j

f a i r - nem babablog

Tuesday, November 28, 2006

Nemtudomka

Ma gyümölcsevés közben jött a kajás bácsi, de (mivel inkább maradtam Manka mellett) ma megint nem tudtam fizetni neki. Az én hibám, mert már azt se tudom, milyen nap van, és csak megkértem, hogy tegye le a kapu elé, majd valamikor lemegyek érte (ezt beszéltem meg vele, hogy ne kelljen Mancit csak úgy hirtelen egyedül hagynom). Ő meg jófej és nem szólt, engem meg már a múlt héten is nagyon bántott (ilyen kis hülyeség is, akkor a gyermekem ügye szerinted mennyire bánt?), hogy akkor azért nem tudtam fizetni, mert nem tudott felcsengetni, mivel épp altatás volt és a kaputelefont félreraktam (akkor is épp a gyereknek nem akartam jót).

Aztán mostanában azt sem tudom már, hogy épp hol vagyok, legalábbis ez feltételezhető abból, hogy vasárnap megkérdeztem apa-páromtól, hova tűnt a kocsija szélvédőjéről a felpattant kő okozta hiba, miközben épp az én autómban ültünk. (Adódik ez abból, hogy természetesen hátul ültem, a gyermek mellett.)

Meg vannak még olyanok is, hogy nem tudom, mit csinálok (a múltkor vettem Hannának egy 68-as felsőt 86-os helyett) (asszem inkább siettem hozzá haza), illetve mit beszélek, amire jó példa a ma reggeli "adj puszinak apát" (ebből csak úgy sugárzik az utálat és a nemtörődés!), meg az olyan nemtudomok is, hogy hogyan kéne a lányt elaltatni (mint a fő gondom), de perpillanat leginkább azt nem tudom, miért nem tudok ezen az egészen vagy nevetni, vagy legalább sírni egy jót.

Azt sem tudom, más babásoknál is jellemző-e (kérdezem, segítsetek), hogy a gyerkő már a reggeli ébredés után 10 perccel kezdi az aznapi nyűglődést (lehet, hogy vissza akarna aludni?), azt pedig szintén nem tudom, hogy akkor kezdjünk-e mozgássérült vagy mozgáskorlátozott gyerekek közé járni, ahol legalább az anyukák megértenék az aggodalmaimat.

Azt sem igazán tudom, hogy volt kollégák és barátok minek mondják, hogy szeretnének velünk találkozni, amikor lassan egy éve valójában ránk se hederítettek (úgy hallom, ez gyakran és sokakkal előfordul), aki meg esetleg telefonon ránk hederít, végül nem tudja tartani a megbeszélt találkozót (biztos megvan a maguk baja és elfoglaltak, csak nekem néha hiányoznak).

Végképp nem tudom, hogy minek próbálkozom egyáltalán az altatással, elvileg ha egy gyerek fáradt, akkor elalszik bárhol (ezt szokták mondogatni megnyugtatásul a pozitív gondolkodás jegyében, én meg próbálok pozitívan hozzáállni a kérdéshez). Mondjuk nem tudom, hogy Hanna miért nem produkált még soha ilyet, de asszem én lassan már semmit sem tudok.

Az, amit viszont tudok, például hogy a nem alvás miatt a gyerekek nyűgösek és nem fejlődnek rendesen, meg hogy pont a fentiek miatt nincs kedvem menni sehova (egyedül, pl. a kollégákkal karácsonyi vacsorázni, mert Mankát sincs kedvem itthon hagyni), nem sokat segít. (Azaz tehetetlennek érzem magam, mert nem tudom megoldani a problémát, ami a szívem ügye.)

5 Comments:

  • Zora se aludt még el eddig soha csak úgy együltében, járókában (amit nem is bír), stb, úgyhogy ez szerintem csak egy mítosz, hogy léteznek ilyen gyerekek:).

    By Anonymous Anonymous, at 28/11/06 14:50  

  • Kedves Anyuka!

    Többed magammal ( többnyire mind egy- ill. többgyermekes szülő) hónapok óta nyomonkövetjük a bloggodat. Egyvalamire biztosan jó, remek témául szolgálsz a babás-mamás kávézások alkalmával....
    Felháborítónak tartjuk a siránkozásaidat, hozzáálásodat.
    Nem tudom mennyire volt tudatos a gyerekvállalásod, vagy előre senki nem szólt hogy bizony ez a sok szép élmény mellet nem kevés gyötrelmes és nehéz időszakkal is jár. Nem tudom szeretnétek -e még gyereket, de kettővel, netán hárommal hogy boldogulnál?
    Miért nem csinálsz programot? Séta? Babás -mamás találkozók?
    Este alszik? Mert másnak akkor sem. Vagy ha az egyik igen akkor tuti hogy a másik kell 20-30 percenként... És képzeld mégis fejlődnek, méghozzá szépen. Arról még nem hallottál hogy minden embernek más és más az alvásigénye?
    A fejlődés üteme pedig nagyban függ attól, mennyit foglalkozol a gyerekkel...
    És már ne is haragudj, de apa-párod olvassa ezeket a bejegyzéseid? És mit szól hozzá?
    Az hogy a kislányod nem mászik ( még ) nem jelent semmit, majd egyik pillanatról a másikra behozza a lemaradást, ami igazából nem is az. hiszen nem egyforma ütemben fejlődik mondjuk két testvér sem, szóval nem kellene egyből mozgáskorlátozottnak nyilvánítani.
    Nem vagy Te egy kicsit pesszimista?
    Lehet hogy a barátok is ezért maradnak el, mert ezt nem bírják?
    Szóval kívánom hogy találd meg elsősorban önnmagad és hidd el boldogabb leszel!!
    Minden jót kívánunk a kicsi lánynak, szurkolunk neki, mert nagyon tündéri!

