Kommunikáció


- Anya, gyere ülj ide, mutatok valamit a számítógépemen. Egy babát, most született, még egész picike. Várj, még keresem, még ne gyere, mert először valami fontosat kell csinálnom. Küldök egy e-mailt a Dinának, hogy mikor jönnek. Itt a pici baba, várj, megnyomom még itt, nagy képet csinálok a számítógépemen. Várj, elaludt a gép, újra kell indítanom. (Közben matat a kezével, nyomkodja a DVD-tokot, ez ugye a laptop.) Felébresztettem a gépet, most már kész, jöhetsz megnézni.

.
.
.

- Anya, most telefonálok, mert jönnek a nagy kutyusék. (Odaszalad a kaputelefonhoz, beszél bele nagy komolyan). Igen, gyertek, mikor jöttök. Jó, majd mondjátok meg.

.
.
.

- (Szintén kaputelefonba.) Megkérdezlek, néni, hogy hol vannak azok a homokozójátékok, amiket elvettek tőlem a játszótéren, hol lehet őket megkeresni. Igen? Jó. Megoldjuk. Akkor majd gyere, szia.

Aztán még megírt néhány e-mailt, papírra, ceruzával, és kijelentette, hogy feladja a postán, ahol a levélért majd pénzt ad neki a postás néni.

Nem is olyan egyszerű

Az úgy van, hogy én mostanában mindenben az egyszerűt keresném. Rettentően tudnék például annak örülni, ha a napi tevékenységeim legalább némelyikét el tudnám úgy végezni, hogy közben ne kelljen legalább egyszer máshova ugranom és még csak a számat se kéne járatni. Sokszor már azzal is beérem, ha az egyszerűbbet sikerül valahogy megoldanom.

Tegnap este R.E.M. koncerten voltam. Jó volt.

Ennek köszönhetően ma el kellett magyaráznom Hannának, mi is az a koncert és ott mit lehet és mit szokás csinálni. Megígértem, hogy majd elvisszük gyerekkoncertre, úgyhogy gyorsan el is próbálta, hogyan fog helyben ugrálni és a feje fölött tapsolni. Most már csak azt nem érti, anya miért nem látta a színpadot, meg hogy azok a zenész bácsik miért álltak fent a padon. Mármint a színpadon. Tudod, padra, székre állni neki nem szabad, nekik meg miért.*

De az lett volna igazán bonyolult, ha tegnap este nem lettem volna koncerten, mert akkor talán holdfogyatkozást néztem volna Hannával, és azt magyarázhattam volna el, talán még makettet is kellett volna készítenem. Úgy vélem, ez a téma kevésbé ment volna át neki, mint a koncerten ugrálás, és a következő holdfogyatkozás is várat még magára.

Így aztán a tegnapi koncerttől még ma is jól érzem magam. Csak épp alig állok a lábamon.


(*Úgy tűnik, a gyermek számára sem olyan egyszerű mostanság az élet.)

Zoknik

- Anya, hót' mocsok ez a zokni!, kiáltotta az imént a gyerek.

Hát még az, amelyiket hiába áztattam-mostam ki, így is csupa fekete a talpa. Igaz, az nem a szokásos homokozós bevetésen vett részt, hanem fűben-sárban, ahol miért is vehetnénk le a gyermek lábáról a zoknit.

Vendégség

A vendégek hoztak ajándékot. Fürdésnél még beszélgetünk róla. Hogy (tudniillik) a hajtogatós lufiból mit lehet hajtogatni.
- Lehet kutyát. (Mondom én.)
- Meg egeret.
- És még micsodát?
- Kukit.
- Aztán, mit még?
- Kígyót is.
- És, mást?
- Kukit.

Tovább inkább nem kérdeztem.

Este elalvás előtt még visszahív, "anya, még nem mondtam el" címszóval. Látszik, hogy nagyon gondolkodott, olyan hévvel közli a következőket:
- És ott volt az a ropogós (=vaníliás karika), amit valamelyik nagy felnőtt kinyitott, és akkor ott volt rajta a sok csoki... és hagytunk holnapra is. Holnap mind megesszük."

Nyugodj meg, anya - sajnos ilyen nap van ma

Felmosok. Természetesen Hanna csatlakozni szeretne. A kis felmosó is előkerül. Csak annyit kérek, hogy legyen szíves jól ki is csavarni (még mielőtt megint úszik a lakás).
- Nyugodj meg anya, nem lesz semmi baj. Nyugi.

