j

f a i r - nem babablog

Tuesday, November 28, 2006

Minden nagyon szép, minden nagyon jó

Irigylem azokat az anyukákat, akik kávézgatás mellett olyan blogokról beszélgetnek, amelyeket nem is tudom, minek (és mikor) olvasnak, ha számukra sem mindig egyszerű a gyereknevelés. Már csak azért gondolom így, mert ezt írták, viszont ha abból indulok ki, hogy nekem elég kevés időm van blogokat olvasni a lány mellett, épp ezért csak azokat olvasom, amelyekhez valamilyen szinten kötődni tudok, akkor...

Irigylem, hogy mivel az elmondásuk szerint ők nem panaszkodnak - szerintem ez kell is ahhoz, hogy leszóljanak másokat a "panaszkodásért", tudjátok, nehogy az legyen, hogy bort iszik, vizet prédikál -, ezért valószínűleg csak városi legendaként élhet körükben az a hír, hogy egyes gyerekek éjszaka nem alszanak. Vagy esetleg valamelyikük szájából ez elhangzott panaszként? Jujj.

Irigylem őket azért is, mert oly' sok pozitív energia van bennük, hogy annak kiegyensúlyozása érdekében néha megdobnak másokat negatív energiabombával. De a lényeg, hogy legalább rendben vannak önmagukkal.

Irigylem őket, mert fennmaradt minden régi barátjukkal és kollégájukkal (legyen az gyerekes vagy nem gyerekes) a jó kapcsolat. De tényleg?

Irigylem őket, mert mernek név nélküli kommentet írni, nekem ehhez sosem lenne arcom. Amúgy negatív kommentet se jutna eszembe írni, és olyan laza sem vagyok, hogy helyesírási hibákkal tele küldeném el.

Utoljára, de nem utolsósorban, irigylem őket azért, mert nem aggódják magukat szét a gyermekük miatt. Nekem meg ez legyen a legnagyobb hibám.

:)

(Ez a szmájli meg azért került ide, hogy viccesen fogják fel, és hogy tudják, nagyon remélem, lesz miről beszélgetniük még a héten. Én apa-párommal is szoktam beszélgetni, a blogról is, azért nem szokott kommenteket írni. Manka meg azért olyan mosolygós a képeken, azért szórja szerteszét a puszikat, no meg azért van neki sok beceneve, mert szeretjük, és igen sokak szerint nagyon kis kiegyensúlyozott, barátságos, vidám kislány. Valószínűleg így is van, ha az utcán meg a boltban is mindig ezt kapjuk reakcióként. Én is ilyennek szeretném, lehetőleg minél többször, azért próbálom rendezni az alvásproblémát, mert akkor érezzük mindannyian igazán jól magunkat. Ha az a baj, hogy nem optimalizálni próbálok, hanem perfekcionista vagyok, sajnálom. Nem is tudom, ezen mit nem lehet érteni, azért meg senkit nem tudok irigyelni, ha nem próbál dolgokat megérteni, vagy hogy nincs benne annyi empátia, hogy együttérzésből írjon, de majd mindig kifejtem mostantól, hogy érthető legyen, meg majd sírok, hogy sajnáljanak. Azt meg majd kiírom a blog fejlécére, hogy ez itt nem a reklám helye és politikus sem vagyok, pedig lehet, hogy annak is örülhetnék most az életemben, hogy olyan vagyok, mint a bulvársajtó meg a Híradó. Azokról szoktak pletykálni, nem? Vagy azt írom majd ki a címbe, hogy "Napló, nem emlékkönyv" (mert ez itt az én blogom, az én gondolataimmal - ha valakinek nem tiszta, akkor jelezném, hogy ez n e m Manka emlékkönyv-blogja). Amúgy köszönöm, jól szórakoztam, legalább volt miről írnom (mert inkább csak a rendhagyó dolgokról írok, ha/mert egyébként jól vagyunk), ráadásul abban a kérdésben is segítettetek picit - azt már nem is merem mondani, hogy ezáltal vált igazán legitimmé az előző panaszos bejegyzésem eleve elég jól kifejtett pontja -, hogy tényleg mozgáskorlátozott gyerekekkel kéne összejárnunk, mert azok az anyukák megértőbbek a hipotóniával szemben, bár szerencsére az én mostani barátaim is azok, azt hiszem, rájuk sem panaszkodtam. Helyette frissítettem nektek az előző bejegyzést, ha tényleg ennyi időtök van, rágjátok át, ha pedig még több időtök van, azt még elárulhatjátok, hogy hogy telik nálatok egy babázós találka, azon kívül, hogy kávézgattok és nem a problémákról beszéltek.)

