11-12 hónapos

Hogy rohan az idő! Volt persze, amikor cammogott csak, volt jó sok éjszakázás (aminek talán mostanság van vége, cserébe korán kelünk), volt sok aggódás, még egy Hanna féle rajz is, arról, hogy majd mind sírunk Dávid első születésnapján, és akkor, a fejében levő izé miatt aggódva kérdéses volt, örömünkben sírunk-e majd.

Végülis nem sírtunk, csak örültünk, mert olyan kedves gyerek Dávid, aki mostanság csak azért nem mindig olyan jókedvű, mert egyszerre növeszt hat fogat. Saját magát egy felső egyessel lepte meg születésnapjára.

Épp ideje már a fogaknak, mert minden kaját kinéz a szánkból, de kellő mennyiségű fog hiányában még nem igazán élvezi a darabos ételeket.

Egyébként pedig egy lelkes, kedves, szeretnivaló és szeretni tudó kisgyerek, aki most már kézen fogva sétál (ma felmentést kaptunk egy időre a dévényezés alól is, bár lábtartása még mindig chaplines), avagy a nadrágomat húzza le, hogy egy lépést sem tudok tőle tenni, és mindent mutogatva majdhogynem dirigál, hogy mit szeretne. Elég konkrét elképzelései vannak: ez vagy genetikailag kódolt nálunk, vagy volt kiről példát vennie.

11 kg, 75 cm.

Rongyimester.
Kölesgolyóhuszár.
Konyhaszekrénybetyár.

Imádja a társaságot, a zenét, továbbra is kutyamániás, autómániás és mindenkivel barátkozó, nyitott kisfiú, aki mellett unatkozni nem lehet, minden nap mutat valami újat. Ja, és továbbra is cuki.

10 hónapos

Feláll, bútor mellett lépeget már néhányat, másik bútorhoz átfog, odalép, de még eléggé chaplines lábtartással. Ügyes, óvatos, most már kedvenc helyén, az asztal alatt felállva is ritkán üti be magát.

Amióta nincs elnyomva, azaz amióta Hanna ovizik és nincs itthon állandó hangzavar, elkezdett dumcsizni. Mammamma, pappapa, bababa, dedede, hej-hej, nenene, tetete, egyelőre ezek mennek, nagyon aranyos hangon. Telefonál is, füléhez rak bármilyen nyomógombos tárgyat (tökéletesen megfelel a célnak a távirányító is) és jókedvűen mondja a magáét, illetve mutogat dolgokra, kedvence persze a lámpa (ezzel szerintem nagyjából minden kicsi így van) és az ablak.

Előszeretettel segít a házimunkában, ha kell, ajtót nyitogat, megpucolt ablakot hatékonyan összemaszatol, imád porszívózni és a teregetésben is igen hasznos társnak bizonyul. Egész biztos vagyok benne, hogy a szemetet is szívesen levinné, ha járni és leginkább lépcsőzni tudna.

A napirendje még mindig ilyen-olyan, most az MR-vizsgálat után még olyanabb. Nappal egy tündér, éjszaka viszont megint elég gyakran kell hozzá kelni. Én a fogára tippelek (még mindig kettő van neki), mert leginkább inni kér, enni egyébként is csak hajnaltájban vagyok hajlandó adni neki, úgy bekajál este.

8 és 9 hónapos

Mászik. Feltérdel álláshoz készülődve. Ül. Perdül-fordul, jön-megy, amerre csak lehet. A lakás egy részét lezártuk előle, a vezetékeket eldugdostuk, kikötöttük a teregetőállványt, amit a kis kerekei miatt előszeretettel ráncigál, a konyhaszekrényt sem árt majd figyelni, ahogy a fürdőszoba ajtajához is ugrunk minden második alkalommal, amikor oda közelít. A földön levő virágok azonban még mindig ki vannak téve a támadásnak (homokozás címszóval), az alsó polcokra bemászik, és legszívesebben az asztalok alatt tanyázik.

Az evése még mindig katasztrófa, éjszaka legalább egyszer, máskor kétszer kel, kizárólag enni, napközben pedig többet iszik (vizet), mint amennyit eszik. Szerintem napközben nincs ilyesmire ideje (bezzeg vizet inni!), pépeset is csak úgy eszik szívesen, ha közben szórakoztatja valaki. Egyelőre nem látom, hogyan lesz ebből a gyerekből normálisan evő valaha is, na nem mintha a súlya miatt aggódni kéne, hiszen éjszaka pótol, inkább csak önző módon a saját idegeim miatt problémázok.