Itt a mama. Azt kérdezi Hannától, hogy most nem akarja ő kiönteni a bilit a wc-be. (Bár ő csak lehúzni szokta, de azt mindig, kötelező jelleggel.)
- Nem, mama, én azt nem tudom... sajnos ilyen nap van ma.

Ma egyébként Elmonak is aftája van.
- Gyere Elmo, majd én kipiszkálom neked.

Nekem meg olyan napom van, hogy Noddy után éneklem azt a dalrészletet, hogy "kell egy kutyus, meg egy kenguru, így lesz még több a tennivaló". Hanna válasza:
- Anya, de hiszen ez szörnyű!

Amikor pedig apja tányérjából nézi ki a húst, és egy idő után apa-párom jelzi, hogy most enne valamennyit ő is, Hanna kijelenti:
- Rendben, apa, most már úgy add, hogy egyet Hannának, egyet apának.

S

penót
portautó
pagettipántos
párga
par

Közlekedés, avagy Egér, the almighty

"Vigyázz egér, nehogy elüss egy autót!"

Ez-az

Ébredéskor mindig az az első, hogy kijelenti, "apa még itthon van". Az utóbbi napokban azt is kijelentette, hogy "ne hagyjuk apát dolgozni menni".
Felőlem.

Miközben készítem a reggeli müzlijét (és miután ellenőrizte, hogy elég+kettő mazsola került bele), megkérdezi, milyen tejet öntöttem neki. Kijelenti azt is, vegyünk olyan tejet.
- Babatejet?
- Nem, anyatejet.
- Azt nem tudok venni, adni se tudok, az csak akkor volt, amikor kicsi voltál.
- Hol volt?
- Anya cicijéből etted, amikor pici baba voltál.
Némi gondolkodós szünet után határozottan és mosolyogva mondja:
- Fincsi volt.
Jó tudni.

Mostanában már hagyja, hogy hajcsatot rakjak a hajamba, persze a kötelező hajguminak is maradnia kell, anélkül még éjszaka se mehetek be hozzá. Nem csak hagyja a hajcsatot, hanem néha még kéri is, magának. Persze az enyémet.

Szombaton lehet, hogy egész napra a mamával hagyjuk. A mama már szervezkedik, hogy kiket tudna még bevonni. Eddig legalább fél hadseregnyi embert hívott, konkrétan mindenkit, aki igazából szóba jöhet. Ezek szerint ennyivel érek fel.

Nem árt tudni

- Nem fűzöl több gyöngyöt, kincsem?
- Nem, mert jön a rendőr bácsi és megbüntet.

- Aludj el szépen, csukd be a szemed.
- Nem csukom, mert akkor nem látok.

Dumagép

- Mi az a nyaraló?
- Az egy kis ház, amihez van kert is.
- Fák is vannak.
- Igen. Fű is van és lehet a kertben virágokat ültetni.
- Majd odaültetjük a macit is.

- Kérek mazsolát.
- Először ebédelünk, majd utána kaphatsz, ha kérsz.
- Most kérek.
- Nem, mert nem szeretném, ha megfájdulna a pocakod. Később kaphatsz.
- Akkor később fájni foghatsz.

Ma találkoztunk Lillával, és személyesen is értesültünk róla, hogy Lilla cumiját elvitte a sárkány.
- Hanna, te vigyázz a tiédre, nem kéne kihozni a szobádból, maradjon mindig a polcon, ahol szokott, csak alváshoz használod.
- Itt nálunk nincs sárkány.
- De van, ott van a nappaliban egy, a játékaid között.
(Gondolkodik, de nagyon. Sárkány [plüss] meg tényleg van a játékai között, bár ritkán kerül elő.)
- Ide nem jön be a szobámba.
- Nem, nem jön be, de ha kiviszed a cumit (mert ezt szeretném elkerülni), akkor elviszi és akkor neked sem lesz cumid többet, mint Lillának.
- Majd vesznek neki újat.

Vannak saját szavai is, úgy mint a dumbálás (=térdemeléssel helyben futás) és a biki (ez lehet bármi textilféle, a lényeg, hogy kinyújtott lábbal a lábfeje alá húzza, miközben a két végét fogja, majd rugdos kicsit hozzá), avagy a baks, amiről egyelőre csak annyit sikerült kiderítenem, hogy "az olyan pici". Nagyon ritkán téveszt szót (a ragozásra ez nem vonatkozik), talán a szélforgó helyett használt forgószél az egyetlen, amit hirtelen ki tudnék emelni, bár most este nem sikerült tökéletesen kimondania, hogy "kifertőtlenítettük", de sebaj.

