Mononucleosis infectiosa vagy amoxicillin-érzékenység vs. Terra australis incognita

Holnap délelőtt kiderül. Az is, hogy holnap délután utazhatunk-e. Azaz utazhatunk-e végre. Nem is ragozom tovább, be is kell pakolni valamikor.

Dráma

Megeszem a csokinyuszit, mondja. Szólok neki, hogy nem biztos, hogy jó ötlet, mert akkor már nem tud vele játszani. Azért kibontja. Beleharap, úgy klasszikus módon, a fülét leharapva. Ránéz a kezében maradt darabra. Meglepődik, de nagyon. Lyukas, mondja, elkerekedő szemekkel, majd azonnal a szájába nyúl, a még szét se rágott nyuszifület kiveszi és megpróbálja visszailleszteni a helyére. Mindezt egy szempillantás alatt. Aztán már enni sem hajlandó belőle, a másik csokinyulat pedig eszébe sem jut kibontani. Hordozza, játszik vele, mintha nem is csokiból lenne.

Party queen

Mindjárt fél tíz, és még nem alszik. Énekel meg kiabál, mondókázik, mesét mond és mindenfélét karattyol a kiságyban. Pedig napközben sem aludt többet egy óránál, azt is úgy, hogy 5-10 percenként rohantam be hozzá a köhögési rohamok miatt. Fél kilenc óta van ágyban, azóta már túl vagyunk egy mini hányáson (úgy mint erős köhögés által kiváltott felöklendezés, amely, ha nem kezelem elég gyorsan, sugárban hányáshoz vezet), megjártuk a szülői ágyat, hogy majd ott elalszik és figyelem, nyugtatom, hátha el tud aludni legalább 5 percre, hogy végre egyek vagy esetleg letusoljak, de nem, ment vissza a saját ágyába, ahol most duruzsol; mit duruzsol, sikongat és viháncol, időnként ugráltat, hogy inni kér, én meg alig látok ki a náthából és már nagyon örülnék egy nyugis éjszakának, vagy ha legalább úgy érezném magam, mint ő, annak ellenére, hogy beteg vagyok.

Amikor a helyzet nem túl tiszta

Fél lábbal itthon vagyunk, a másikkal indulnánk. Fél kézzel hurutos köhögős náthát kezelünk és a biztonság kedvéért holnap orvoshoz megyünk, de addig a másikkal megállás nélkül mosunk. Perpillanat a mosás az egyetlen megfogható dolog, mert hogy szerdán hol leszünk, még nem tudom. De legalább minden ki lesz mosva.

Újra kisvakond

Már írtam, hogy a kisvakond a barátom. Sőt, sokszor kisvakondnak érzem magam. Például újabban nekem is fontos a nadrágon (és a kabáton) a nagy zseb. Mit nekem pelenkázótáska és társai.

De nem is ezt akartam írni, hanem hogy megtaláltam azt a kisvakond részt a youtube-on, amiben a nyuszi szül. Aki még nem látta, nézze meg. A véleményekre is kíváncsi lennék, már csak azért is, mert nálunk mindhármunkat teljesen más fogott meg belőle. Addig mi szépen elhúzzuk kicsit a csíkot.

Gabi és Gaba

Háromtagú a családunk, mondhatnánk. Se kutyánk, se macskánk, de még csak egy halunk se, a plüssöket pedig nem számolja az ember, legalábbis nálunk erre még nem került sor. Azonban van itt valami más. Valaki más. Ráadásul nem is egy, rögtön kettő.

Gabi és Gaba mostanra napi szinten vannak jelen az életünkben. Pár hónapja bukkantak fel, először Gabi (aki eredetileg az egyik kisautós figuránk, de azóta külön életre kelt) és Gaba, aki Gabinak ilyen-olyan társa, és nem tudom, honnan származik. Van, hogy az anyukája, pedig elmondanám, hogy Gabinak amúgy nincs semmije, nekem meg hetekbe telt - bizony, addigra már kismilliószor hallottam, és nem értettem, akkor most sajnálni kéne vagy sem -, mire kiderítettem, azért nincs neki semmije, mert mindenre azt mondja: "nem, nem, nem". Gondozónénije egyébként mégis van, ezt mindig hozzá kell fűzni.

Hosszasan mesélhetnék róluk, de nem fogok. Kedves családtagok mostanra ők, bár elsőre kicsit megrémisztettek. Csak amióta nyilvánvaló, hogy Hanna mindig pontosan képben van őket illetően és rajtuk keresztül éli meg újra az aktuális élményeit, azóta szórakoztatnak. Ahogy - remélhetőleg - őt is. Valószínűleg most is épp velük beszélget, este fél tízkor, még szerencse, hogy az ágyában.

26 hónapos

Ízig-vérig kisgyerek. Tudom, majd akkor jövök rá, milyen is egy ízig-vérig kisgyerek, amikor nagyobb lesz, de mi mostanában mégis erre csodálkozunk rá leginkább. A dumáját nagyon bírom, naponta sokszor megmosolyogtat. Vagy mert olyan okosat mond, vagy mert szépen, helyesen mond valami újat, vagy mert valamiből saját verziót alkot és az vicces, vagy pedig azért, mert már direkt szójátékokat is csinál. Sőt, barkochbázott is velem, ráadásul hiába találgattam, nem jöttem rá a megoldásra, amit aztán ő vigyorogva közölt.

Nem csak viccesebb, könnyebb is lett az élet, amióta meg tudja mondani (még ha nem is mindig), hogy mi a baj, és időnként már megérti azt is, hogy nyafogás helyett kérni kell, ha valamit szeretne. Persze sok mindent szeretne, ami jobb lenne, ha eszébe se jutna, én meg már előre látom, hogy mikor mi fog az eszébe jutni, és azt, hogy ebből mi következik, hacsak nem tudom elkerülni valahogy. Ezúton kérek mindenkitől elnézést, aki a környékünkön lakik és kénytelen-kelletlen fültanúja annak, amikor nem vagyok elég szemfüles.

A jó időnek köszönhetően délelőtt és estefelé is kint voltunk mostanában. Imád sötétben mászkálni, ha nem megyünk le, az erkélyre akkor is ki kell kísérni, hogy megnézzük a csillagokat. A játszótéren némi bizonytalanság után újra belelendült a csúszdázásba, bár azt megmagyarázhatná valaki, hogy nekem miért nem csúszott le sok-sok lelkesítő rábeszélés ellenére sem, az apjának vagy a szomszédasszonyomnak meg ezek nélkül is, azonnal, és alig ért földet, nagy vigyorral szalad újra felmászni.

Azaz mégse kell magyarázni, tudom én, hogy az anyáknak más jár, és mindent összevetve ez bőven belefér. Annyival úgyis többet, szebbet kapok. Azért néha szívesen lennék a mama helyében, akit, ha már jó ideje nem látott, ugrálva fogad, az apja helyében meg azért - neki úgysem olyan fontos -, hogy zenét hallgathassak időnként, mert mostanában nálunk csak a duma megy és nekem lassan már a bújj-bújj zöld ág is hiányzik.

Anyuka kötöget

Nem a kreativitás miatt, és nem is a kedvtelés visz rá, inkább csak a szükség, hogy belevágtam egy kisebb kötős projektbe. Előnye, hogy rövid távon jó érzést ad - a monoton dolgok mindig kikapcsolják az agyamat. Így van ez egy hosszabb futással is. De ha egy mini lábszárvédőnyi kötés után izomláz lesz a kezemben és úgy érzem, erősen be van rozsdásodva, mi lenne egy hosszabb futás után? Gondolkodás helyett inkább megkötöm a párját.