Ellenpéldák Ma kicsit megfordult a világ. Korán leléphettem a munkahelyről, ráadásul úgy, hogy M váratlanul-meglepetésből felcsípett minket, mert még pont volt egy kis idő az elintéznivalók és az útnak indulás között. Sorozatban adták át a helyet a BKV-n, mégpedig az eddig eléggé sehogysem viselkedő középkorú férfiak. A nagy dugó ellenére alig kellett várnom a buszokra, villamosokra, ráadásul a tegnapi ultrahang után feloldottam a babonát és vásároltam a kiscsajnak egy-két dolgot.

Ezen túlmenően rá kellett ébrednem, hiába érzi úgy az egész világ, hogy köze van a pocakhoz legalább egy-egy kérdés erejéig (és hiába van nekem is néha elegem ebből), van kismama, akit mintha meg sem érintene az egész - még a saját terhessége sem, nem hogy a mí híreink.

Megcáfolódni látszik az elmélet, mely szerint hasonló élethelyzetek összehoznak embereket. Persze nem mindig és nem mindenkit. Bocs, ha naív voltam. És elnézést mindenkitől, ha fokozatosan eltolódok a babavárás irányába, de szerintem ez így természetes.

(Vagy kérdezzem, hogy mi a baj? Nem tudom eldönteni.)

Változás Még ha a fészekrakó ösztönből épp csak annyi jutott, hogy néhány párnával meg növénnyel bárhol kényelmes vackot rakjak magamnak, mégis van néhány bútor még régebbről, amiktől most majd megválok. Néhány bútor, ami néhány éve még fontosnak tűnt - jön helyette más, ami most fontosnak tűnik.

Bowling Tegnap este bowlingozni voltunk, bár ha nagyon pontos akarok lenni, én csak néztem meg ültem az átlagosnál egy kicsit talán nagyobb és ficánkoló bowlinggolyóval az ölemben - amit aztán szépen haza is hoztunk. Végülis eleve vittük magunkkal, mint a profik.

Ezt is megpróbáltuk
De vannak dolgok, amik egyszerűen nem működnek. Másnak lehet, hogy működnek, sokadjára lehet, hogy működnének, meg még az is lehet, hogy nem próbáltuk eléggé, nem volt a szívünk csücske úgy igazán ésatöbbi. Mindenesetre a befuccsolt akvárium-projekt egyetlen eredménye, hogy huszonharminc kisebb hal élete szárad a lelkünkön.

A legszomorúbb, hogy még a pöttyöshasú harcsa se bírta, pedig ő volt az eddigi nagy túlélő és a nagy kedvenc is. (Nem igaz, hogy nem volt a szívünk csücske.)

Náthajelentés, avagy az íz és illat nélküli narancs esete A várost megszállta valami titokzatos, gonosz erő. Zsepikígyók hemzsegnek a növekvő zsepikupacok között, az illatoknak, ízeknek nyoma veszett. Aki teheti, bújjon meleg takaró alá, hátha úgy kap némi levegőt, és igyon citromos teát.

(Én dolgozom, úgyhogy csak a tea működik, citrom helyett meg narancs volt... íz és illat nélkül. Elmondható, hogy ma a lényegre/C-vitamin tartalomra fókuszálunk.)

Flashback Cirka három évvel ezelőtt én is kerestem a helyem, türelmetlenül, nyugtalanul, mint most ő. Úgy döntött, elindul másfelé, de még húzza vissza a jelen, mert még a múlt az, ami jelen van a mindennapokban, és a változás még várat magára, hiába is tette ő már meg a legfontosabb lépést.

Zilált és ha fogyni nem is fogyott, az arcán látszik, hogy gyötrődött, gyötrődik épp eleget, hogy mi lesz végül, megéri-e majd ott a távolban, egy társ mellett, aki legalább napi 10 órát távol van, mert a munkája az élete. Mi lesz az ő élete, ha maga mögött hagyja mindazt, ami eddig volt, lett, vagy épp sok erőfeszítésnek köszönhetően, ha lassan is, de elmondhatni, hogy épült.

Feladni az ismerős szerepeket, barátokat, helyeket. Hátrahagyni kisebb-nagyobb tárgyakat (vagy kvázi mindent), elviselni a szemrehányásokat, a kisstílűséget, lerázni a régi beidegződéseket. Megkérdőjelezni, hogy melyik irány a jó irány, mi volt eddig, és mi lesz, elveszni az itt-és-mostban, hajnali háromkor, a lakótelep parkolójában, a játszótéren kószálva, cigaretta cigaretta után, mert az csupán, ami fogható - felfogható - ott és akkor és egyedül (meg majd a hideg, ha november, december, január lesz).

(Azt mondod, régen volt ilyen. Hát, látod...)

Komfort! Az egy dolog, hogy terhesen minden nő rájön, még ha erről sehol nem is lehet olvasni, hogy a normális nadrágjait egy ideig még viselheti, ha a gomblyukat és a gombot egy befőttesgumival köti össze (még ha ezzel a kis rövid pólók viseléséről le is mondhat). De hogy a nagy fenekű lányoknak is köszönettel tartozom majd, arra aztán soha nem gondoltam volna.

Az úgy volt, hogy beugrottam a harisnyaboltba megkérdezni, van-e pocakosokra való harisnyanadrág. A tapasztaltabb eladó a "Comfort" nevet viselő harisnyák felé irányította a még tapasztalatlan eladót, majd a megfelelő szín és méret kiválasztása után - mert közben kiderült, hogy külön kismamáknak készülő harisnyájuk valóban nincs - megtudhattam, hogy a harisnyanadrágot majd FORDÍTVA kell felvennem, mert hogy alapvetően nem kismamáknak készült.

És ha már efféle gyakorlatias trükköknél tartunk, természetesen fel se merül a kérdés, hogy a nagy fenekű kismamákkal mi lesz: Majd viselnek harisnyát.

25/40

Állítólag így vagyunk

Mi a csuda?

A film kezdete előtt csak a mi sorunkban és az előttünk levő sorban háromszor történt meg, hogy az újonnan érkezők enyhe indulattal keveredett értetlenséggel fordultak azokhoz, akik az ő jegyükön szereplő helyre telepedtek le.

A harmadik esetnél felvont szemöldökkel egymásra nézve már komolyan azon gondolkoztunk, vaknak vagy inkább hülyének kell-e lenni ahhoz, hogy az ember ne lássa meg a jegyen a jobb és bal oldalt jelző betűket.

Bennem megfordult az is, én vagyok az öreg, és a multiplexekben talán már nincs jobb és bal oldal, így a fiatalabbak számára ismeretlen a fogalom, ezért nem értik, de valójában nem mondhatnám, hogy nálam sokkal - vagy egyáltalán - fiatalabbak kerültek ebbe a helyzetbe. Másfelől persze adott volt az is, hogy rögtön azt feltételezték, valami hiba történt, vagy önkényesen és rosszindulatból foglalták el a helyüket.

Nem tudom.

Mindenesetre a film aztán azt tárgyalta (többek között), hogy ha valami ismeretlen számunkra, azt meg se látjuk... avagy, kicsit továbblépve, csak azt látjuk, amit úgymond elvárunk a valóságtól.