8 és 9 hónapos

Mászik. Feltérdel álláshoz készülődve. Ül. Perdül-fordul, jön-megy, amerre csak lehet. A lakás egy részét lezártuk előle, a vezetékeket eldugdostuk, kikötöttük a teregetőállványt, amit a kis kerekei miatt előszeretettel ráncigál, a konyhaszekrényt sem árt majd figyelni, ahogy a fürdőszoba ajtajához is ugrunk minden második alkalommal, amikor oda közelít. A földön levő virágok azonban még mindig ki vannak téve a támadásnak (homokozás címszóval), az alsó polcokra bemászik, és legszívesebben az asztalok alatt tanyázik.

Az evése még mindig katasztrófa, éjszaka legalább egyszer, máskor kétszer kel, kizárólag enni, napközben pedig többet iszik (vizet), mint amennyit eszik. Szerintem napközben nincs ilyesmire ideje (bezzeg vizet inni!), pépeset is csak úgy eszik szívesen, ha közben szórakoztatja valaki. Egyelőre nem látom, hogyan lesz ebből a gyerekből normálisan evő valaha is, na nem mintha a súlya miatt aggódni kéne, hiszen éjszaka pótol, inkább csak önző módon a saját idegeim miatt problémázok.

Imádja a labdázást, dobni is próbálja, könyveket lapozgat, nagyokat pancsol, és igazi kis hancúrozós, kacagós gyerek, akivel itt kergetjük egymást négykézláb esténként. Kergetem még pelenkázás címszóval is, amibe mostanság konkrétan beleizzadok, gondolom hűvösebb időben jobb lesz a helyzet, kivéve, ha addigra el is szalad előlem a kis pucér fenekével.

Hintázik is már, pokrócról le nem mászik, de a pokróc szélén füvet tépked és eszik (miért is ne, biztos épp akkor éhes, majd lucernával próbálkozom legközelebb itthon is, akkor legalább nem bosszankodom azon, minek főztem), szeret elmászkálni, és még idegenekkel is nagyon barátságos, mosolygós.

Kibújt a második foga (és vicces távolságot tart az elsőtől).

Mindent összevetve szuper jófej gyerek, csak az evés tekintetében sikerülne kicsit gatyába ráznom, hogy az éjszakáink is nyugodtabbak legyenek.