Imádja a labdázást, dobni is próbálja, könyveket lapozgat, nagyokat pancsol, és igazi kis hancúrozós, kacagós gyerek, akivel itt kergetjük egymást négykézláb esténként. Kergetem még pelenkázás címszóval is, amibe mostanság konkrétan beleizzadok, gondolom hűvösebb időben jobb lesz a helyzet, kivéve, ha addigra el is szalad előlem a kis pucér fenekével.

Hintázik is már, pokrócról le nem mászik, de a pokróc szélén füvet tépked és eszik (miért is ne, biztos épp akkor éhes, majd lucernával próbálkozom legközelebb itthon is, akkor legalább nem bosszankodom azon, minek főztem), szeret elmászkálni, és még idegenekkel is nagyon barátságos, mosolygós.

Kibújt a második foga (és vicces távolságot tart az elsőtől).

Mindent összevetve szuper jófej gyerek, csak az evés tekintetében sikerülne kicsit gatyába ráznom, hogy az éjszakáink is nyugodtabbak legyenek.

7 hónapos

Szegény kicsi gyerek, aki anyját kétóránkénti (éjjel négyóránkénti) evésekkel teszi tönkre mostanság, 9,3 kg (és 72 cm). Tömör gyönyör. Ha éjjel alduni hagyna, egy szavam nem lenne rá, illetve dehogyis nem lenne, csupa jó. Mindenesetre még így is van olyan cuki, hogy ha épp nem az összeesés szélén állok, akkor csupa vidámság vele, sok-sok mosoly, kacagás.

Kiskutyaként tolat hátra, néha viszi magával a rongyiját (ami akaratlanul ugyan, de ily' módon a parkettán végigcsöpögtetett nyál törlésére is szolgál, igen anyabarát módon), néha leteszi, lehajol hozzá, szájába veszi és nagy büszkén néz körül.

Elég fiús dolgai vannak, sokkal nagyobb érdeklődést mutat a kütyük és a vezetékek iránt, mint a tesója, öltözni nem szeret (vetkőzni is csak egy kicsit jobban), de legalább a fürdéssel nincs gondja, mondhatni úszik utána minden. Állandóan az arcunkhoz nyúlkálna, sokszor tényleg simogat, finoman, kedvesen, Hanna szerint már piszézni is tud*, de szerinte Dávid már a kis favonatot is rá tudja tenni a sínre, mert elsőre, egyszer, szerintem tök véletlenül pont úgy sikerült. (Nem a képességeit csorbítom, csak abból gondolom így, hogy azóta se.)

Nagyjából végzett a lakás számára elérhető részeinek nyáltesztjével, mostanság azon dolgozik, hogy megvizsgálja, mi csörög-zörög, ha rázza. Négykézlábazva oldalra próbál kiülni (néha eldől), magasra feltolja nyújtott kézzel-lábbal a fenekét, oldalirányban araszol. A neki leterített pokrócot tökéletesen körbejárja (a pokrócon kívül, persze).

Szeretjük. Kerek vele a család.



*Ellenőriztem, többszörösen: tényleg tud piszézni.

6 hónapos

Hogy sablonos legyek: hogy elrepült az idő! Eszik már ezt-azt, úgy is mint sütőtököt, krumplit, almát, répát, édesburgonyát, őszibarackot, és azóta olyan kifejezéssel nézi, ahogy mi eszünk, mintha a beavatás után most már ő is az ősi nagy titok ismerője lenne.

Hátrafelé tolat, négykézlábra áll és előre-hátra hintázik, néha arcra puffan és mérgelődik, de kitartóan gyakorol. Rág és rág, nyálcsíkot húz maga után, legszívesebben ücsörögne, néha énekel vagy sikítozik, továbbá a cumitól ordít, mint a sakál, de ha álmos, kis simogatásra elalszik. Szereti az éneket, mondókát, ráadásul még nem szól bele, hogy milyen zenét hallgatunk itthon, amit jól ki is használok.

Hannának kacag a legnagyobbakat, de egyébként sem veti meg a társaságot, márpedig a jó idővel kinyílt a világ, és ő erre most igazán vevő.

