Három év (1.)

Kezdjük néhány olyan dologgal, amit ez alatt az idő alatt tanultam, azon kívül, ami egy csecsemő és/vagy kisgyerek mellett egyértelmű.

Legyen az első az aktuális (épp most szóltak miatta), miszerint művészi szintre fejlesztettem a szemetesünk teletömködését. Aztán megtanultam csomó mindent bal kézzel csinálni (pedig nagyon is jobbkezes vagyok), a mosás berakásához és a teregetéséhez pedig elég a bal kezem kisujja is. Megtapasztaltam, melyik boltban melyik pénztároshoz és kiszolgálóhoz érdemes fordulni, ha emberi bánásmódban szeretnék részesülni. Pontosan tudom, hogy a környéken mely házaknál vannak kutyák és emiatt hol kell a járdáról letérni, de emellett néhány környékbeli "szomszédot" is megismertem. Név szerint ismerek egy csomó gyereket a játszótérről (de az anyukájuk nevét a mai napig sem tudom, ha valamelyikük telefonszáma megvan, akkor "a gyermek neve+anyukája" azonosítja be). Csukott szemmel is le tudnám rajzolni az erkélyünkről elénk táruló látványt. Rájöttem, hogy amit nem muszáj, azt nem kell kivasalni, amit muszáj, azt este 11 után vakon is kivasalom, és megtanultam részletekben takarítani, bár ennek nem kifejezetten örülök, ahogy annak sem, hogy szerintem két- háromnaponta kell takarítani, ha folyton itthon vagyunk. Ha valaha is kétséges volt, most már egész biztosan tudom, hogy nem szeretek korán kelni és a reggeli kávé nélkül használhatatlan vagyok, de azért volt szerencsém néhány napfelkeltében, amit nem bánok. Megtanultam gyantázni, miért is ne, és rájöttem, mi a puha bőr titka. Nem céltudatosan, de kitapasztaltam, mely növények bírják legalább egy hétig locsolás nélkül (és azokat igen nagyra tartom). Tudom, ráadásul meglehetősen pontosan, hogy mikor érkezik a ház elé a kukásautó. Azt hiszem, egész jól tudok csendben, szinte lebegve járni és már a Halász Judit dalok szövegét is kívülről fújom, bár ennek a két dolognak semmi köze egymáshoz. Lett új hobbim is, éspedig az alvás.