Három év (3.)

Mindenféle, ami így vagy úgy megviselt.

Hanna születése simán indult a 38. héten, a munkát csak azért fejeztem már be addigra, mert jöttek az ünnepek. A leendő apuka tájékoztása után szépen összekészültem, délután egyre beértünk a kórházba, ahol pár óra és sok-sok folyosón mászkálás után mehettem a szülőszobába. Ott kaptam epidurális érzéstelenítést, amit nem bántam, mert akkorra már elég húzós kezdett lenni a dolog, majd a végefelé a gyermek szívhangja folyton leesett, kibújni meg nem akaródzott neki, ezért az orvos úgy döntött, sürgősen meg kell császározni. Ekkor kaptam egy második epidurálist, ami nem hatott időben, így altattak. Hanna este 9 körül született meg. Én hidegrázástól végigremegtem-szenvedtem az éjszakát, magamnál voltam, de moccanni se tudtam. Hajnali ötkor kitessékelt a nővér tusolni, 6-kor pedig behoztak egy csomagot az őrzőbe. Mivel rajtam kívül más nem volt a szobában, gondoltam, hogy akkor ő csakis az enyém lehet.

Kéthetesen majdnem kiszáradt, mert kevés volt az anyatej, és senki nem akarta nekem elhinni, hogy nem elég. Aztán következett 8 hónap, amíg a lány nagyon sokat bukott, pedig egy-egy etetés 1-1,5 óráig is eltartott, nem mondhatni, hogy elkapkodtuk volna. Amint ennek vége lett, szinte napra pontosan, kezdődött 8 hónap Dévényezés és az átmeneti mozgáskorlátozottságától unatkozó gyerek intenzív lekötése, majd amikor végre 16 hónaposan elindult és kicsit megnyugodtam, kezdődött a hisztikorszak.

Mindeközben Hanna alvásigénye sosem volt túl nagy, főleg napközben: eleinte 3x20 percet, aztán 2x30 percet, azóta pedig 1x60 percet alszik, persze egy ideje van, hogy napközben nem is alszik. Esténként már elég régóta 10 körül alszik csak el (mostanában van, hogy f11, 11, mire elcsendesedik), reggel azért stabilan f8 körül kel. Azt hiszem, végképp lemaradtam arról, hogy megtapasztaljam, milyen az, amikor az ember gyereke nap mint nap 2-3 órákat szunyál délutánonként. Előfordult persze, hogy aludt 2-2,5 órát, de egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor. Éjszaka még mindig általános, hogy egyszer kelni kell hozzá, hetente szerintem egy olyan éjjel van, amikor reggelig nyugodtan alszunk.

1,5 éves koráig nem sok segítségem akadt, mert az egy szem elérhető nagymama még aktívan dolgozott. Azóta jobb a helyzet, de még mindig nem sok idő jut magamra. Olyan még nem volt, hogy Hanna nagyszülőnél aludt volna, olyan is csak háromszor, hogy apa-párommal kettesben eljutottunk valahova. Ezen kívül 3 teljes napot töltöttem Hannától távol, műtét ürügyén.

Nyár óta jó kis betegségsorozaton vagyunk túl, ami meglepő, mert előtte alig volt beteg. Először afták, aztán felsőlégúti vacakságok jöttek.

Mindezek mellett sokszor vagyunk kettecskén, van, hogy napokon át, van, hogy hétvégén is (én leginkább az egyedül töltött hétvégéket utálom).

Végül pedig pont mostanra vált igazán mókás, kedves, partnerként együttműködő, helyes kislánnyá, mostanra, amikor lejárt a 3 éves itthonlét. De gondolom ezzel a hülye érzéssel nem csak én vagyok így.

Három év (2.)