5 hónapos

Még mindig cuki muki, aki ráadásul pár napja teljesen kinyílt a világra. Puszit próbál adni (vagy csak én képzelem bele), kukucskálósat játszunk, és egy kis csibész, aki felkéredzkedik (a mama kedvence), mert függőlegesből érdekesebb minden, illetve társaságban legjobb lenni, főleg, ha valaki ugrál vagy táncol is a közelben. Ha mégis unatkozna, akkor az ujját szopja, ezzel komoly döntéshelyzet elé állítva szüleit. Legjobb pillanataiban sikítozik és énekel. Hason fekve tolat.

Amióta megszületett, még alig volt olyan, hogy ne lett volna taknyos, de jól bírja - kivéve az orrszívást, azt szerintem csak én szeretem kevésbé. Az egészségére egyébként is háklis vagyok (miért is képtelenség Hannával megértetni, hogy ne nyalogassa össze), most pedig még kitalálták azt is, hogy lehet, mégsem agyvérzése volt, hanem valami más van ott a fejében - valószínűleg csak alaposak és fogalmuk sincs arról, mi lehet az (a két MR és a sok UH ellenére), ezért küldenek minket tovább, specialistához.

4 hónapos

Hangosan kacag, főleg a tesójára, vagy ha csikizem. Irtó csikis.
Ma látta a védőnő, nagyon rendben találta, és bár gondolom épp elég gyereket lát, többször is mondta, mennyire aranyos. Úgy mint cuki.

Dumál jó sokat, és már nagyon is megtalálta a jobb kezét (előszeretettel cuppog rajta), illetve két kézzel is varázsol ezt-azt.

Még jobban jön a foga - még jobb megoldást kell találnom az etetésére, mert a múltkor beszerzett puhább cumijú cumisüveg se jó már, újra vacakolós minden egyes etetés. Ebben a témában nem igazán hagy engem nyugodni. Előszeretettel bámulja a tévét (ha hagyom). Gondolom a nővérét utánozza.

Punkból szöszke lett.
Mondhatni tavasziasítottuk.
Majd megmutatom.

3 hónapos

Ez a gyerek egy tünemény, még akkor is, ha napközben keveset alszik és egyre több figyelmet igényel - de annyira hálás minden szóért, énekért, kezébe adott játékért, mosolyért. Sírni csak a kajáért tud igazán, egyébként inkább jelez, akkor is, ha fáradt, akkor is, ha még büfiznie kell. Egy viselkedését nem sikerül megfejtenem: miért löki el kicsit hisztisen a cumisüveget, amikor enne még (mert ha nem etetem meg rendesen, akkor éjszaka kelünk jó néhányszor, pedig egyébként inkább csak egyszer szokott). Talán már a foga, jobb tippem nincs. Ezen küzdünk, egyébként meg csupa cukiság, mondom én, akinek nem volt szava a cuki, de most már az lett, legalábbis egy időre, és el sem tudom mondani, mennyire nem bánom, hogy így történt.

2 hónapos

Annak ellenére, hogy már hetek óta taknyos és időnként egész biztosan a pocakja fáj, nagyon vidám, kiegyensúlyozott baba. Repertoárja bővült, most már játszik is, ráadásul sokat mosolyog. Valahogy mindig az jut eszembe róla, milyen hálás kisgyerek, vagy egyszerűen az, hogy milyen jó, hogy van. Még akár az is lehet, hogy én vagyok hálás érte, és csak kivetítem rá hálámat, de az egész biztosan az ő érdeme, hogy a legnagyobb hangzavarban is képes aludni.

A karácsonyi ajándékot elintézte magának, mert aznap találta meg úgy igazán a kezét, azóta is nagy kedvvel nézegeti. Mókás kis kölök, főleg a pumuklis hajával, ami hátul kopik, máshol viszont nő rendületlenül, csak épp az új szakasz sokkal világosabb. A gyermek az egészét tekintve is növöget, épp a 62-es ruhákat növi ki, súlya pedig meghaladta a 6 kilót.

1 hónapos

Eszik, alszik és szükségét végzi, hogy szépen fogalmazzak. Az utóbbi napokban folyton eszik, aludni csak keveset alszik, amint felébred, ordít, hogy éhes, akkor is, ha előtte 45 perccel pakolta tele a pocakot. Meglehetősen tejkiütéses, lelki szemeim előtt lebeg, hogy mi lesz, ha koszmós lesz, ekkora haj mellett. Játszik, nézelődik egyre többet. Teszi a dolgát, ahogy kell. Ülünk a kanapén naphosszat, így. Táncolunk. Elvagyunk, mint befőtt a polcon, igaz, az nem kér enni.