Nem jó ez így

Azt még nem tudom eldönteni, hogy bennem van-e a hiba, vagy ez a helyzet egyszerűen ilyen, és majd változik (vagy mindig ilyen marad?), de az biztos, hogy tegnap úgy éreztem, elég. Mert amikor hirtelen semmi nem érdekel, és lassan egy hete folyamatosan rossz nap van, akkor bizony valamin változtatni kéne.

Másfelől ha távolról, telefonon, látatlanban még egyszer valaki ötletekkel mer jönni, ráadásul olyanokkal, amiket már 2 hónappal ezelőtt kipróbáltam, akkor üvöltök. Azt se mondja senki, hogy türelem. Nekem abból nincs sok, és kész. Tessék ezt elfogadni, úgy, ahogy nekem is el kell fogadnom sok mindent. Másfelől ha valakinek sok türelme van, viheti a lányt néhány órára, de ha épp rossz passzban vagyok, felőlem akár örökre is, mert nekem már fogalmam sincs, egyáltalán mihez lenne kedvem, még ha lenne is szabadidőm, így meg végképp nincs miből töltődni, adni.

Az is lehet ám, hogy nem is az én gyerekem, hiszen nem voltam jelen a születésénél, se az apja, csak másnap reggel odahoztak egy csomagot, hogy tessék. Az igazi gyerekem meg lehet, hogy egy normális baba, aki hajlandó napközben egy óránál többet aludni, és nem ordít 1,5 órákat etetés címszóval, meg aztán du. 3-tól 8-ig folyamatosan, mert akkorra már olyan fáradt.

Mondom, nem jó ez így.