Mi a csuda?

A film kezdete előtt csak a mi sorunkban és az előttünk levő sorban háromszor történt meg, hogy az újonnan érkezők enyhe indulattal keveredett értetlenséggel fordultak azokhoz, akik az ő jegyükön szereplő helyre telepedtek le.

A harmadik esetnél felvont szemöldökkel egymásra nézve már komolyan azon gondolkoztunk, vaknak vagy inkább hülyének kell-e lenni ahhoz, hogy az ember ne lássa meg a jegyen a jobb és bal oldalt jelző betűket.

Bennem megfordult az is, én vagyok az öreg, és a multiplexekben talán már nincs jobb és bal oldal, így a fiatalabbak számára ismeretlen a fogalom, ezért nem értik, de valójában nem mondhatnám, hogy nálam sokkal - vagy egyáltalán - fiatalabbak kerültek ebbe a helyzetbe. Másfelől persze adott volt az is, hogy rögtön azt feltételezték, valami hiba történt, vagy önkényesen és rosszindulatból foglalták el a helyüket.

Nem tudom.

Mindenesetre a film aztán azt tárgyalta (többek között), hogy ha valami ismeretlen számunkra, azt meg se látjuk... avagy, kicsit továbblépve, csak azt látjuk, amit úgymond elvárunk a valóságtól.