Ááááááá!

Hanna az első ovizós napja után az első úszásórája előtt zsezseg épp, mindjárt csobbanhat.

Dávid pedig hosszú éhezés után végre ehetett, most nyugodtan alszik a kontroll MR-vizsgálata után.

Én pedig itt ülök a zajos nyár utáni nagy csöndben, és fellélegezhetek, mert most már biztos, hogy egy zsírcsomó van a fiú fejében, ami még csak további kontrollokat sem igényel.

8 és 9 hónapos

Mászik. Feltérdel álláshoz készülődve. Ül. Perdül-fordul, jön-megy, amerre csak lehet. A lakás egy részét lezártuk előle, a vezetékeket eldugdostuk, kikötöttük a teregetőállványt, amit a kis kerekei miatt előszeretettel ráncigál, a konyhaszekrényt sem árt majd figyelni, ahogy a fürdőszoba ajtajához is ugrunk minden második alkalommal, amikor oda közelít. A földön levő virágok azonban még mindig ki vannak téve a támadásnak (homokozás címszóval), az alsó polcokra bemászik, és legszívesebben az asztalok alatt tanyázik.

Az evése még mindig katasztrófa, éjszaka legalább egyszer, máskor kétszer kel, kizárólag enni, napközben pedig többet iszik (vizet), mint amennyit eszik. Szerintem napközben nincs ilyesmire ideje (bezzeg vizet inni!), pépeset is csak úgy eszik szívesen, ha közben szórakoztatja valaki. Egyelőre nem látom, hogyan lesz ebből a gyerekből normálisan evő valaha is, na nem mintha a súlya miatt aggódni kéne, hiszen éjszaka pótol, inkább csak önző módon a saját idegeim miatt problémázok.

Imádja a labdázást, dobni is próbálja, könyveket lapozgat, nagyokat pancsol, és igazi kis hancúrozós, kacagós gyerek, akivel itt kergetjük egymást négykézláb esténként. Kergetem még pelenkázás címszóval is, amibe mostanság konkrétan beleizzadok, gondolom hűvösebb időben jobb lesz a helyzet, kivéve, ha addigra el is szalad előlem a kis pucér fenekével.

Hintázik is már, pokrócról le nem mászik, de a pokróc szélén füvet tépked és eszik (miért is ne, biztos épp akkor éhes, majd lucernával próbálkozom legközelebb itthon is, akkor legalább nem bosszankodom azon, minek főztem), szeret elmászkálni, és még idegenekkel is nagyon barátságos, mosolygós.

Kibújt a második foga (és vicces távolságot tart az elsőtől).

Mindent összevetve szuper jófej gyerek, csak az evés tekintetében sikerülne kicsit gatyába ráznom, hogy az éjszakáink is nyugodtabbak legyenek.

54 és 55 hónapos

Szerinte ugyan nem ilyen öreg, de nem vitatkozunk. (Én lassan már semmin nem vitatkozom vele. Nem érdemes.)

Nem tudom megmondani, élvezi-e a nyári szünetet a mászóbajnok tesója és a kidőlőben lévő szülei mellett, láthatóan igen, de néha szóban azért jelzi, hogy hiányoznak a barátnői, unatkozik. A felszín alatt dúl a tesóféltékenység is, bár a testvérét megkérdőjelezhetetlenül nagyon szereti, a felnőttekkel meggyűlik baja, és leginkább akkor, ha több felnőtt van jelen. Egy felnőtt esetén segítőkész, nagylány. Több felnőtt esetén kicsi, és ennek megfelelő bánásmódot igényel, mégpedig egész hangosan.

Panasz egyébként nincs rá, végülis sokszor elfoglalja magát egyedül, sok új dolgot tanul, mostanság kezd ráhangolódni a társasjátékokra, a kártyázásra. Óriási előrelépés szerintem, hogy már nem kell kivenni a Fekete Pétert a pakliból és hogy nem kezd azonnal üvöltésbe, ha valaki nála nagyobbat dob a Ki nevet a végén? játékban.

Csak szabályok ne lennének - és ez nyilván nem csak a játékokra vonatkozik.

Imádja a Balatont, ha húsz fokos a víz, akkor is, összeszorított fogakkal ugyan, de lubickol, tervezünk is számára egy utat az Északi-tengerhez, ha már ilyen fókabőrű. Zokni se kell rá, bugyiban is vígan bírja majd, legalábbis a hűvösebb nyári napokon nem hajlandó felvenni melegebb cuccot, hiszen nyár van. (Magyarázhatok ilyesmit is.)

Mondtam már, hogy a tesóját szereti? Legalább annyira, mint a fagyit. (Nem meglepő, az is hideg. Mármint a fagyi. Egyébként pedig nem jó a nyár, a telet jobban szereti, legyen azonnal tél. Akkor meg majd legyen nyár, ugye... a beton pedig ne legyen kemény, a pincér azonnal hozza az ételt, mert különben megveri stb., a türelem bajnoka.)

Napi alvásigénye 8-9 óra. Szerintem ez lehetetlen, de korábban fektetni vagy napközben alvásra bírni is lehetetlen. Fut, pörög, tesz-vesz egész nap, aztán még egy hangos előadást is ad este, nehogy unatkozzunk, hiszen unatkozni borzalmas, annál már csak aludni borzalmasabb. (Nálam ugyan mindkettő listavezető, de mint mondtam, én ilyesmin már nem vitatkozom, és nem csak azért, mert nem vagyunk egyformák, hanem azért is, mert a lány úgyis arról panaszkodik nap mint nap, hogy mindig azt kell csinálni, amit a felnőttek akarnak.)