Ez-az

Ébredéskor mindig az az első, hogy kijelenti, "apa még itthon van". Az utóbbi napokban azt is kijelentette, hogy "ne hagyjuk apát dolgozni menni".
Felőlem.

Miközben készítem a reggeli müzlijét (és miután ellenőrizte, hogy elég+kettő mazsola került bele), megkérdezi, milyen tejet öntöttem neki. Kijelenti azt is, vegyünk olyan tejet.
- Babatejet?
- Nem, anyatejet.
- Azt nem tudok venni, adni se tudok, az csak akkor volt, amikor kicsi voltál.
- Hol volt?
- Anya cicijéből etted, amikor pici baba voltál.
Némi gondolkodós szünet után határozottan és mosolyogva mondja:
- Fincsi volt.
Jó tudni.

Mostanában már hagyja, hogy hajcsatot rakjak a hajamba, persze a kötelező hajguminak is maradnia kell, anélkül még éjszaka se mehetek be hozzá. Nem csak hagyja a hajcsatot, hanem néha még kéri is, magának. Persze az enyémet.

Szombaton lehet, hogy egész napra a mamával hagyjuk. A mama már szervezkedik, hogy kiket tudna még bevonni. Eddig legalább fél hadseregnyi embert hívott, konkrétan mindenkit, aki igazából szóba jöhet. Ezek szerint ennyivel érek fel.