A pozitívum

Hanna nem iszik túl sokat. Ennek ellenére ma vacsora előtt megivott egy pohár almalevet, majd utána még egy pohár vizet is. A víz iszogatása már inkább viccből ment, és persze annak ellenére, hogy többször szóltam neki, hogy elég lesz már.

Egy perccel később kijelentette, hogy hánynia kell, s lőn.

De legalább tényleg tud szólni, ha hánynia kell. És remélem, tényleg csak ennyi történt.

Abban még nem látom a pozitívumot, hogy megint altatni kell, hacsak nem azt, hogy nem romlik el a szeme a félhomályban olvasgatástól, mert még rémlik, hogy a múltkor az altatások miatt éjjelente is mászkálhattam hozzá ("hová tűnt anya?" alapon) és ébredéskor is mindig ordítással indított.