16 Comments:

  • Én el tudom képzelni azokat a babás találkozókat: anyukák iszogatják a habos kávét, a kölykök meg szétkapják a lakást. Mert rájuk senkinek sincs ideje, hiszen éppen a siránkozó, mindig csak panaszkodó anyuka blogját kell kibeszélni. Nekem csak ritkán van időm beleolvasni ebbe a blogba, legtöbbször valóban meglep az őszintesége, az anyuka maximalizmusa, ahogyan mindig is csak adni és adni akar a lányának. Tisztelem is érte rendesen, és el sem tudom képzelni, milyen lehet látni a Hannával egyidős mászó-tipegő babákat, és várni, mikor indul el ő is. Erre nem gondolt a felületes olvasó, kritikus anyuka? Szerintem tanuljatok tőle, kedves időmillimos anyukák, és foglalkozzatok a gyereketekkel, ne blogokat olvassatok!
    K.

    By Anonymous Anonymous, at 29/11/06 00:11  

  • Renben.
    Egyikünk gyereke közel 6 éves és még egyetlen egy éjszakát sem aludt át, mióta a világra jött. Mindent kipróbáltak ( szakönyvek, alváscenntrum, sorolhatnám...) de a gyerek csak nem alszik. Jó estéken 5-6x kel, rosszabb esetben úgy 20x.Csecsemőként napközben sem aludt túl sokat és az elaltatás is nehezen ment. A szülők szeretnének kistestvért, de nem sikerül teherbe esni, valószínűleg a rengeteg alvás és a mindig ráérő kipihent anyuka az oka, talán érzi a szervezete, hogy nem bírná:)
    Másikunk cuki kisfia 1,5 éves és 5-6 féle ételen kívül semmit sem hajlandó megenni. Fél az új ételektől. Képzelheted milyen tortúra minden egyes etetés, anyuka-apuka gyomra már órákkal előtte görcsben van, vajon eszik -e agyerek. Közösségbe adás úgyformán egyenlőre kizárva.
    Harmadikunk gyermekei ( 3 is van ám!) szintén nem egyszerű esetek...
    elevenek, rosszcsontok. A legkisebb 5 hónapos ( még szopizik ), anyuka nem altatja az oviban a középsőt, a legnagyobb nem napközis, hogy minél többet tudjon velük lenni, pedig biztosan egyszerűbb lenne. Képzelj el mondjuk csak egy reggeli útnak indulást, kész logisztikusnak kell lenni hogy minden flottul menjen!
    Mindemellett mi is szeretnénk olvasni, kikapcsolodni, a párunkkal lenni ( már akinek van, mert volt akit még terhesen elhagytak mert a nagy erős férfiak ugyebár megrettennek a felelőségtől ). Szeretnénk egyszer egy filmet a bemutatáskor megnézni a moziban, nem pedig évek múlva egy agyonkarcolt DVD-n.Vagy csak egyszerűen szeretnénk WC-re menni nyugodtan.
    Arról eddig sosem írtál mennyi mindent tud már a kicsi Hanna, hogy mennyi örömöd benne.Így az sem jött át hogy mennyit foglalkozol vele. Hidd el nekünk is összefolynak a napok, órák, percek, és egyéb gondjaink is vannak.
    Nálunk is állandóan szalad a lakás, hegyekben áll a mosni-, terigetni-, vasalni való.
    Anyagi gondjaink is vannak, kinek könnyebb, kinek nehezebb az élet.
    Bocsásd meg, hogy hogy heti 1-2 ( örülünk, ha 1 )alkalommal összeülünk, pletyizünk, nevetünk, sírunk. Ja és még van pofánk hozzá ,hogy eközben egy habos kávét is elszürcsöljünk saját örömünkre.
    Szóval nálunk sem csupa rózsaszín és idilli minden, de hát ez itt a való világ, mit vártál!

