Más

Nem is tudom, volt-e ilyen, amióta Hanna megvan, mert olyan sok volt, hogy a hétvégéből egy-egy napot kettesben töltök vele. De hogy kettesben egy hétvégi napon egy szintén szalma szülővel és kisgyerekkel összefutunk, olyanra nem emlékszem, pedig ez így jobb, mint csak kettesben, miközben mások jó eséllyel családosan, együtt töltik az időt.

A megörökölt játékokat pedig külön köszönjük, nagy sikerük van. Ahogy a pénteken kapott új játékoknak is - szegény gyermek, de rossz dolga van. :)

11 perc (Tori: Yes, Anastasia)

Itt a nyár

Mini bugyik száradnak kint az erkélyen. Hogy miért, az elég nyilvánvaló.
De hogy pontosan mi lesz velük? Na, arra én vagyok a legkíváncsibb.

Sportolunk, sportolunk

Új sportág fogalmazódott meg bennem, mert egyre inkább azt tapasztalom, az anyuka számára a hiszti - legalábbis hatásfokát nézve - jóféle erősítő gyakorlat.

Mint általában a sport, a hiszti alaposan elfáraszt és megedz. Hatása dupla: erősít testet, amikor 20 perc ácsorgás után végül három utcasaroknyit cipelem haza a lányt, motorostul, miközben feszít minden erejéből; és lelket, mert mostanra már egész jól viselem ezeket a mindennapos hisztiket.

Egy dolog hibádzik a fenti párhuzammal kapcsolatban, mégpedig az, hogy a sport elvileg feldobja az embert. Úgy is mondhatnám, kellemesen fárasztó. Igaz, sosem voltam élsportoló, ők lehet, hogy másként élik meg. Mint átlagos anyuka, akinek hiányzik is némi átlagos szintű testmozgás az életéből, szívem szerint még több hintáztatással, focizással, kergetőzéssel, csúszdára vagy mászókára mászással és hasonlókkal váltanám ki ezeket a hisztisportnapokat.

Szerintem Hannának is jobb lenne, de erről egyelőre nem sikerült meggyőznöm, pedig tegnap már majdnem vettem egy micimackós sárkányt (én, micimackós!!!, sárkányt), olyan röptetőst - még abban is benne vagyok!

Nem árt tudni

- Nem fűzöl több gyöngyöt, kincsem?
- Nem, mert jön a rendőr bácsi és megbüntet.

- Aludj el szépen, csukd be a szemed.
- Nem csukom, mert akkor nem látok.

Hello, mumus!

Azért csak megjelent. A napi 2,5 óra "szabadidőm" (mert a tusolás meg a vasalás is ebbe kell, hogy beleférjen) ezáltal 1,5 órára csökkent. Akinek van tippje arra, hogy mivel lehet a napi 2x30 perces baromicsöndbenücsörögve-váromhogyeladludjon-deközbencsakmocorogmegduruzsol-éskukucskálhogyottvagyokemég időt elütni, többé-kevésbé hasznosan, szóljon.

Kéretik figyelembe venni, hogy a könyvlapozás már hangos tevékenységnek számít.

Dumagép

- Mi az a nyaraló?
- Az egy kis ház, amihez van kert is.
- Fák is vannak.
- Igen. Fű is van és lehet a kertben virágokat ültetni.
- Majd odaültetjük a macit is.

- Kérek mazsolát.
- Először ebédelünk, majd utána kaphatsz, ha kérsz.
- Most kérek.
- Nem, mert nem szeretném, ha megfájdulna a pocakod. Később kaphatsz.
- Akkor később fájni foghatsz.

Ma találkoztunk Lillával, és személyesen is értesültünk róla, hogy Lilla cumiját elvitte a sárkány.
- Hanna, te vigyázz a tiédre, nem kéne kihozni a szobádból, maradjon mindig a polcon, ahol szokott, csak alváshoz használod.
- Itt nálunk nincs sárkány.
- De van, ott van a nappaliban egy, a játékaid között.
(Gondolkodik, de nagyon. Sárkány [plüss] meg tényleg van a játékai között, bár ritkán kerül elő.)
- Ide nem jön be a szobámba.
- Nem, nem jön be, de ha kiviszed a cumit (mert ezt szeretném elkerülni), akkor elviszi és akkor neked sem lesz cumid többet, mint Lillának.
- Majd vesznek neki újat.

