Bőgőmasina

Dávid ma megsimogatott. Sokszor egymás után, céltudatosan, egy egész kicsit karmolósan. Ráadásul a jobb kezével, amit eddig ritkán használt, még gyógytornászhoz is mentünk miatta, kell-e kezelni. Simogatás közben vigyorgott nagyon, sikerélmény lehetett neki, hogy elér és meg tud fogni.

Nekem közben potyogtak a könnyeim. A szeretettől és az aggódástól. Mert Dávidnak van valami az agyában, ami nem kéne, hogy ott legyen.
Eddig két vérvétel, két ultrahang, hétfőn MR.