    Egyébként, kedves más hozzászólók nektek hogy van időtök olvasgatni mások bloggját? Neked meg hogy van ennnyi gond mellett időd írni?
    Valóban, a gyerekek szétkapják a lakást, de sebaj nem esik nehezeünkre utána rendet tenni, áldozatot nekünk is hozni kell.
    ( néha-mindig:) )
    És ha nem bírod a kritikát, vezess inkább otthon naplót, felesleges a blogg.
    Választ kommentárt köszi nem kérünk, felhagytunk az olvasással, maradunk a kávénál:)
    Hannának boldog, szép életet, mielőbbi járást!

    By Anonymous Anonymous, at 29/11/06 08:42  

  • Én is el tudom képzelni ezeket a babás találkozókat, eleinte volt részem néhányban és láttam, hogy pár unatkozó, hős, önmagát épp szentté nem avató anyuka milyen rosszindulatú tud lenni más - szerintük kevésbé tökéletes (és most szépen fogalmaztam) - anyukával.

    Senki nem sajnálja tőletek a habos kávét, kedves Tökéletes Anyukák. Az a gyomorforgató, amit mellé írtatok: "Egyvalamire biztosan jó, remek témául szolgálsz a babás-mamás kávézások alkalmával...."

    Én például azt nem hagynám, hogy a kölykök szétkapják a lakást és nem azért, mert nem szívesen pakolok utánuk, hanem mert a testi épségüket félteném. Egy másfél évesnek még nem valami fejlett a veszélyérzete.

    Kritizálni nagyon könnyű, sőt a legkönnyebb. E blog kibeszélése helyett például megvitathatnátok, hogy egy 6 éves vajon miért nem alszik, ha már a szakkönyvek nem segítenek és úgyis olyan csuda tökéletes anyukával áldotta meg az ég. Ki tudja, milyen lelki okokra vezethető vissza és ki tudja, hogy mi minden rejtőzik e tökéletesre mázolt külcsín alatt... Tudod, a gyerekek ennél mélyebbre látnak...

    Én csodálom a Hanna anyukáját, minden írásában látszik, hogy a lánya az élete középpontja, a legjobbat akarja neki és nem fél leírni az igazságot, hogy bizony nem fenékig tejszínhab a gyereknevelés. Külön köszönöm a nyíltságát, őszinteségét, sok olyan anyukának segít ezzel, akik hasonló Tökéletes Anyák között élnek és szólni sem mernek.

    Titeket pedig mélyen sajnállak a rosszindulat miatt és ha nem tetszik, tényleg lehet mást olvasni. (Elsőként a Magyar Helyesírás Szabályait ajánlanám)

    További jó kávézást!

    By Anonymous Gyöngyi, at 29/11/06 10:46  

  • Fontos kérdés a nagyon öntudatos magyar anyáktól: most akkor annak akinek gyereke van szabad kávét innia vagy nem?
    Más.
    Hanna anyukája arra nem gondol, hogy rátelepszik a gyerekére?A saját gyengeségeidet nem a gyerekre kellene rávetíteni. Miért gondolod azt, hogy a Hannának az a jó, hogy te egy pillanatra sem hagyod magára. Nem lehet az, hogy te igényled állandóan az ő társaságát (azért,hogy ne kelljen szembesülnöd saját magaddal)és nem ő a tiedet? Miért gondolod azt, hogy csak akkor lehetsz jó anya, ha nem mész el kikapcsolódni, lazítani.Hannának is biztosan jót tenne,ha nem csak negatív légkör venné körül.Nehéz arról aki ilyen blogot ír azt gondolni, hogy pozitívan gondolkodik.
    Véleményem szerint rád férne egy isteni habos capuccino!!

    By Anonymous Anonymous, at 29/11/06 15:33  

  • Ugyan hagyjátok már ezt a kávézást, ti tényleg azt olvastok, amit olvasni akartok, nem azt, ami oda van írva.... Már írtuk, hogy nem sajnálja senki azt a hülye kávét és azt sem írta senki, hogy akinek gyereke van, ne kávézzon.

