Kipécézős

Anyahajó küldte, ami azért érdekes, mert neki aztán kevés újat tudok mondani. Olyan aktuális dolgokat írok inkább, amelyek hosszabb ideje jellemzőek.

1. A legjobb tanács, amit eddigi életemben kaptam, az, hogy legyek rossz.
2. Inkább kávét iszom, mint teát. De leginkább vizet. Ha esetleg alkoholt, akkor az legyen bor vagy Bacardi. Az utóbbi csak pancsolva.
3. Nem volt és nem is lesz egyházi esküvőm, mert nem vagyok vallásos, ezért - és mások vallása iránti tiszteletből - úgy gondolom, nincs mit keresnem ott.
4. Szeretem a szavakat, de néha, egész ritkán, vagy akár csak egyszer az életben jó lenne szavak nélkül, a markomba fogva átadni azt a valamit, hogy tényleg úgy értse a másik, ahogy én azt gondolom.
5. Sosem volt kiskosztümöm. Se műkörmöm. Főként farmerjaim vannak és szempillaspirálom. Egy gyűrű kivételével nem hordok ékszert, a kiegészítőket nem nekem találták ki, ahogy a mintás anyagokat sem.
6. Rossz szokásom, hogy még mielőtt elfogyna valami, máris pótolom, a majdnem elfogyottat pedig sokszor nem használom el. Próbálok róla leszokni.
7. Ha egyedül élnék, jó eséllyel minimalista lakásom lenne. Vagy pont az ellenkezője. De még az is lehet, hogy nem lenne lakásom, inkább csatlakoznék egy cigánykaravánhoz.

Szabályok:
1. Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kipécézett.
2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
3. Pécézz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ki lettek pécézve.

Ezt a részét szokás szerint passzolom. Egyszerűen csak vigye, aki vinni szeretné.

Hosszú hétvége, pihenéssel

Az elmúlt két nap alatt vendégül láttuk az unokatesókat, volt nagy játék, ebéd, aztán délután Városliget, gyerekeknek való kiállítás, játszóterezés, pónilovazás, nagy séta sok mókával, este vacsora teknősös helyen, más gyerekekkel együtt (kisebb kullancs-riadóval), hazaérkezve nagy nehezen fürdetés, fekvés. Másnap reggeli az unokatesókkal közösen, Állatkertezés (motorozás, futkosás, elefántetetés, játszóterezés, perecezés, még több motorozás), utána ebéd, némi rohangálással és táncolással, lufizással megfűszerezve, ezt követően irány (Szentendre helyett) Visegrád, ott nyári bobozás (némi közjátékkal, mely során majdnem siettünk orvoshoz, de mivel szerencsére csak vaklárma volt az egész), jöhetett némi csokizás, a fellegvárban séta, majd hazaérkezve elhangzott a szokásos "még ne menjünk haza", de aztán némi rábeszélés után belement, hogy itthon még játsszon miattunk (persze az egész napos hiányérzet után velünk) egy kicsit, és jófejségből egészen este 9-ig bírta, még a fürdésről is lemondott volna, és ha nagyon erőltettük volna, aludni sem megy, nehogy nekünk rossz legyen.

Én holnap tényleg beiktatok némi pihenést, persze csak a náthám miatt.

Folyt. köv.

Kinek van olyan gyereke, aki hazafelé jövet azon kezd hisztizni, hogy nem tudunk oda parkolni, ahova általában szoktunk? (Vártunk bő 15 percet ordítás közepette, mire jöttek és elálltak a méltóságos helyünkről. Végülis elég nagy szerencsénk volt.)

Kinek van olyan gyereke, aki ugyanezen nap délutánján, miután hisztizett egy sort azért, hogy el sem akar indulni, hazafelé jövet elkezd ordítani, hogy nem jön fel, majd 10 perccel később a lépcső aljában azzal folytatja a műsort, hogy mégis feljön, de csak ha cumit varázsolok elő ott abban a minutumban, ami persze nincs, így ordít még 20 percet (hogy már a fél utca kinéz az ablakon), mire ellenállás közepette nagy nehezen felcipelem, ahol ordít további 15 percet azért, hogy ő vissza akar menni, majd azért ordít, hogy én menjek el, majd amikor már kínomban eljátszom, hogy elmegyek, akkor azért ordít.

És akkor a reggeli "nem-akarok-oviba-menni" műsort nem is említettem, az igen könnyed ehhez képest, az oviban nem is szokta előadni, csak nekem. Az esti "nem-akarok-fürdeni-nem-akarok-aludni" című pedig már annyira megszokott - vagy addigra már olyan fásult vagyok -, hogy említést sem érdemel.

