Fura egyensúly - avagy hullámzás?

Néhány éve sok hétvégén jártam a várost egyedül, sokszor céltalanul, órákon át, bolhapiacokra, kapualjakba benézve, fényképezve, kávézókban egyedül ücsörögve, olvasgatva, jutott eszembe ma, amikor néhány óra alatt elintéztem az elintéznivalókat és kicsit még nézelődni is maradt időm, mielőtt hazarohantam volna, hogy megint ne legyek egyedül, ha már anno annyit császkáltam egymagam.

Hosszú távon lehet, hogy minden kiegyenlítődik. Azért remélem, hogy sportolni fogok még, mert úgy érzem (főként a hátamban), hogy hiába az évekkel ezelőtti sok szigetkör és squashedzés, most már jelentkezik a mozgás hiánya. Az is biztos, hogy néhány hónap, és bepótolom azt a gyümölcs- és zöldségmennyiséget, amit most a szoptatás miatt nem ehetek. Most meg azért kell annyi felvágottas szendvicset ennem, mert azt igazából soha nem szerettem, és az egész életemet tekintve már kóros hiány jelentkezett belőle?