Mi minden változott? Aggódós lettem - egy köhintés, tüsszentés is elég a gyerek részéről. Babonás lettem - nem mindegy, hova teszem le a takaróját, hogyan lépkedek ki a szobájából, melyik kezemet fogja meg, hogyan, és hasonlók. Bohóc is lett belőlem időközben, bár sokszor úgy tűnt, inkább egy őrmester kéne ide, de a bohóc jobban fekszik mindkettőnknek, sőt, mindhármunknak. Mostanában szerencsére már sok mindent meg lehet beszélni a lánnyal, meg tudok vele értetni dolgokat, így kezdek kiselőadásokban is igen jó lenni, mindenesetre már jeleztem az apja felé, hogy az összeadáson és a szorzótáblán túl a matematikát majd később a fizikát semmiképp ne bízza rám, mert engem azok soha nem érdekeltek. Korábban, amikor még csak magamért voltam felelős, úgy éreztem, bármit megoldok, egyedül is akár (ehhez elég sok leckét kaptam az élettől). Gyerek mellett viszont sokkal megnyugtatóbb, ha van család. Kis- és nagy is, lehetőleg. Mostanra - végre, talán, ugye? - megtanultam akkor pörögni, amikor kell és akkor pihenni, amikor lehet. Korábban szerettem az esőt és a telet, ez utóbbit most ki nem állhatom, és tudom, ezzel sok anyuka van így. Régen szerettem új dolgokat kipróbálni, most inkább a már bevált módszereket, járt utakat választom, legyen szó akár csak főzésről: ritkán kezdek valami újdonságba. Nem mintha újdonságból nem lett volna elég a gyerkő mellett, nem panaszkodom. Csak listát írok. Jut eszembe, tényleg listát írok, mert a gyerekezős világban elég volt fejben tartani a dolgokat, nem kellett olyan sok mindent észben tartani, viszont ha újra beindul végre a munka is, akkor úgy sejtem, lesz épp elég.

Három év (1.)

Kezdjük néhány olyan dologgal, amit ez alatt az idő alatt tanultam, azon kívül, ami egy csecsemő és/vagy kisgyerek mellett egyértelmű.

Legyen az első az aktuális (épp most szóltak miatta), miszerint művészi szintre fejlesztettem a szemetesünk teletömködését. Aztán megtanultam csomó mindent bal kézzel csinálni (pedig nagyon is jobbkezes vagyok), a mosás berakásához és a teregetéséhez pedig elég a bal kezem kisujja is. Megtapasztaltam, melyik boltban melyik pénztároshoz és kiszolgálóhoz érdemes fordulni, ha emberi bánásmódban szeretnék részesülni. Pontosan tudom, hogy a környéken mely házaknál vannak kutyák és emiatt hol kell a járdáról letérni, de emellett néhány környékbeli "szomszédot" is megismertem. Név szerint ismerek egy csomó gyereket a játszótérről (de az anyukájuk nevét a mai napig sem tudom, ha valamelyikük telefonszáma megvan, akkor "a gyermek neve+anyukája" azonosítja be). Csukott szemmel is le tudnám rajzolni az erkélyünkről elénk táruló látványt. Rájöttem, hogy amit nem muszáj, azt nem kell kivasalni, amit muszáj, azt este 11 után vakon is kivasalom, és megtanultam részletekben takarítani, bár ennek nem kifejezetten örülök, ahogy annak sem, hogy szerintem két- háromnaponta kell takarítani, ha folyton itthon vagyunk. Ha valaha is kétséges volt, most már egész biztosan tudom, hogy nem szeretek korán kelni és a reggeli kávé nélkül használhatatlan vagyok, de azért volt szerencsém néhány napfelkeltében, amit nem bánok. Megtanultam gyantázni, miért is ne, és rájöttem, mi a puha bőr titka. Nem céltudatosan, de kitapasztaltam, mely növények bírják legalább egy hétig locsolás nélkül (és azokat igen nagyra tartom). Tudom, ráadásul meglehetősen pontosan, hogy mikor érkezik a ház elé a kukásautó. Azt hiszem, egész jól tudok csendben, szinte lebegve járni és már a Halász Judit dalok szövegét is kívülről fújom, bár ennek a két dolognak semmi köze egymáshoz. Lett új hobbim is, éspedig az alvás.