Kérdések

Eljutunk-e még valahova, ami nem orvos, patika, ügyelet vagy kórház? Fogom-e még szimplán anyának érezni magam, avagy szimplán anyaság az, hogy hosszú hónapokon keresztül 24 órában leginkább betegápoló vagyok? Boldogabb lehet-e bárki attól, ha attól kéne boldogabbnak lennie, hogy van, aki rosszabb helyzetben van? Akarok-e emberekkel beszélgetni (vagy akár csak ide írni), amikor nincs miről, mert ami esetleg van, az úgyis csak panasznak hat? Mi lesz így a lányommal? Lehet-e úgy élni hosszabb távon, hogy max. egy napra tud előre tervezni az ember? Mi lesz a munkahelyemmel? A közösséggel? Mi lesz a gyerekkel? Hova kéne fordulni tanácsért, hova vigyem további kivizsgálásokra? Mikor adhatom be a következő adag lázcsillapítót? Holnap reggel is 39,3-mal ébred és hűtőfürdővel nyitjuk a napot? Hogyan kaparjam össze magam, amikor mostanra már úgy is bőven elég, hogy az ünnepek alatt itthon van mindenki? Segítene az, ha kimennék egy rétre és ordítanám tele torokból, hogy ELÉG? A gyerek azért nyűgös, mert már neki is elég a sok betegápolással kapcsolatos csesztetésből, vagy azért, mert épp rosszul érzi magát? Tényleg igaz, hogy akkor érzi az ember, hogy már elég volt, amikor félúton tart a célig? Amúgy meg mi a cél? És mióta is érzem, hogy üvölteni tudnék, hogy ELÉG?

Mi lesz így a helyes, okos, vidám kisnagylányommal?

A nők mindent kibírnak

Egy ismerősöm szokta hangoztatni, én meg mostanában sokszor emlékeztettem magam erre. Mostanra az is megfogalmazódott bennem, hogy olyasmit is kibírnak ám a nők, mint fodrász, kozmetikus, masszázs, barátnőkkel kávézás, mozi, olvasás, zenehallgatás, vagy mondjuk egy igazi nagy és pihentető alvás...

Pont

Volt az a pont, amikor a lány mások ajándékainak átadása után (mert ő biza' nem bontogat!) eljutott az általam direkt legmélyebbre ásott, általa legvágyottabb babaházig

- micsoda csoda, hogy az angyalok tényleg megtudták -
és ujjongások közepette, akkurátusan körbe-körbe haladva kezdte tépni le róla a papírt, majd visongva ugrált örömében.

Na, az volt az a pont, ahol úgy éreztem, tényleg megérte az elmúlt napok hajtása.

Így

Ha most csak annyit kívánok, hogy békés, nyugodt karácsonyunk legyen, akkor az valósul meg, vagy inkább kívánjak többet, és akkor mind megvalósul esetleg, vagy ha csak egy része valósul meg, még az is több lehet, mint ha csak a békét és nyugalmat célzom meg? De mi van, ha akkor meg valami félrecsúszik és esetleg még annyi se lesz?

Azt hiszem, inkább csak örülök annak, hogy most itthon, rendben, vagyunk.

Lázasan várjuk a karácsonyt

Nem szójáték, szó szerint értendő. Már egy hete is lázasan vártuk a karácsonyt, és most megint. Én az év végét várom, arra számítva, hogy a következő évünk jobb lesz. Nem mintha nem történt volna sok jó idén, de vannak dolgok, amiket szívesen kihagytam volna.

Például hasznos, de nem túl vidám dolog volt tegnap megtudni, hogy 39 fokos lázzal a lányom még simán ugrál és énekel este 9-kor, és még csak nagyon melegnek sem érződik, ellenben 10 perc múlva 41 fok körüli lázzal már hidegrázás és hányinger közepette ül a hűtőfürdőben, és nyöszörgős panaszai között azt mondogatja, "pedig az előbb még olyan jól éreztem magam, olyan jót játszottam".

