Breaking news

Kocog a kanál.

Így neveljünk gyereket

"Addig nem kaphatsz csokit, amíg meg nem eszed a sütit!", szól a szigorú nagymama a lányra. Az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy raguleves mellé másodikként felszolgált kelt tésztás sütiről volt szó, na de akkor is. A gyerek rendes, elvárás szerint teljesít, mondhatni szót fogad, ami mostanában ritka.

A dőzsölésnek itt nincs vége, mert ma - ami késik nem múlik - megérkezett a cégemtől a mikuláscsomag. Szerencsés a kézbesítés, még akkor is, ha a gyerek kicsit csodálkozik (hiszen most a nyulat várjuk), mert a csokik április végén lejárnának. Szerintem délután magától fogja jelezni a lányom, hogy pazarolni nem jó dolog, és ő bizony bedobná magát az ügy érdekében.

Mivel Dávid is kapott a Mikulástól csomagot (amire egyelőre biztos nem pályázik), szerintem ma elhangzik még az is - máskor is szokta mondani -, hogy "anya, de jó, hogy szültél még egy gyereket, én úgy szeretem a tesót!".

Csupa pozitívum.

Fikció?

Ha lenne valami szer (leginkább olyan, amely szoptatás mellett és gyerek által is szedhető), ami elintézné, hogy ne legyen szüksége az embernek alvásra, akkor jutna időm naponta két mondatot váltani gyerekeim apjával és nem csodálkoznék rá reggel negyed hatkor, hogy hova is tűnhetett, talán nem azzal telnének az esték, hogy Hanna nyavíkol vagy épp dühöngve ordít este tízig a fáradtságtól (mert a legújabb, hogy már az oviban sem alszik délben, illetve van a régi, miszerint itthon este sem alszik el korábban, hiába tesszük le), úgy talán az immunrendszere se akadna ki kéthetente attól, hogy nem alussza ki magát, és esetleg a takonykórtól is megszabadulna ő, na meg a kicsi is.

Akkor talán anyának is érezhetném magam, meg olyan feleségfélének, nem pedig három műszakban folyton dolgozó ápolószemélyzetnek, aki csak az ügyelet nyugis 1,5-2 óráiban alszik néha egyet.

Tavasz

Tavasz márpedig akkor lesz,
szerintem,
amikor mindegyikünkből eltűnik a takonykór.

Elfoglalt: rág és rág, és nyáladzik

Ridegtartás

Mivel az odaadás, a figyelem és a szép szó mit sem segít mostanában a mi házunk táján, ma reggel úgy döntöttem, Hannának mától a tv az anyukája és a dvd-lejátszó az apja, Dávid pedig teát kap két evés közben, nem tartunk több mini-evést 1,5-2 óránként, aludni pedig nem cicin fog, hanem az ágyában, legfeljebb némi simogatással.

Így legalább érteni fogom, miért rinyál az egyik és/vagy nyöszörög a másik.

Sport

Apa-párom teljes mértékben támogató viselkedést mutat. Vagy csak kompetitív. Mindenesetre múlt éjjel ő nyerte a "ki aludt ma kevesebbet?" versenyt, igaz, csak akkor, ha ugyanabban a kategóriában indulhatunk, mert ő egyben aludt négy órát, én meg két részletben egy kicsivel többet.

4 hónapos

Hangosan kacag, főleg a tesójára, vagy ha csikizem. Irtó csikis.
Ma látta a védőnő, nagyon rendben találta, és bár gondolom épp elég gyereket lát, többször is mondta, mennyire aranyos. Úgy mint cuki.

Dumál jó sokat, és már nagyon is megtalálta a jobb kezét (előszeretettel cuppog rajta), illetve két kézzel is varázsol ezt-azt.

Még jobban jön a foga - még jobb megoldást kell találnom az etetésére, mert a múltkor beszerzett puhább cumijú cumisüveg se jó már, újra vacakolós minden egyes etetés. Ebben a témában nem igazán hagy engem nyugodni. Előszeretettel bámulja a tévét (ha hagyom). Gondolom a nővérét utánozza.

Punkból szöszke lett.
Mondhatni tavasziasítottuk.
Majd megmutatom.

50 hónapos

Filmfüggő.
Szabálykerülő.
Szabályfüggő.
Ovikerülő.
Anyafüggő.
Barátnőzős.

Bújna, de inkább mufurc kisbéka.
Vagy beteg bogárka.
Rikács Manci és vicsorogva ordító malac.
Hajfonatos szépség.

Okos, de értetlen.
Tesószeretgetős, de azért féltékeny.

Legtöbbször azonban Fiona ő mostanság.
Szerintem a morzsák hercegnője.

Szerda reggel óta volt már Hanna hányós, aztán voltam én hányós és a gyerekhez képest háromszor olyan vacakul, majd mire szombatra összekaptam magam és félig a lakást is, Dávid kezdte.

Szerda reggel óta telefonáltam legalább nyolc orvossal plusz a védőnővel, anyatigrisként megjártam egy gyerekrendelőt, ahova nem is tartozunk, egy ügyeletet, ahol több rossz tanácsot is kaptam, és párszor a patikát - egyszer feleslegesen, mert a kórház ambulanciájának kollégája nem szólt, hogy Daedalonettát csak receptre adnak, viszont javasolta, hogy vegyek.

Szerda reggel óta lement több mint tíz mosás, kétszer Hanna összes ágyneműje is mosva lett, de cserébe főzni nem nagyon kellett, csak gyereket ötpercenként itatni, egyszer nappal, egyszer az éjszakába bele.

Szerda reggel óta megbolondultam volna anyukám segítsége nélkül, arról nem is beszélve, amikor felkelni se tudtam, csak szoptatni szedtem össze magam annyira, amennyire tényleg kellett.

Szerda reggel óta két éjszaka nem aludtam, egyébként meg a szokásosnál is kevesebbet, de még élek, csak még furábbakat álmodom.

Szerda reggel óta megtört a hitem, hogy az anyatej megvédi a kicsit, de azért újra tejet szaporítok, mert a múltkor már olyan jól ment minden.

Szerda reggel óta most először van kicsit csend napközben, hogy Dávid aludhasson egy jót, én pedig leülhessek ide a gép elé.

Mondtam már, hogy én szeretem a kalandoktól mentes, sima hétköznapokat? Jöhetne most belőle néhány, mert így úgy tűnik, csak panaszkodni tudok.