Ámulok, bámulok

Tegnap levágattuk a haját. Most nyárias kislányos, a haja pedig még göndörebbnek tűnik. Tegnap estefelé kapott egy motort (négykerekűt, a biztonság kedvéért). Azonnal rájött, hogyan kell használni, mondjuk a kanyarodás még nem az igazi, de ma már nagyon profin ment rajta. Pocak kinyomva, a hát egyenes... lehet gurulni előre. Egy kis tündérként viselkedett az unokatesó keresztelőjén. Na, nem a templomban, de utána mindenképpen. Hazaérve pedig felállt, elindult, majd körbeszaladta az egész lakást. Többször is. Én meg bőgtem mint egy nem is tudom micsoda.

Faites vos jeux!

Hány anyuka kérdezte már meg tőlem a játszótéren, hogy Hanna ennyi idősen miért nem jár még? Hányan fogják még megkérdezni?

Egyszerre minden nem megy

Megszületett az első három szótagos szó: ubó-ká (uborka). A villamos újabban már bíjjá, a hinta pedig hí-tá, így végre megkülönböztethető (korábban mindkettő íjjá volt). Ragoz is: apí (apáé), atyí (anyáé), hadí (Hannáé). Ez utóbbi rémesen hasonlít az odí szóra, ami viszont a fogkrémet jelöli. Mivel most a szavakra gyúr, a mozgásfejlődésben semmi változás. Egyszerre minden nem megy - már ha van bármi igazság abban, hogy amikor az egyik terület fejlődik, akkor a másik nem annyira.

Nekem sem megy egyszerre egy csomó dolog. Például hiába próbálom, nem tudom megoldani azt, hogy amíg lent sétálunk és játszóterezünk, vagy másokkal találkozunk, ki is takarítsak itthon*.

Apa-páromnak sem sikerül egyszerre itthon is lenni meg elutazni is.

Unatkozni mindenesetre nem unatkozunk.



*Azért ma este a délutáni játszóterezés után belehúztam, mert semmi kedvem nem volt nem tiszta, nem rendes lakásban tölteni kettecskén a hétvégét és a hétfőt. Hétfőn pedig lehet újra takarítani... mondom, nem unatkozunk.

A legújabb tavaszi smink: tökfőzelék

Kicsit csócsálni kell ugyan az applikátort a használathoz, de igen sokoldalú. Szemre, szájra, arcra egyaránt tökéletes.

Majd a szakértő véleményezi. :)

Kuku!

Manci ma több meglepetést is okozott. Majdnem hazasétált a játszótérről. Ez kicsit túlzás ugyan, de meglepően sokáig bírta a babakocsit tologatva, pedig már a játszótéren is vezetgetni kellett fel-alá, követve egy kisfiút, aki egy autót húzogatott. Itthon csak úgy felpattant a kádban és kukucskált, aztán még el is engedte a kapaszkodó kezeit. Ma a kezelését egy zokszó nélkül csinálta végig, sőt, láthatóan élvezte is, hogy járkálhat a gyógytornász és anya között. A fogmosásra is hajlandó végre, persze külön kéri a "fogkrémet". Délután fogta magát, és elmászott a szobájába (ritka, hogy egyedül menne), előhozta a maciját meg a hálózsákot, hogy a macira adja. Néha csak nézek, mi mindent csinál. Ami végképp meglepett, az az volt, hogy nem ette meg az uzsonnáját. Ilyen se volt még.

Puszit is ad már arcra, eddig csak a levegőbe küldözgette.

Sport

Amióta a hosszú séták helyett játszóterezés folyik, ahol nekem egyelőre nem sokat kell szaladgálnom, mert Hanna vagy hintázik, vagy a kavicsban-faháncsban-homokban ücsörög és/vagy négykézláb mászik, úgy érzem, kevés a mozgás. Még akkor is, ha néhányszor lecsúszdáztatom és megpróbálunk felmászni a kis házba, de ennek általában nem sok értelme, mert félúton megtorpan és odáig sem igazán tud még magával mit kezdeni.

A sportolásom jelenleg kimerül a takarításban, illetve olyasmiben, hogy például ma délig négyszer jártam meg Hannával a három emeletet. Sőt, egyszer négy emelet volt az, a garázsba le és fel, máskor meg Hanna mellé extra súlyként még némi bevásárolnivaló is akad. Nekem viszont futhatnékom-tornázhatnékom-mozoghatnékom van, csak nem látom, hogy mikor tudnám ezt megoldani. Délre - pontosabban az alvásidejére - túl éhes vagyok, viszont teli hassal nem tornázik épeszű ember, este pedig örülök, ha kicsit leülhetek.

Ez utóbbi persze furcsa. Ha így van, akkor lehet, hogy mégsem kevés a mozgás? Pedig a hátam nagyon azt kiabálja, valamit mozogni kéne. Még jó, hogy tegnap kirándultunk egy kicsit.

Bezzeg Hanna mozog eleget. Most épp ücsörög ugyan, de tele a két keze, és a lábai között lévő itatópoharat úgy emeli fel, hogy előrehajol és ráharap. Amikor széleset vigyorog, kiesik a pohár, és kezdheti elölről.