Hasznos arra is rájönni, csak épp nem igazán dob fel, hogy ha nem lett volna itt anyukám, nem tudom, hogyan birkóztam volna meg az esettel egyedül, mert nincs annyi kezem. Legközelebb már azt is tudni fogom, hogy orvosért és ügyeletért telefonálni felesleges, így a teendők száma eggyel csökken.

Ami pedig az ünnepeket illeti, nálunk tegnap este inkább volt anyák napja, mint bármiféle advent, és a karácsonnyal is úgy vagyok, hogy persze, lesz, és legyen varázslatos is, de nem ennek az egy napnak van jelentősége a szeretet szempontjából az évben. (Bár ez nem újdonság és nem is az idei év tanulsága.)

A pozitívum

Hanna nem iszik túl sokat. Ennek ellenére ma vacsora előtt megivott egy pohár almalevet, majd utána még egy pohár vizet is. A víz iszogatása már inkább viccből ment, és persze annak ellenére, hogy többször szóltam neki, hogy elég lesz már.

Egy perccel később kijelentette, hogy hánynia kell, s lőn.

De legalább tényleg tud szólni, ha hánynia kell. És remélem, tényleg csak ennyi történt.

Abban még nem látom a pozitívumot, hogy megint altatni kell, hacsak nem azt, hogy nem romlik el a szeme a félhomályban olvasgatástól, mert még rémlik, hogy a múltkor az altatások miatt éjjelente is mászkálhattam hozzá ("hová tűnt anya?" alapon) és ébredéskor is mindig ordítással indított.

Madár

"You're just an empty cage girl if you kill the bird"

Nézzük a madarakat, mert szobafogságból az ablakon néha kinézve legalább az érdekes. Repülnek. Az is érdekes. Néha egy. Néha többen együtt. Néha meg egész sok, az már igazán látványos. Azt nem tudom, jó-e nekik, de jónak tűnik. Hanna is mindig felkiált, ha látja, pedig én nem szoktam neki szólni, így nem mondhatnám, hogy tőlem tanulta.

Mikulás (avagy Télapó, mert neki az jobban tetszik)

Télapónak lenni jó, mert a többi napra nem annyira jellemzően csodás rend várja. Kis csizmákba dugdosni a kis ajándékokat már önmagában mókás, aztán nézni, ahogy reggel szépen felöltözve és mostanában rendhagyó módon copfozott hajjal, mert egy ilyen napon még azt is megengedi, egyesével előszedi és sorba rendezi. Örül mindennek, a pingvines mintás tizes papírzsepitől kezdve a csokikon át a nagylányos fésűig. Még a virgácsnak is, mert a virgács szép.

Télapóként az ember még akkor is csak mosolyogni tud, amikor a lány kifigyeli a szekrénybe igen magasra ám a jelek szerint mégis rosszul elrejtett egyik kis karácsonyi ajándékot és azt is lenyúlja, a legnagyobb örömök közepette, kifejtve, hogy a Télapó milyen jó fej, hogy még oda is tett valamit.

35 hónapos

Ha az apja rá nem kérdez, én bizony elfeledkeztem volna ma Hanna hófordulójáról. Szerencsére van apja is, jól jön az, főleg, amikor az anyja 6 vagy már 7 hét nátha (vagy legyen inkább arcüreggyulladás), ebből 3 hét betegápolás után úgy érzi, mindjárt bedobja a törölközőt.

A napközbeni alvások lassan megszűnnek, örülök, ha helyette kicsit eljátszik magában az ágyában. Este 6 körülre így is kiakad, emiatt aztán mérsékelten érzékelhető, hogy a hisztik egyelőre maradnak.

Tetszett neki az első hó, a legkisebb hófoltban is képes volt elpepecselni, kár, hogy a hó hideg és fázik a keze tőle.

Várja a Télapót (Mikulást, mikor mit), hogy hozzon meglepetést, és a Jézuskát, majd azután a születésnapját, amire hívjuk meg a fél óvodát. Csak úgy fújja a télapós és a karácsonyi dalokat, de naponta rendez születésnapot (és esküvőt is).

Amúgy pedig anyaundora lehet, mert minden nap azt várja, mikor jön már valaki épkézláb, akivel normálisan lehet játszani, mert nem fújja folyamatosan az orrát.