Vannak saját szavai is, úgy mint a dumbálás (=térdemeléssel helyben futás) és a biki (ez lehet bármi textilféle, a lényeg, hogy kinyújtott lábbal a lábfeje alá húzza, miközben a két végét fogja, majd rugdos kicsit hozzá), avagy a baks, amiről egyelőre csak annyit sikerült kiderítenem, hogy "az olyan pici". Nagyon ritkán téveszt szót (a ragozásra ez nem vonatkozik), talán a szélforgó helyett használt forgószél az egyetlen, amit hirtelen ki tudnék emelni, bár most este nem sikerült tökéletesen kimondania, hogy "kifertőtlenítettük", de sebaj.

Egyszerű

Tegnap azt mondja a lányunk, csak úgy lazán, uzsonna közben odavetve, hogy vegyünk új lakást. Reggelre teljesült a kívánsága: átrendeztük a nappalit, úgyis terveztük már egy ideje. Mindhárman elégedettek vagyunk az eredménnyel.

Játszd újra

Most már tiszta a lelkiismeretem, mert az újabb találkozásnál készült fénykép, még ha nem is volt egyszerű. Ilyen a két kis hasonló korú, hasonló naciban, hasonló frizurával és hasonló reakciókkal.

66 kép, suta feliratokkal

Jó

Örültem ma nagyon, azért is, mert Doresz és Hanna nagyon jól kijött egymással. Persze lehet, hogy épp mostanra értek meg a "közösségre", de a látottak alapján még az is lehet, hogy egyszerűen csak hasonlók, és ezt érezték egymáson. Hasonlónak biztosan hasonlóak, ez a hisztizésben is megmutatkozott, bár hisztire csak fáradtan és teljesen érthető okokból került sor, úgyhogy egy szavunk sem lehet, főként mert Kristóf sem szólt a nagy rikácsolás ellen egy szót se.

Aztán - már csak hármasban -, virágokat ültettünk ki az erkélyre, volt nagy jókedv még estefelé is. Nekem ennél nem kell több anyák napjára. Olyannyira nem, hogy ha kérhetem, az eddig nem manifesztálódott mumusom a későbbiekben se bukkanjon fel.

28 hónapos

Így utazik, akinek kénytelen-kelletlen hagyják, hogy a c-betűst (kisemondommicsodát) rágcsálja. Persze le a kalappal, tényleg jól viselkedett a hosszú repülőút alatt az én kis-nagylányom, mert az perpillanat szabadon választható - számára, ugyebár -, hogy Hanna épp kicsi, vagy nagy és ügyes.

Kíváncsi voltam, mit kezd majd az angol nyelvvel. Néhány szó ragadt rá, köszön, elköszön, megköszön, és lazán dobálózik néhány olyan fontos szóval is, mint a barbecue és a platypus.

Szingapúr. Nem az én városom, meleg is, zsúfolt is, a vásárlás pedig olyannyira soha nem érdekelt, hogy az Orchard Road elvarázsolt volna. A kínai negyed viszont jó volt, bár alapvetően elég rohanós két napunk volt és Hanna sem nagyon akart gyalogolni, még a tényleg nagyon szép és érdekes állatkertben sem (persze az ausztráliai állatokat nem hagyhattuk ki, pedig mi felnőtt fejjel úgy gondoltuk, hogy most az egyszer talán egyikünknek sem lenne akkora hiányérzete, ha csupán elsétálnánk mellette).

Budapest. Azaz itthon, pontosabban otthon, mert azért mégis. Ez Hannán is érződik: igen rövid idő alatt a lakás közepére hurcolta a régen látott kedvenc játékai nagy részét. Az utazós cuccaink elpakolva, csak a mosnivaló áll hegyekben. A hazafelé út sem volt vészes, bár most az első 2,5 óra volt húzós, nem az utolsó, mint odafelé, mert úgy volt, hogy a járatunkat halasztották, ami miatt lekéstük volna a csatlakozást, és mindkét helyen igen nyűgös jó pár órát tölthettünk volna el, ha nem szuszakoltak volna fel minket egy másik, az eredeti járatunknál még kicsit korábban is induló gépre. Hanna mindkét gépen azonnal bevágta a szunyát, amit egy kedves légiutaskísérő fickó úgy kommentált a többi négy-öt gyerek sírása közepette: Good, one down. Only a few more to go. Tényleg kedves volt ám, még Hanna rémálmos üvöltését is orvosolta, és nem jégkockákkal teli poharat borított a fejére.

Most pedig szépen pótolni fogom az olvasást is, mert arra nem jutott időm az elmúlt 6 hét alatt, csak előtte bevásárlás és kiáztatom a gyermeket egy teli kád, illatos-habos vízben, mert az a sanda gyanúm, hogy azért nem lett beteg az utazás alatt egyszer sem, mert annyi koszt megevett.