Ez van

Többen kérdezgetik mostanában, hogy élvezem-e a babázást. Igen, a babázást (azaz Hannát, mert szerintem már nem annyira baba) élvezem, még ha néha az agyamra is megy olyan dolgokkal, hogy gőzerővel mászik odébb, amikor fel akarom rá adni a cipőjét, pedig ugyebár sétálni megyünk, pá-pá, az ő kedvére.

Ami miatt nem felhőtlen a boldogság, az az, hogy magamra szinte semmi időm, apa-páromat (és a nagyszülőket) pedig nagyon keveset látjuk. Néha csupán az zavar, hogy akárhogy is próbálom elfogadni, hogy nálunk ez így van, elég sok babás megnyilvánulásaiból azt szűröm le, hogy más anyukának baba mellett is van ideje nyelvórákra járni, második diplomát szerezni, legalább negyedévente fodrászhoz menni, eljutni a párjával kettesben ide-oda stb. Arról nem is beszélve, hogy míg én mindig egyedül vittem Hannát mindenféle vizsgálatra, kezelésre, sokan mások apukával együtt, hármasban ülnek a váróban. Ez utóbbi nem bánt, csak kíváncsi vagyok rá (avagy csodálom?), hogy hogyan tudják ezt megoldani.

Tudom, vannak, akiknek még rosszabb a helyzetük. Azt is tudom, hogy bébiszitterek is vannak a világon. Csak az a jelen helyzetben nem oldaná meg azt, ami bennem érzések szintjén van, vagy éppen hogy nincs.

Totyogós

Tegnap még csak 2-3 másodpercekre állt meg magától, ma meg már egész hosszan, akár fél percig is. Gondoltam egyet, odébb csúsztam, és hívtam, hogy jöjjön. Lépett kettőt-hármat és az ölembe dobta magát, nagy kacagások közepette. Ezt elismételtük jó néhányszor, majd Hanna úgy döntött, irány a világ - avagy legalábbis a szobája, ahova sok lehuppanással ugyan, de többször is el kellett menni. Oda-vissza, oda-vissza, mert hogy még a Macit is oda kellett vinni.

Apa-páromat pedig úgy fogadtuk, hogy Hannát felállítottam az ajtóhoz közel, ahol szépen kivárta, hogy apa megjelenjen, majd odatotyogott hozzá.

Talán van, akit rajtam kívül érdekel

Tori Amos új lemez: május 1-től. Június 24-én pedig koncert Budapesten, ha igazak a hírek.

Mobilis

Mérföldkő

Hanna ma felállt magától és egész intenzíven gyakorolta az önálló állást is. Néhány másodpercre sikerül neki, boldogan vigyorog, aztán próbál egyet lépni, majd lepottyan a fenekére, vagy jobb esetben megkapaszkodik és azonnal újra próbálkozik az ácsorgással. Én pedig drukkolok neki.

Szavazóképes?

Hanna tegnap részt vett élete második lakógyűlésén. Az elsőn néhány hónapos volt, talán aludt is közben, most viszont kicsit más volt a helyzet. Kezdetben 20-30 percben be nem állt a szája, mintha ő akarná levezetni az egészet, legyen szó akár vízfogyasztásról, akár a lépcsőházban kiégett izzókról, majd hirtelen elege lett. Igaza van, egy lakógyűlés nem túl izgi.

További bő félórán keresztül kitartottunk, szórakoztattuk (?) a többieket, nagyon vártuk, hogy apa-párom hazaérjen és leváltson minket, de legfőképp azt vártuk, mikor kerül szóba a homokozó témája, hiszen minket most leginkább az érdekel. Végül feladtuk, mert vacsoraidő volt, valamint nem nagyon bírtuk már: a sok mosolygós íjjáíjjáó, tá-ti-ti ti-ti-tá és diddá-diddá helyett akkor már csak azt kiabálta, vö! vö!, azaz hogy vegyem fel, annak ellenére, hogy végig rajtam lógott a hordozókendőben. Már nem érdekelte sem a szomszédok társasága, sem a kulcs ledobálása, sem pedig a papírok széttépése, és nem találtunk újabb dolgot, amit meg tudtam volna mutatni neki az amúgy sem túl érdekes lépcsőházban.

Egyelőre nem tudom, mi lett a homokozó sorsa, csak azt, hogy nélkülünk nem lett volna szavazóképes a lakógyűlés, így legalább azt elmondhatjuk, hogy megtettük a kötelességünket. Azt pedig reméljük, hogy kicsit ők is tettek értünk. Bár szigorúan nézve a helyzetet, ha nélkülünk nem volt szavazóképes a társaság, akkor egyáltalán dönthettek ilyen fontos ügyekben?

15 hónapos

Sokszor inkább kislány már, mint baba. A haja kezelhetetlen, de kócosan édes igazán. Pakol, könyvet nézeget, babát gondoz (etet, 20x átpelenkáz, fésül, felolvas neki), ismerkedik a közlekedési eszközökkel (íjjá - villamos, bu - busz, toti - troli, bibi - bicikli, tehe - teherautó), imád hintázni. A babakocsiban egyre kevésbé van meg, de önállóan állni, sétálni még nem tud, így aztán elkezdődött egy újabb maszatos korszak, nekem pedig leszakad a hátam.

Ma megdőlt az alvásrekord: ebéd után 3 óra 20 percet aludt, bár általában azért inkább csak 1,5 óra szokott sikerülni. Ema helyett engem mostanában már atyának hív. Lehet, hogy anyák napjára összejön egy igazi anya is?