Mikulás (avagy Télapó, mert neki az jobban tetszik)

Télapónak lenni jó, mert a többi napra nem annyira jellemzően csodás rend várja. Kis csizmákba dugdosni a kis ajándékokat már önmagában mókás, aztán nézni, ahogy reggel szépen felöltözve és mostanában rendhagyó módon copfozott hajjal, mert egy ilyen napon még azt is megengedi, egyesével előszedi és sorba rendezi. Örül mindennek, a pingvines mintás tizes papírzsepitől kezdve a csokikon át a nagylányos fésűig. Még a virgácsnak is, mert a virgács szép.

Télapóként az ember még akkor is csak mosolyogni tud, amikor a lány kifigyeli a szekrénybe igen magasra ám a jelek szerint mégis rosszul elrejtett egyik kis karácsonyi ajándékot és azt is lenyúlja, a legnagyobb örömök közepette, kifejtve, hogy a Télapó milyen jó fej, hogy még oda is tett valamit.