Dráma
Megeszem a csokinyuszit, mondja. Szólok neki, hogy nem biztos, hogy jó ötlet, mert akkor már nem tud vele játszani. Azért kibontja. Beleharap, úgy klasszikus módon, a fülét leharapva. Ránéz a kezében maradt darabra. Meglepődik, de nagyon. Lyukas, mondja, elkerekedő szemekkel, majd azonnal a szájába nyúl, a még szét se rágott nyuszifület kiveszi és megpróbálja visszailleszteni a helyére. Mindezt egy szempillantás alatt. Aztán már enni sem hajlandó belőle, a másik csokinyulat pedig eszébe sem jut kibontani. Hordozza, játszik vele, mintha nem is csokiból lenne.
Megeszem a csokinyuszit, mondja. Szólok neki, hogy nem biztos, hogy jó ötlet, mert akkor már nem tud vele játszani. Azért kibontja. Beleharap, úgy klasszikus módon, a fülét leharapva. Ránéz a kezében maradt darabra. Meglepődik, de nagyon. Lyukas, mondja, elkerekedő szemekkel, majd azonnal a szájába nyúl, a még szét se rágott nyuszifület kiveszi és megpróbálja visszailleszteni a helyére. Mindezt egy szempillantás alatt. Aztán már enni sem hajlandó belőle, a másik csokinyulat pedig eszébe sem jut kibontani. Hordozza, játszik vele, mintha nem is csokiból lenne.
4 Comments:
Édes :-) Nálunk is van dráma, csak nálunk azért, mert szeretné megkaparintani őket, amikor azonban a kezébe adom, rögtön lyukat fúr a nyuszik hasába. Csak nézegetni meg ugye nem poén és megy a visítás...
(Amúgy itthon vagytok?)
By
Zsukkata, at 25/3/08 08:07
Nem utaztatok?
By
Anonymous, at 25/3/08 08:27
Még nem, mert mindenki olyan beteg volt, hogy halasztottuk egy héttel... elvileg holnap mennénk.
By
sbodi, at 25/3/08 12:16
Aranyos lehet. :) Nálunk akkor van dráma, amikor azt mondom, hogy nem lehet több csokinyulat enni. :)
By
Gyöngyi, at 27/3/08 14:30
Post a Comment
<< Home