Kíváncsi Fáncsi az orvosnál

Két napon át orvosokhoz jártunk, ami Püppünek valószínűleg nagyon tetszhetett, mert semmi, de semmi gond nem volt vele, max. egy-két nyikkanás az öltöztetésnél, mert azt nem szereti, de ezt leszámítva hosszan elücsörgött az ölemben, nézelődött, néha fújta a buborékokat, rájött, hogyan kell a nyelvével csettintgetni, meg amúgy is sok látnivaló volt, például a nagy gyerekposzter az ultrahangos szobában, ahol azzal szerzett örömet a doktornőnek, hogy az első vizsgálóban megtapasztaltak után már profin marcangolta szét a papírlepedőt (bazi érdekesen csörög, ha nem tudnátok).

Mosolygott mindenkire, így mindenki mosolygott rá (de lehet, hogy fordítva történt), az orvosi véleményre meg ráírták, hogy gyönyörűen fejlett, viszont valószínűleg túleszi magát a kis mohó - na, ez az egy, amin most változtatni próbálunk, mert anyák napja óta végülis nagyjából működik, hogy 45 percnél kevesebb időt töltsünk egy etetéssel.