Szúnyoginvázió

Két kicsi gyerek baldachin alatt alszik.

Hős vagyok

Aki 1-10 mm méretű óriási bogaraktól menti meg a kisasszonyt.

Na meg aki még kb. 8 hónap után sem üvöltötte le egyszer sem ugyanazon kisasszony fejét azért, mert az az öccse altatásakor mindig fél perccel azelőtt jelenik meg (minden magyarázat és kérés és rábeszélés és sutyorgás ellenére), hogy a kicsi elaludna. (Mert, teszem azt, azonnal lépcsős csúszdát kell építtetni a Duploból.)

Aki még azt is eltűri, hogy amikor a kicsi később, persze újabb anyai ráhatásra elaludt végre, akkor a szóban forgó kisasszony egy újabb óriási bogárka miatt fülsiketítő sikítással ébreszti fel.

Csak aztán nehogy egyszer ez a hős sikítson egy óriásit.

"Érdekes volt"

Első ovispajtásos gyerekzsúrom anyaként. Huh.

Utálatos

Ahogy hajnali n4-kor a fránya madarak víg csicsergése tudatja velem, hogy nagyjából este 11-ig fújtak az alvásnak, legfeljebb még szundíthatok egyet, de mindjárt indul a nap.

7 hónapos

Szegény kicsi gyerek, aki anyját kétóránkénti (éjjel négyóránkénti) evésekkel teszi tönkre mostanság, 9,3 kg (és 72 cm). Tömör gyönyör. Ha éjjel alduni hagyna, egy szavam nem lenne rá, illetve dehogyis nem lenne, csupa jó. Mindenesetre még így is van olyan cuki, hogy ha épp nem az összeesés szélén állok, akkor csupa vidámság vele, sok-sok mosoly, kacagás.

Kiskutyaként tolat hátra, néha viszi magával a rongyiját (ami akaratlanul ugyan, de ily' módon a parkettán végigcsöpögtetett nyál törlésére is szolgál, igen anyabarát módon), néha leteszi, lehajol hozzá, szájába veszi és nagy büszkén néz körül.

Elég fiús dolgai vannak, sokkal nagyobb érdeklődést mutat a kütyük és a vezetékek iránt, mint a tesója, öltözni nem szeret (vetkőzni is csak egy kicsit jobban), de legalább a fürdéssel nincs gondja, mondhatni úszik utána minden. Állandóan az arcunkhoz nyúlkálna, sokszor tényleg simogat, finoman, kedvesen, Hanna szerint már piszézni is tud*, de szerinte Dávid már a kis favonatot is rá tudja tenni a sínre, mert elsőre, egyszer, szerintem tök véletlenül pont úgy sikerült. (Nem a képességeit csorbítom, csak abból gondolom így, hogy azóta se.)

Nagyjából végzett a lakás számára elérhető részeinek nyáltesztjével, mostanság azon dolgozik, hogy megvizsgálja, mi csörög-zörög, ha rázza. Négykézlábazva oldalra próbál kiülni (néha eldől), magasra feltolja nyújtott kézzel-lábbal a fenekét, oldalirányban araszol. A neki leterített pokrócot tökéletesen körbejárja (a pokrócon kívül, persze).

Szeretjük. Kerek vele a család.



*Ellenőriztem, többszörösen: tényleg tud piszézni.

Én

Lassan megszűnök létezni. Helyemben van mindennapos hátfájás, délutánra a tarkóból felfelé mászó iszonyatos fejfájás, estére Panadol, kialvatlanság, fáradtságtól émelygés, a 9+ kilós gyerek és a hordozó cipeléséből térdfájás és tenyérnyi kék-zöld foltok a combomon.

53 hónapos

Az már majdnem annyi, mint négy és fél. Az esze szerintem néha kevesebb, mostanában olyan dolgai vannak, hogy csak nézek. Az egyik nap azt kiabálja, ő, aki sosem nyúlt vezetékhez, hogy majdnem megrázta az áram (bár igazából csak azt akarta, hogy ugorjak azonnal, mert nem szeretné a mesefilmnek azt a bizonyos most következő részét nézni), rákövetkező napon felmászott a radiátorra, és onnan nézett ki a nyitott tetőablakon, aminek alja kb. a melléig ér. Még jó, hogy hamar megunta és szólt, hogy segítsek neki lejönni.

Mindezt persze nem ő találja ki, még mindig valaki más a hibás, a felmászást az IKEÁ-s plüss jegesmedve indítványozta, meg is beszéltem a medvével az ügyet.

Engem próbál visszaszerezni, maximálisan, de azért néha együttérző is. Amúgy meg járkál ide-oda az apjával, most először három napot távol is volt, nagyszülőzött-unokatesózott (hogy ne legyen unalmas, kicsit hányt és lázasodott, aztán kutya baja se volt).

Kedvenc játéka mostanság, hogy ő már hat, mármint éves. Ez jól kihasználható, mert megcsinál mindent, amit szerintem egy ilyen nagylány már meg tud csinálni. Egyébként megy a saját feje után, most már az oviban sem olyan szabálykövető (nem is bánom).

Megtanult mostanság egy csomó gyerekverset, illetve ez az első felnőtt zene, ami tetszik neki.

A tesóját imádja, gondolom a vezetékhez nyúlkálást is tőle tanulta, már csak abból gondolom, mert tápszert is kér mostanság reggelire, néha meg háton fekszik, felfelé nyújtott kezekkel, lábakkal, mint egy szerencsétlenül járt bogár, és azt játssza, hogy kisbaba.

Azt hiszem, teljesen normális. Pont amennyire mindenki.