Egyszerre minden nem megy

Megszületett az első három szótagos szó: ubó-ká (uborka). A villamos újabban már bíjjá, a hinta pedig hí-tá, így végre megkülönböztethető (korábban mindkettő íjjá volt). Ragoz is: apí (apáé), atyí (anyáé), hadí (Hannáé). Ez utóbbi rémesen hasonlít az odí szóra, ami viszont a fogkrémet jelöli. Mivel most a szavakra gyúr, a mozgásfejlődésben semmi változás. Egyszerre minden nem megy - már ha van bármi igazság abban, hogy amikor az egyik terület fejlődik, akkor a másik nem annyira.

Nekem sem megy egyszerre egy csomó dolog. Például hiába próbálom, nem tudom megoldani azt, hogy amíg lent sétálunk és játszóterezünk, vagy másokkal találkozunk, ki is takarítsak itthon*.

Apa-páromnak sem sikerül egyszerre itthon is lenni meg elutazni is.

Unatkozni mindenesetre nem unatkozunk.



*Azért ma este a délutáni játszóterezés után belehúztam, mert semmi kedvem nem volt nem tiszta, nem rendes lakásban tölteni kettecskén a hétvégét és a hétfőt. Hétfőn pedig lehet újra takarítani... mondom, nem unatkozunk.