    By Anonymous Anonymous, at 28/11/06 19:02  

  • Fejlődik, mert szellemi képességei és kézügyessége az 1 éves kort meghaladja. Rengeteget foglalkozom vele, valószínűleg többet, mint más. Még az is lehet, hogy el lett kényeztetve - kár, hogy ez nem jut eszetekbe.

    A mozgásfejlődésével kapcsolatban annyit, hogy hipotóniás (de ezt leírtam). Nem csak "lusta". Amúgy nem lusta, mert egy örökmozgó, ezért valószínűleg zavarja, hogy nem tud úgy mozogni, ahogy szeretne.

    Programot pedig csinálunk, úgy heti 3x babás-mamás találkozót. Sétálni is sokat járunk, ha nem beteg és nem esik az eső, naponta.

    Amúgy pedig tervezett gyerek volt, olyannyira, hogy egy magzatot korábban elvesztettünk.

    A barátok pedig azok, akik rossz időkben is barátok, vagy nem?

    Tudom, hogy tündéri - főként, ha eleget alszik. Ha nem látnám tündérinek, vszínűleg nem tudnék ilyen fényképeket csinálni róla. Egyszerűen csak attól szenvedek, ha tényleg olvastátok, hogy mostanában nem megy az alvás. Éspedig abból gondolom, hogy nem elég neki, mert nyűgös. Ha kevesebb lenne az alvásigénye, feltételezem, hogy nem nyűglődne. Avagy ha épp jól alszik napközben, akkor nem nyűglődik, de következtetésként ugyanazt tudom levonni. Vagy szerintetek? Majd vitassátok meg.

    Arról panaszkodtam netalántán, hogy nincs időm magamra? Hogy kétnaponta jutok el tusolni, mert inkább vele foglalkozom? Vagy hogy mostanában már reggelizni sincs időm, mert inkább kihagyom azt is, hogy vele foglalkozzam? Nem panaszkodtam arról sem, hogy apa-párom sokat dolgozik, hogy a nagymama ritkán tud jönni, nem panaszkodtam arról, hogy nem jutok el fodrászhoz stb. Ezek nem érdekelnek. Egy dolog érdekel, egy dolgot szeretnék megoldani: hogy ő jobb kedvű legyen.

    Ha nem ezt olvassátok ki ebből, inkább ne olvassátok. Maradjatok a kávétok mellett.

    Amúgy meg köszönöm az építő jellegű hozzászólást, főként név nélkül.

    By Blogger sbodi, at 28/11/06 19:35  

  • Mondhatom, szép dolog mások problémáiról, nehézségeiről csevegni és könnyedén ítélkezni tejszínhabos kávét kevergetve...."idilli" kép, ahogy magam elé képzelem :-(

    Szerintem a dolgok jellemzően nem reklám-rózsaszínek a gyereknevelésben sem, csak van, aki ezt ki meri mondani (vagy akár le meri írni), mások meg talán még maguknak sem vallják be, mert akkor összeomlana a nagy műgonddal felépített LÁTSZAT...azt meg mindenki döntse el maga, hogy melyiket tartja értékesebbnek...

    Apa-pár
    bár olvasom ezt a blogot, kommentelni nem szoktam - viszont ez a bejegyzés most engem bosszantott fel)

    By Anonymous Anonymous, at 28/11/06 20:31  

  • Hát komolyan mondom, "felháborító", hogy ennyit törtődsz a gyerekeddel!:).

    Biztos, hogy kicsit izgulósabb vagy a többi anyukánál, de az valószínüleg abból ered, hogy maximalista vagy, amivel semmi gond nincs. Ha lesz másik gyereketek, biztos, hogy könnyedebben fogod venni az akadályt! Mármint lelkileg, mert a gyakorlatban szerintem minden tőled telhetőt megteszel a gyerkőcödért.

    Ezt bírom a legjobban, mikor a gyerekről valaki kijelenti, hogy milyen tündéri... de az anyuka... hát az felháborító hogy milyen. Azért valami közötök csak van egymáshoz:).

    /Bocsánat, hogy beleszólok, de én annyira örülök, hogy léteznek nem rózsaszín ködfelhőbe burkolózott blogok is... Tartod bennem is a lelket. Mert így láthatom, hogy nem csak nekem vannak gondjaim néha./

    By Anonymous Anonymous, at 28/11/06 22:07  

Post a Comment

<< Home