    Itt az szúrta többek szemét, hogy x számú anyuka leül és rosszindulatúan kibeszéli a blogírót. Az rendben, hogy nem értenek egyet vele, szívük joga, de sehol nem látom a segíteni akarás egyetlen szikráját sem, pocskondiázás viszont akad rendesen.

    A 2. kérdésre válaszolva szerintem az az említett anyuka telepszik rá a gyerekére, aki inkább megőrül otthon a fejére növő tennivalóktól, de a középső gyerekét akkor sem hagyja az oviban aludni (biztosan megennék az ovis mumusok, vagy az óvónéni...).

    A helyesírás pedig tényleg annyira csapnivaló, hogy az ember szinte felszisszen olvasás közben. Ha valaki veszi a bátorságot, hogy nyilvánosan leteremtsen egy ismeretlen anyukát, akkor legalább nézesse át az irományát egy ellenőrző programmal (ha már nem tanult meg magyarul írni), mert ez több, mint fájdalmas.

    By Anonymous gyöngyi, at 29/11/06 16:04  

  • Nekem a blog terápia. Nektek a kávézás a terápia.

    Mi ezzel a baj?

    Nem hiszem, hogy bárkinek bármi joga lenne megmondani, hogy mit csinálok a szabadidőmben vagy a blogomban. Felőlem beszélhettek róla, kritizálhattok is, de ha jogtalannak érzem, nekem is jogom van visszaszólni (tudtommal csak az általatok írottakat elemeztem ki, nem ítélkeztem). Ez így fair.

    Nekem is az jött le, hogy senki nem a kávézásotokat ellenzi - csak ti ellenzitek azt, amit én írok, anélkül, hogy ismernétek, vagy hogy megpróbálnátok megérteni, hogy mi rejlik a sorok mögött. Ez így nem fair, de elfogadom, mert úgysem tudok mit tenni vele. Ez az én hatáskörömön kívül esik.

    Az pedig, hogy Hannával mi történik és neki mi jó, az én hatáskörömön belül van, úgyhogy szerintem bízzátok rám. Mivel kizárólag a napközbeni alvása a gondom, nem hiszem, hogy annyira aggódnotok kéne érte, de kedves tőletek.

    Söprögessen mindenki a maga háza táján. Éljen és hagyjon élni.

    Amúgy meg szólásszabadság van, vagy mi, szóval ha folytatni akarjátok itt, csak nyugodtan.

    By Blogger sbodi, at 29/11/06 17:11  

  • Sziasztok!
    Úgy gondoltam veszem a bátorságot és hozzászólok a vitátokhoz.
    Azt hiszem a kávézós véleményírókkal kell egyetértenem.
    Tényleg nem túl vidám a blogod,általában arról írsz, hogy a gyereked nem alszik és neked mire nincs időd.
    Ritkán írtál vidám bejegyzéseket arról, hogy milyen jókat játszotok, sétáltok, kivel találkoztok, miket csináltok, kire mosolyog. Utólag persze próbáltál szépíteni.
    Azt sem értem, emberek hogy tudnak erőt meríteni abból, hogy másnak milyen rossz. Az általad is propagált Szirka anyukájának hozzáállása sokkal szimpatikusabb, számomra az ehhez hasonló írások a felemelőek. A kínlódásunkról, szenvedésünkről lehet öniróniával, viccesen is írni.
    Nem értem kedves Gyöngyi miért fikázod azt az anyukát, aki elhozza a gyerekét az oviból, csak hogy otthon, nyugodt körülmények között alhasson és miért magasztalod azt, aki még annyira sem hagyja magára hogy kifizesse az ebédjét. Számomra nem ez jelenti a maximalizmust.
    Azt hiszem kár vagdalózni olyanokkal, hogy tökéletes anya. Minden normális ember a legjobbat szeretné a gyerekének!
    Azt gondolom ti is felületesen olvastátok el a véleményeket.

    Előre is elnézést az esetleges gépelési és helyesírási hibákért, én nem vagyok fővárosi intelektuell, csak egy egyszerű anyuka.

