Az olvasásról

Nem szeretem a felületességet, a felszínességet, az oda nem figyelést és az ebből eredő félreértéseket, megértetlenséget.

(Emiatt húztam fel magam a minap és) Épp ezért nem szerettem úgy olvasni Nádas Pétert, hogy közben tisztában voltam vele, tudatosan ugrok át részeket - csak mert most a gyerekezés mellett ennyire futotta.

Szerettem volna egyes mondatokon hosszan gondolkozni, főleg amikor nagyon furának hatottak, szerettem volna követni, hogy ki kicsoda, szerettem volna az első 50 oldal után letenni a könyvet, de aztán mégis folytattam, mondván, majd egyszer visszatérek hozzá, addig pedig az "Apák könyve" ellen követek el hasonló bűnt, de akkor is olvasni fogok, mert aztán jön Zsolt és megkérdezi, hogy mit olvastam.

Azt meg mégsem mondhatom, hogy ponyvát, maximum azt, hogy mesekönyvet.