7 hónapos

Szegény kicsi gyerek, aki anyját kétóránkénti (éjjel négyóránkénti) evésekkel teszi tönkre mostanság, 9,3 kg (és 72 cm). Tömör gyönyör. Ha éjjel alduni hagyna, egy szavam nem lenne rá, illetve dehogyis nem lenne, csupa jó. Mindenesetre még így is van olyan cuki, hogy ha épp nem az összeesés szélén állok, akkor csupa vidámság vele, sok-sok mosoly, kacagás.

Kiskutyaként tolat hátra, néha viszi magával a rongyiját (ami akaratlanul ugyan, de ily' módon a parkettán végigcsöpögtetett nyál törlésére is szolgál, igen anyabarát módon), néha leteszi, lehajol hozzá, szájába veszi és nagy büszkén néz körül.

Elég fiús dolgai vannak, sokkal nagyobb érdeklődést mutat a kütyük és a vezetékek iránt, mint a tesója, öltözni nem szeret (vetkőzni is csak egy kicsit jobban), de legalább a fürdéssel nincs gondja, mondhatni úszik utána minden. Állandóan az arcunkhoz nyúlkálna, sokszor tényleg simogat, finoman, kedvesen, Hanna szerint már piszézni is tud*, de szerinte Dávid már a kis favonatot is rá tudja tenni a sínre, mert elsőre, egyszer, szerintem tök véletlenül pont úgy sikerült. (Nem a képességeit csorbítom, csak abból gondolom így, hogy azóta se.)

Nagyjából végzett a lakás számára elérhető részeinek nyáltesztjével, mostanság azon dolgozik, hogy megvizsgálja, mi csörög-zörög, ha rázza. Négykézlábazva oldalra próbál kiülni (néha eldől), magasra feltolja nyújtott kézzel-lábbal a fenekét, oldalirányban araszol. A neki leterített pokrócot tökéletesen körbejárja (a pokrócon kívül, persze).

Szeretjük. Kerek vele a család.



*Ellenőriztem, többszörösen: tényleg tud piszézni.