Ez vicc

Kinek van még rajtam kívül olyan gyereke, aki egy órával elalvás után megébred, felordít, és ott folytatja a hisztit, ahol elalvás előtt befejezte?

"Nagyon jó!"



Így szurkol Hanna az apjának squashversenyen, miközben mindenki más nyugodtan üldögél. Mert ő tudja, hogy hova nem kéne rúgniuk a labdát, azt is, hogy mi a fontosabb, és mindezt jól meg is magyarázza.

(Aztán mérges lesz, talán mert nem hallgatnak rá. Hm. Ismerős.)

Ördöngösség

Vegyünk egy aludni nem akaró gyereket, aki az ágyában marad ugyan, de alapvetően esze ágában sincs aludni. Vegyünk egy tál főzeléket, helyezzük a mikróba, mert már épp ideje lenne enni. Melegítés közben rohanjuk be a gyerekhez legalább kétszer, próbáljuk meg rávenni, hogy elaludjon, mert alvás után eléggé kéne sietni időre valahova. Szaladjunk vissza a mikróhoz, vegyük ki a tálat, ami ugyan nem forró, de kifordul a kezünkből, úgy, hogy beteríti a konyhaszekrény egyik bordás ajtaját. A főzelék forró, bal kezet szépen leforráz, a többi része a konyhaszekrény bordáiban reked meg. Gyerek közben reklamál. Intézzük el a leforrázott kéz hideg víz alá helyezését és a gyermek egyidejű csitítását, majd ebédelés helyett a kiborult főzelék lehetőleg csendes feltakarítását, bordákból való alapos kitisztogatását. Amikor ezzel nagyjából végeztünk, szaladjunk ismét a még mindig nem alvó gyerekhez, közben korgó gyomorral, sajgó kézzel próbáljunk vidáman tekinteni a világra és eldönteni, ha netalántán a gyermek mégis elaludna - aminek egyre kisebb az esélye -, egyáltalán odaérhetnénk-e még időben a találkozóra, valamint érdemes-e bármit is erőltetni még ma, kialvatlan gyerekkel az oldalunkon, amikor már a délelőtt sem volt valami hatékony a munkával, mert állandóan vacakolt a rendszer, estére pedig ma sincs kilátásban felmentő sereg.

Boszorkányság

Mit érdemel az a bűnös, aki annak ellenére, hogy már 17. hónapja tart a dackorszak, még mindig nem tanult meg a lépcsőházban a lépcsőből vizet fakasztani, sőt, nem habzó dolgokból sem tud habzót csinálni úgy, hogy nem keverhet semmit a folyadékhoz, sőt, hozzá sem nyúlhat?

A mosógépből épp kiszedett cuccokat sem tudom megszárítani egy pillanat alatt. Pedig de jó lenne.

33 hónapos

Hajat növeszt, hogy olyan legyen, mint a nagylányok az oviban. Úgy hintázik, mint a nagylányok az oviban. Olyan cumit kell venni, amilyen az egyik lánynak van az oviban (pedig eszünk ágában sincs, hogy ő is cumizzon az oviban). Van már kis udvarlója is az oviban. Lassan négy hét van mögöttünk, végre megkapta a jelét és minden harmadik kérdése az ovi körül forog (csak azért nem mindegyik, mert kérdésből mostanában bőven akad).

Nagyon érdekli, én mikor voltam ovis, mit csináltam és hogyan - szerveződik is a találkozó az én óvónénimmel. Feltéve, hogy Hanna nem marad olyan pukkancs béka, mint amilyenné ma változott. Próbáltam puszikkal visszaváltoztatni helyes, okos kislánnyá (bocs, ovis nagylánnyá), de egy idő után lemondtam a dologról és inkább azt gondoltam:
Szia, hiszti, itt vagy újra! (Mikor tűnsz már végleg el?)

A sok kérdés mellett van még mostanság rengeteg mondóka és dal, amelyet hol máshol tanulna, mint az oviban. A szerepjátéka is az oviról szól a legtöbbször. Általában - ezt a szót elég gyakran használja, már helyesen, de azért továbbra is vicces tőle hallani - azért jól érzi magát. Az oviban. Hol máshol?

Az ovival az egyetlen nagy gond, hogy én nem vagyok ott. Ezért minden reggel megy a műsor, hogy nincs kedve menni, inkább itthon marad velem. Végül valahogy mégis eljutunk az oviig, ahova aztán én mindig nagyon sietek érte, és általában azért jó dolgokat mesél. Többek között kijelenti, hogy imádja az ovit.

Díszes társaság



Buli van. Ünneplés. Avagy leitták magukat a sárga földig. Kora délután.