    By Anonymous Anonymous, at 30/11/06 08:13  

  • Kedves Sokadik Anonymus! (ha már neveteket sem vállajátok)

    Írásodban a válasz mindenre:

    "Minden normális ember a legjobbat szeretné a gyerekének!"

    Ha ezt a sokat emlegetett "kávézós anyukák" is szem előtt tartották volna, akkor szépen csendben maradnak.

    Részemről a vitát lezártam. A különbség köztük mindössze annyi, hogy én ismerem a blogírót, te (ti) pedig nem, így engedtessék már meg nekem, hogy megszólaljak mellette, amikor vadidegenek alaptalanul bántják. És igen, valóban sokaknak segít ez a blog. Azoknak, akik néha szintén problémákkal küszködnek, de nem tudják megbeszélni senkivel, mert az általuk ismert legtöbb anyuka arra fordítja az energiáját, hogy reklámszagú mesekülsőt mutasson az életükről a külvilág felé. A problémákról beszélni ciki, mert jajjj, mit gondolnak mások. Inkább mutassuk azt, hogy nekem problémamentes az életem, a gyerekem, mert így jobban hangzik. És mert megérdemlem... És fujjj annak, aki le meri írni, hogy ez nem így van, essünk neki azonnal és közben veregessük a saját vállunkat, hogy bezzeg mi...!

    Amit pedig a helyesírásról írtál, az több, mint vicces. :) Fővárosi inellektuelnek kell lenni ahhoz, hogy valaki a SAJÁT ANYANYELVÉT helyesen tudja használni...?? Ez nekem új. Egyébként békéscsabai vagyok, de ne is törődj vele. :)

    By Anonymous gyöngyi, at 30/11/06 11:28  

  • Gyöngyike,
    Abban szinte biztosak voltunk,hogy ismered a blogírót, tőled is olyan messze áll a való világ mint tőle.(jött a kajás bácsi,aki bio ételt hozott,nem is tudom melyik autóban ültem,ránk zúdul a rendelt kajákhoz mellékelt műanyag evőeszköz,tortillahoz jóféle bort ittunk...)Ilyen életfeltételek mellett elég felháborító, hogy vki akinek van egy helyes kislánya az állandóan csak panaszkodjon. Nem lehet, hogy veletek van a baj? Ti tényleg csak a gyereknevelés árnyoldalait látjátok??

    By Anonymous Anonymous, at 30/11/06 13:47  

  • Kedves Névtelen!

    Mit tudsz te rólam azon kívül, hogy ismerem a blogírót?

    Semmit.

    Akkor miről is beszélünk...?

    (Ha olyan lennék, mint ti, akkor most megkérdezném, hogy akinek gyereke van, az nem ihat bort? Csak habos kávét?)

    :)

    Ti egyáltalának mi a jó francnak olvassátok ezt a blogot, ha ennyire felháborít? Még arra is képesek voltatok, hogy visszakeressetek régebbi beírásokat... No comment...

    By Anonymous gyöngyi, at 30/11/06 14:54  

  • Kedves anonymous!

    Javaslom,hogy kezdj egy saját blogot, ahova leírhatod a valós világgal és/vagy az általad misztifikált világgal kapcsolatos gondolataidat.

    Nekem beválik.

    Üdvözlettel és a legjobbakat kívánva,

    s

    By Blogger sbodi, at 30/11/06 20:32  

  • Gyöngyi!
    Gondolkozz mielőtt írsz, mert tele vagy ellentmondással!
    Aki közel 6 évesen rossz alvó, lelkileg sérült méghozzá a szülei miatt, de a Hannánál persze ez fel sem merül?!
    Igyál bort, egyél mellé jó kis békéscsabai kolbászt, hátha segít rajtad!

    By Anonymous Anonymous, at 30/11/06 21:21  

  • Köszönöm a tippeket, már bontom is a bort. :)

    Egészségetekre!

