11-12 hónapos

Hogy rohan az idő! Volt persze, amikor cammogott csak, volt jó sok éjszakázás (aminek talán mostanság van vége, cserébe korán kelünk), volt sok aggódás, még egy Hanna féle rajz is, arról, hogy majd mind sírunk Dávid első születésnapján, és akkor, a fejében levő izé miatt aggódva kérdéses volt, örömünkben sírunk-e majd.

Végülis nem sírtunk, csak örültünk, mert olyan kedves gyerek Dávid, aki mostanság csak azért nem mindig olyan jókedvű, mert egyszerre növeszt hat fogat. Saját magát egy felső egyessel lepte meg születésnapjára.

Épp ideje már a fogaknak, mert minden kaját kinéz a szánkból, de kellő mennyiségű fog hiányában még nem igazán élvezi a darabos ételeket.

Egyébként pedig egy lelkes, kedves, szeretnivaló és szeretni tudó kisgyerek, aki most már kézen fogva sétál (ma felmentést kaptunk egy időre a dévényezés alól is, bár lábtartása még mindig chaplines), avagy a nadrágomat húzza le, hogy egy lépést sem tudok tőle tenni, és mindent mutogatva majdhogynem dirigál, hogy mit szeretne. Elég konkrét elképzelései vannak: ez vagy genetikailag kódolt nálunk, vagy volt kiről példát vennie.

11 kg, 75 cm.

Rongyimester.
Kölesgolyóhuszár.
Konyhaszekrénybetyár.

Imádja a társaságot, a zenét, továbbra is kutyamániás, autómániás és mindenkivel barátkozó, nyitott kisfiú, aki mellett unatkozni nem lehet, minden nap mutat valami újat. Ja, és továbbra is cuki.