Semmi kétség

- Hanna, elmehetnénk a Jucushoz, levágja majd a hajad.
- Nem, nem a Jucushoz, másik nénihez.
- A Jucus szokta levágni a hajad, tudod, aranyos.
- Nem, anya vágja le.
- De én nem vagyok fodrász, nem tudom levágni.
- Én mi vagyok?
- Én? (Gondolkodom, mit mondjak, hogy értse, de mivel úgysem fogja érteni, egyszerűen, bár némi kérdéssel a hangomban rávágom:) fordító...
- Nem, én anyuka vagyok!

Kacifántos

Anyukaaa, gyere jönni ide szobáááádba, felkapcsolni a villanyt Hannának, mert nagyon sötét vaaan!

Egyre szórakoztatóbb (legalábbis számomra)

Apa vasárnap reggel még nem akarna felkelni.
- Apaaa, felkeljeeek!
- Jó, csak tíz-tizenöt percet alszom még.
- Öt percet.

Beszélgetünk, hogy mi is van Ausztráliában.
- Van ott kenguru.
- Mi van még?
- Koala is van.
- (Vigyorog) Mi van még?
- Van még krokodil is.
- Mi van még?
- Van bálna, delfin, sok-sok halacska.
- Mi van még?
Jobb híján, és mivel épp vacsora közben vagyunk, azt válaszolom:
- Van még sok-sok halacskás ennivaló is.
- (Nagy vigyorral felkiált) MINDET MEGESSZÜK!

Vásárlás közben.
- Gyere, veszünk Mircinek Boribonos könyvet.
- Megyünk a boltoskönyvbe.

Este, elalvás előtt beszélgetve.
- Ma sétáltunk egy nagyot, aztán sokfélét játszottunk itthon, labdáztunk is, vonatoztunk, festettünk... - sorolom.
- Hufiztunk is.
- Igen, lufiztunk is.
- Nem jött mama.
- Nem, ma nem jött, majd holnap jön; most alszol egy nagyot.
- Alszol és megyünk játszóházba.
- Igen.
- Anyáddal.

Klasszikus

"Anyuka kicsi, Hanna nagy."

Hanna énekel

Mókuska, mókuska,
felmászott a fára,
kitörött a lába,
leesett, leesett,
kitörött a ... keze,
ne gyógyítsa meg... a néni,
huncut a mókus,
újra fára megy.

Persze-nyugodtan

Tudom, leírva kevésbé mókás, de az, hogy egy 21 hónapos olyanokat mond, hogy "köszi szépen", "bocsánat", "szerintem", "tényleg", vagy hogy "képzeld el"... Most meg monológot folytat épp, miközben az a játék, hogy képzelt buborékot fúj egy kifogyott krémes tégelyből, és azt mondogatja - különféle mondókákkal megtűzdelve itt-ott, úgy is mint "fújja a szél a fákat" -, hogy "Hanna buborékot fúj, persze-nyugodtan".

Buborékot végülis csak úgy lehet. (Avagy ilyen engedékeny anyuka lennék, hogy ezt annyiszor mondom, hogy már megragadt? Vagy persze, nyugodtan, képzelt buborékokat akár a szőnyegre is?)

Néha máshogy lep meg ezzel a rohamos beszédfejlődéssel. Például ha olyan hosszú mondatot mond, mint a "sötét van, felkapcsolták a lámpákat az utcán". Arról nem is beszélve, amikor három hosszú mondatot felmond valamelyik könyvéből.

Ma viszont a mozgásfejlődésével is meglepetést okozott, ugyanis ma először jött fel egyedül, korlátba kapaszkodva a harmadik emeletre.

Persze azt is nyugodtan, nem siettük el.

Én nem tudtam megállni nevetés nélkül

Mire kijöttünk a boltból, zuhogott. Kipakoltam-bepakoltam a cuccokat és Hannát az autóba, közben nagyokat vigyorogtunk, hogy esik az eső. Amikor én is beültem és mutattam neki a szélvédőn, hogy esik és kopog, azzal válaszolt, hogy odamutatott az ablakra az ülése mellett, és konstatálta:
itt is.