplünk valamikor május 20. és 30. között egyet, aztán meg majd eldönti, hogy mit akar.

Kíváncsi Fáncsi az orvosnál

Két napon át orvosokhoz jártunk, ami Püppünek valószínűleg nagyon tetszhetett, mert semmi, de semmi gond nem volt vele, max. egy-két nyikkanás az öltöztetésnél, mert azt nem szereti, de ezt leszámítva hosszan elücsörgött az ölemben, nézelődött, néha fújta a buborékokat, rájött, hogyan kell a nyelvével csettintgetni, meg amúgy is sok látnivaló volt, például a nagy gyerekposzter az ultrahangos szobában, ahol azzal szerzett örömet a doktornőnek, hogy az első vizsgálóban megtapasztaltak után már profin marcangolta szét a papírlepedőt (bazi érdekesen csörög, ha nem tudnátok).

Mosolygott mindenkire, így mindenki mosolygott rá (de lehet, hogy fordítva történt), az orvosi véleményre meg ráírták, hogy gyönyörűen fejlett, viszont valószínűleg túleszi magát a kis mohó - na, ez az egy, amin most változtatni próbálunk, mert anyák napja óta végülis nagyjából működik, hogy 45 percnél kevesebb időt töltsünk egy etetéssel.

Tehetség

Kihajtott az olajfánk, pedig már-már kezdtük azt hinni, hogy annyira értünk a kertészkedéshez, hogy a sok kisebb növény mellett még egy ilyen mindent túlélőt is sikerült kipurcantani.

Ööö... kb. 4,5 hónapos

Nincs hónapforduló, de egy ideig ez lesz a kedvenc képem. Nem azért, ahogy a kezét tartja vagy ahogy mosolyog, hanem mert hosszú alvás után ilyen jókedvű.

Túl készséges

- Van ebből a szoknyából s-es is?
- Az m-es túl nagy? kérdezi az addig nagyon kedves eladófiú, aki az üzletbe való belépésem óta szinte minden lépésemet követi, és azonnal válaszol a kérdésekre.
- Az, és azért remélem, hogy nem maradok így, szülés utáni állapotomban...
- Remélem is, vágja rá, majd hirtelen maga sem tudja, hogy akkor ez most hogy vette ki magát, aztán kisebb zavar után kiveszi a kezemből a felesleges ruhákat, hogy majd ő visszateszi azokat a helyére. Még akkor sem igazán tér magához, amikor azt kérdezi, mehetünk-e a kasszához.

Már épp írni akartam arról, hogy kaptunk egy úgynevezett "esti fürdetőt", ami számomra fura kifejezés (mondhatni redundáns), mert mi mindig este fürdetünk, azaz hogyan lehetne egy fürdető más, mint esti, de ma, amikor hazajöttem, fürdethettük a lányt délután is, mert olyan jót ücsörgött a kisszékében nyakig kakásan, hogy csak na.

Fura egyensúly - avagy hullámzás?

Néhány éve sok hétvégén jártam a várost egyedül, sokszor céltalanul, órákon át, bolhapiacokra, kapualjakba benézve, fényképezve, kávézókban egyedül ücsörögve, olvasgatva, jutott eszembe ma, amikor néhány óra alatt elintéztem az elintéznivalókat és kicsit még nézelődni is maradt időm, mielőtt hazarohantam volna, hogy megint ne legyek egyedül, ha már anno annyit császkáltam egymagam.

Hosszú távon lehet, hogy minden kiegyenlítődik. Azért remélem, hogy sportolni fogok még, mert úgy érzem (főként a hátamban), hogy hiába az évekkel ezelőtti sok szigetkör és squashedzés, most már jelentkezik a mozgás hiánya. Az is biztos, hogy néhány hónap, és bepótolom azt a gyümölcs- és zöldségmennyiséget, amit most a szoptatás miatt nem ehetek. Most meg azért kell annyi felvágottas szendvicset ennem, mert azt igazából soha nem szerettem, és az egész életemet tekintve már kóros hiány jelentkezett belőle?

Fordulat

Holnap kimenőt kapok.

(Azt persze nem is tudom hirtelen, hogy mit szeretnék. Van egy-két elintéznivaló, de igazából el is szoktam már a külvilágtól, meg majd az is hiányzik, hogy ha nem lesz velem, nem fogják mondogatni, hogy milyen helyes, és mennyit mosolyog.)

Hanna pedig átfordult ma hasról hátra.

(Itthon is, mert eddig mindig csak babamasszázson csinálta ezt, azt hittem, a hely az oka. Ma viszont masszázs után, ugyancsak egy szál pelenkában itthon is átfordult - meg is lepődött, aztán nevetett nagyon, amikor látta, hogy én örülök. Ezek szerint meztelenül jobban forognak a babák? Majd próbáljátok ki.)

Javuló tendencia

Kezdenek megoldódni a "problémáim".

2 hónap után a doktornő úgy döntött, na, jó, akkor ad beutalót gasztroenterológiára. Ott kaptunk is időpontot június 28-ra (még idén), reggel 9-re, bár még fogalmam sincs, hogy kb. két hónap múlva a gyerek mikor fog reggelizni, és tudunk-e majd teli pocakkal menni. Abban azért reménykedhetek, hogy a bukások még akkor is meglesznek, Hanna pedig nem fullad meg a felöklendezett cucctól, és lesz miért odamennünk, különben csak elfecsérelnék ránk azt a 10 percet, pedig én nem szeretnék ilyen kiesést okozni a magyar egészségügyben.

Másfelől a ruhákat illetően is egyre jobb a kedvem, mert mindenki nagyon jót mulat azon, hogy a szoptatós melltartó szexi pántja miatt még nyári pántos felsőket sem tudok majd felvenni, szóval marad a mackófelső (ezt most csakazértis így), illetve anyukám mondta, hogy majd nekem adja a melegítőjének az alsó részét, most vette az óvódás kiránduláshoz, és rá kicsi. L-es, rám biztos jó lesz.

