Totyogós

Tegnap még csak 2-3 másodpercekre állt meg magától, ma meg már egész hosszan, akár fél percig is. Gondoltam egyet, odébb csúsztam, és hívtam, hogy jöjjön. Lépett kettőt-hármat és az ölembe dobta magát, nagy kacagások közepette. Ezt elismételtük jó néhányszor, majd Hanna úgy döntött, irány a világ - avagy legalábbis a szobája, ahova sok lehuppanással ugyan, de többször is el kellett menni. Oda-vissza, oda-vissza, mert hogy még a Macit is oda kellett vinni.

Apa-páromat pedig úgy fogadtuk, hogy Hannát felállítottam az ajtóhoz közel, ahol szépen kivárta, hogy apa megjelenjen, majd odatotyogott hozzá.