Hobby

És akkor én, Hamupipő, összepárosítottam és -hajtogattam 78 pár zoknit.
Legközelebb a szintidőt is mérem.

Ritkán, rádióból

Bőgőmasina

Dávid ma megsimogatott. Sokszor egymás után, céltudatosan, egy egész kicsit karmolósan. Ráadásul a jobb kezével, amit eddig ritkán használt, még gyógytornászhoz is mentünk miatta, kell-e kezelni. Simogatás közben vigyorgott nagyon, sikerélmény lehetett neki, hogy elér és meg tud fogni.

Nekem közben potyogtak a könnyeim. A szeretettől és az aggódástól. Mert Dávidnak van valami az agyában, ami nem kéne, hogy ott legyen.
Eddig két vérvétel, két ultrahang, hétfőn MR.

Nem hivatalos baba- és macihordozási nap (fülfájással és tesóért aggódással megspékelve)



Ráadásul trend is lett belőle, mármint a hordozásból. Folytassátok ti is, ha kedvetek van hozzá. A fülfájást és az aggódást nem adjuk vele, csak a jó dolgokat.

Optimista

Belekezdtem a Magicianbe, hogy hosszú idő után újraolvassam. 680 oldal, igen apró betűkkel. Rég olvastam, emlékszem is rá meg nem is. "Egy időre elég lesz", mondták itthon, én meg mondtam, hogy biztos, mert van ám bőven folytatás, jó pár olyan rész is megjelent már azóta, amit korábban nem olvastam. Azokba pedig csak úgy lenne érdemes belefogni, ha előtte átolvasnám a Riftwar Saga korábbi részeit. Mondjuk, hogy a GYES idejére nem is lenne szükségem más olvasnivalóra, és akkor nagyon de nagyon optimista voltam.

Tény, mostanában nem sok időm akad olvasni, de Dávid születése óta mégis sikerült elolvasnom Az időutazó feleségét, továbbá a felénél félretettem a Nick Hornbyt, amiben javasolja, hogy bátran tegyük csak félre, most pedig egy novelláskötetet olvasgattam épp, de egyelőre úgy tűnik, az is a könyvespolcon fog várakozni egy ideig. Majd meglátom, meddig, a lehetőség adott, csak a Feist könyveket kell ismét beszerezni, de az egy másik hosszú és régi történet, miért, és abba biztos nem kezdenék újra.

4 óra

Ennyi alvás után - azt is három részletben, mert sok kicsi sokra megy - robotnak érzem magam. Gyermekeim a ridegtartás és a morcos anya funkciók közül választhatnak ma. Holnapra lesz egy harmadik opció is, a nem hagylak aludni, még akkor sem, ha netalántán elszenderednél, akkor legalább tudni fogom, miért nem alszik egyik sem.

Család

Dávid a pelenkázón. Jobbra a kisebb nőszemély Hanna, a nagyobb "szoknyásruhás" lennék én, a kép közepén - színezés nélkül - pedig apa, akinek a feje nem látszik. Nem fért rá a lapra, mert apa magas.

Morzsák

Néma anyának lánya sem érti a szavát.

Lány már rég oviban, én még mindig pizsamában, pedig korán keltem.
Kisanyukák munkaideje már csak azért is hosszabb, mert nem kell utazniuk a munkahelyükre. A GYES pedig már csak azért is annyi, amennyi, mert kisanyukáknak elég a pizsama és a játszós ruha, ráadásul fodrászhoz is minek járjanak.

Csak fiúgyermekek képesek úgy telerakni a pelenkát (csak hogy a témához illő szófordulattal éljek), hogy magában a pelenkában szinte semmi, a hátuk viszont lapockáig maszatos? Ráadásul 1,5 órán belül kétszer is.
Mondjuk cuki, mennyire örül annak, ha kiszedem a kakából.

Ma oltás, kéthónapos. Már ha a szörcs engedi.

2 hónapos

Annak ellenére, hogy már hetek óta taknyos és időnként egész biztosan a pocakja fáj, nagyon vidám, kiegyensúlyozott baba. Repertoárja bővült, most már játszik is, ráadásul sokat mosolyog. Valahogy mindig az jut eszembe róla, milyen hálás kisgyerek, vagy egyszerűen az, hogy milyen jó, hogy van. Még akár az is lehet, hogy én vagyok hálás érte, és csak kivetítem rá hálámat, de az egész biztosan az ő érdeme, hogy a legnagyobb hangzavarban is képes aludni.

A karácsonyi ajándékot elintézte magának, mert aznap találta meg úgy igazán a kezét, azóta is nagy kedvvel nézegeti. Mókás kis kölök, főleg a pumuklis hajával, ami hátul kopik, máshol viszont nő rendületlenül, csak épp az új szakasz sokkal világosabb. A gyermek az egészét tekintve is növöget, épp a 62-es ruhákat növi ki, súlya pedig meghaladta a 6 kilót.

48 hónapos

4 éves. Jól kibulizta magát a karácsonyi szünetben, volt itt minden, főképp hangzavar. Önállósodik, mindent jobban tud, például jól eligazít minket, hogy nincs is olyan ország, hogy Argentína. Az öccsét még mindig imádja, bár azért arra már nagyon odafigyel, hogy vele is foglalkozzunk, lehetőleg mindannyian. Nem csoda, ha egész napos papával-mamával-unokatesókkal való játék után áll a szoba közepén és azt picsogja: "soooha seeenki neeem jááátszik veleeeeem".

Még mindig könyvmoly, a karácsonyi ajándéközönből a könyvek számára a legkedvesebbek. Továbbra is csokit enne kolbásszal, bár amióta a mama rászoktatta a tarhonyára, hetente négyszer azt kéri, egyébként ha olyan kedve van, akkor minden egyéb fujj. Kicsit nehéz mostanában kirángatni a levegőre (kivéve, ha esik a hó), mert rákapott a filmekre, bár még mindig részleteket néz inkább és megvannak a kedvencei, nekünk már az agyunkra megy lassan némelyik. Ő is ül hát a kanapén, cserébe felugrál az ebéd mellől, és este alvásidő után rohangál fel-alá a lakásban, gondolom az alsó szomszédok legnagyobb örömére.

A rajzolás továbbra is nagy kedvence, legújabban kiderült, hogy szépen tud színezni, de sok molyoláshoz mostanában valahogy nincs türelme, inkább szerepjátékozik és szerepjátékozik és szerepjátékozik, na meg táncol, ugrál és ordibál.