    :)

    By Anonymous gyöngyi, at 30/11/06 21:53  

  • Eddig csak olvastam ezt a vitát, nem akartam beleszólni, de most muszáj válaszolnom az utolsó névtelen bejegyzésre. Tíz éve vagyok óvónő, tanultam pszichológiát, így biztosan állítom, hogy Gyöngyi nem keveredett semmiféle ellentmondásba, mert ami egy 10-11 hónapos babánál természetes életkori sajátosság, az egy 6 évesnél komoly pszichés probléma lehet.
    Én inkább a sok anonim kommentben látok jó nagy ellentmondást: Néhány szülő összeül, kibeszélik egy idegen anyuka dolgait, miközben nekik elsősorban a saját gyerekük dolgait kellene rendbe tenni. (ld. 6 éves alvásproblémája, ami azért elég komoly)
    Mellesleg milyen dolog más anyagi helyzetét firtatni?!

    Csak ennyit szerettem volna írni, a továbbikaban nem kommentelek, mert utálom azt a fajta személyeskedést, aminek köze nincs a témához. Én Kalocsáról származom, úgyhogy megyek, eszem egy kis paprikát. :-)

    By Anonymous B.Nóra, at 30/11/06 22:41  

  • Akkor most hol is tartunk? Rossz az, aki jó anyagi körülmények között él, kaját rendel, és elrakja a műanyag evőeszközt, bort iszik a tortilla mellé, két autója van, tanult, diplomás fővárosi, és tud helyesen írni? Annyit foglalkozik a gyerekével, amennyit fizikailag bír (mint olvastam, ez sem túl jó szerintetek, mert rátelepszik, vagy mi), és blogot ír, ahol jól kipanaszkodja magát. Mint a blogger (itt két g, egyébként csak egy, kedves egyik anonímus, de ez már angol helyesírás) írta, neki ez terápia. Ha az USÁ-ban élnénk mindannyian pszichológushoz járnánk, és neki panaszkodnánk, de ő leírja ide a bajait, panaszait, ti meg azért piszkáljátok, amiért nem áradozik a gyerekéről. Akkor azonban, amikor feltett egy aranyos képet arról a tündéri babáról, vagy egy videót, amint a puszikat osztogatja, nem írtatok megjegyzéseket, hogy valóban milyen tündéri az a gyermek. Csak akkor, amikor rosszat írt. Mert abból aztán már elég, gondoltátok ti. Milyen jól él, örüljön neki, és meg ne szólaljon! Mert az olyannak nem szabad. Az általatok is emlegetett Szirka blog inkább emlékkönyv lesz majd, amit a kis Szirka nagy Szirkaként olvasgathat. Ez a blog nem arról szól. És ez nekem is tetszik, ezért Gyöngyi mellé állok. Nekem is van egy tizenegy hónapos kisfiam, ő is tündéri, jó anyagi körülmények között élek, amiért megdolgoztunk a férjemmel, vidéki vagyok, de a főváros mellett élek, három diplomám van, és igen, néha én is gondolok csúnyát a gyerekneveléssel kapcsolatban, viszont még nem állítottam fel a keresztet az udvaron, amire megfeszítem magam a jó körülményeim ellenére elmémet időnként megrohanó sötét gondolatok miatt. Mindenkinek vannak gondjai, nem minden rózsaszín, és jót cselekszik önmagával az, aki nem őrlődik, hanem megtalálja a neki megfelelő utat, ahol kiadja magából a panaszokat. Ti is csak olvasók vagytok, és mi mindannyian könnyen ítélkezünk a gép mellől, hiszen nem ismerjük igazán, milyen cipőben jár a blogíró.
    Kitti

    By Anonymous Anonymous, at 30/11/06 22:41  

  • Szerintem a blogjába mindneki azt ír, amit akar. Akinek nem tetszik, ne olvassa. Én mondjuk mocskosul nem szeretném, ha bárki beleszólna, hogy milyen formában rögzítsem a gondolataimat. Sbodi szerintem egy dologban hibázott: felvette a kesztyűt.
    Sbodi, te nem tartozol senkinek magyarázattal, ha te úgy érzed, hogy megteszel mindent, amit tudsz, akkor kész-passz, nem kell mással foglalkozni.(Azzal sem, hogy anonymus-e vagy sem...)
    Eszter (Csiperke)

    By Anonymous Anonymous, at 9/12/06 13:36  

Post a Comment

<< Home