Tegnap azon is jót mulattam, úgy két-három percig a 1,5 órás ordításos evés közben, amikor az új pépes tápszert próbáltam Hanna szájába betuszkolni, mert valahogy mindig több jött ki, mint amit beletettem. Nem csináltam képet, mert féltettem a zöld maszattól a fényképezőgépemet, meg aztán azon is elgondolkoztam, hogyan gondolta a doktornő, hogy egy egész étkezésnyit etessek így meg egy 4 hónapossal, aki kanalat még alig látott, pépeset meg még kevesebbet. Szerencsére a védőnő rászólt a doktornőre, hogy legalább szoptatni hagyjon, nehogy már az a kis tejem is elapadjon itt a nagy mizéria közepette.

Azt szerintem egy új doktornőtől kérdezem már meg, hogy miért kell mű-pépeset adnom a gyereknek, miért nem lehet újkrumplit meg almát, ami valószínűleg egészségesebb (meg finomabb is).

(cinikus kikapcsol)

Nem jó ez így

Azt még nem tudom eldönteni, hogy bennem van-e a hiba, vagy ez a helyzet egyszerűen ilyen, és majd változik (vagy mindig ilyen marad?), de az biztos, hogy tegnap úgy éreztem, elég. Mert amikor hirtelen semmi nem érdekel, és lassan egy hete folyamatosan rossz nap van, akkor bizony valamin változtatni kéne.

Másfelől ha távolról, telefonon, látatlanban még egyszer valaki ötletekkel mer jönni, ráadásul olyanokkal, amiket már 2 hónappal ezelőtt kipróbáltam, akkor üvöltök. Azt se mondja senki, hogy türelem. Nekem abból nincs sok, és kész. Tessék ezt elfogadni, úgy, ahogy nekem is el kell fogadnom sok mindent. Másfelől ha valakinek sok türelme van, viheti a lányt néhány órára, de ha épp rossz passzban vagyok, felőlem akár örökre is, mert nekem már fogalmam sincs, egyáltalán mihez lenne kedvem, még ha lenne is szabadidőm, így meg végképp nincs miből töltődni, adni.

Az is lehet ám, hogy nem is az én gyerekem, hiszen nem voltam jelen a születésénél, se az apja, csak másnap reggel odahoztak egy csomagot, hogy tessék. Az igazi gyerekem meg lehet, hogy egy normális baba, aki hajlandó napközben egy óránál többet aludni, és nem ordít 1,5 órákat etetés címszóval, meg aztán du. 3-tól 8-ig folyamatosan, mert akkorra már olyan fáradt.

Mondom, nem jó ez így.

Majd jövőre?

Azt kértem Gurgulától (avagy Püppütől, mivel mostanság ezt a kétféle hangot preferáljuk a házunk táján), hogy anyák napjára lepjen meg azzal, hogy mostantól lehetőleg 45 percen belül befejezzük az evést. Próbáltam meggyőzni azzal is, hogy így annyival több idő marad a játékra...

de lehet, hogy túl sokat kértem, hiszen ezáltal pontosan a felére csökkenne az evéssel töltött idő, meg azt sem tudom eldönteni, hogy fáj-e neki néha valami, vagy tényleg csak érdekesebb a világ, ha félig teli már a pocak, mely esetben nyilvánvalóan semmi foganatja nem lesz annak, amivel oly' gyengéden zsarolni próbáltam, de azt nagyon-nagyon remélem, hogy nem kell a jövő évi anyák napjáig várnom a megoldásra.

Zajok

Amikor Hanna alvásáról van szó, máshogy érzékelem a zajokat. Még a repülőgépek is túl hangosnak tűnnek, pedig azok őt nem zavarják. De azt hiszem, az, amikor pont altatás közben csöngetnek, csak azért, hogy felesleges reklámanyagokat hozhassanak be a postaládákhoz, mindkettőnket rettentően tud zavarni. Nem először küldtem el valakit - még aránylag normális hangnemben -, hogy felejtse el ezt a kapucsengőt. A sarkon lakó kedves szomszédokról nem is beszélve, akikhez nap mint nap sokan jönnek úgy autóval, hogy néhány dudálással jelzik érkezésüket, meg amúgy is félig az utcán élik az életüket, mert náluk már csak úgy szokás. Nekik viszont felesleges bármit is mondani, legalábbis az eddigi tapasztalatok alapján nagyon úgy tűnik, pedig én aztán végképp liberális vagyok, meg pc is, na.

4 hónapos

Nem is tudom mit mondjak róla, azon kívül, hogy a kedvence a riasztó billentyűzete (máshol egy másik típust látva felkiáltott örömében), tegnap elkezdte nyújtogatni a nyelvét "pölö" hang és buborékfújás kíséretében, ha puszilom a hasát hangosan nevet ("gingili"), ha az arcát puszilgatom, és suttogok a fülébe, akkor pedig mosolyog.

Minden érdekli, mindent töm a szájába és elkezdett forgolódni is. Kezdi megszokni a világot, pl. azt is tudja (vagy legalábbis így értelmezte), hogy nappal nem lehúzott redőny mellett alszunk - csak erre pl. elég nehéz rájönni nekem, bár nagyon próbálok az ő világába beilleszkedni.

Praktikus ruhadarab

Ez is megfordult a fejünkben, látva a grillcsirkés autó mögött falatozó párt, amint a férfi odanyúlt kissé terebélyes asszonya rikító színekben pompázó, bő rakott szoknyája felé, és megszokott mozdulattal beletörölte abba a kezét.