Kaland

Mivel elég üres a hűtőnk, a konyhaszekrényből meg már ránk zúdul a rendelt kajákhoz mellékelt műanyag evőeszköz*, pedig szeretek ám főzni, úgy döntöttünk, csinálunk melegszendvicseket.

A kaland ott kezdődött, hogy nem volt sajt, de mivel a kenyér mégsem volt olyan száraz, úgy döntöttünk, megesszük csak úgy, sütés nélkül. Szépen elkészítettük a még meglepően friss zöldségeket, az asztalhoz hordtuk a még le nem járt felvágottat, némi tonhalkrémet meg sajtkrémet, majd amikor beleharaptam az első kenyérbe, kiderült, hogy az már nem az igazi. Ekkor előkerítettem egy csomag tortillát, a lejárati időt már inkább meg sem néztem, majd akkor kezdtünk nevetni, amikor apa-párom azt mondta, hogy a tonhalkrémet simán lekaparhatnám a penészes kenyérről, majd koccintottunk valami jóféle borral arra, hogy legalább enyhén penészes kenyerünk van.

Amúgy meg főzhettünk volna valamit, mert tele a mélyhűtő meg a spájz, sőt, felmerült az is, hogy megdézsmáljuk a bébiétel készletet, de - ha jobb kifogásunk nincs is - energiáinkat ma inkább az éjszakára tartalékoljuk, mert Mankát elkapta a takonykór és elalvás óta félóránként ébred az eldugult orra miatt.


* szépen csomagolva, szalvétával, ha valamikor büfét nyitnánk, jól jön majd