10 hónapos

Feláll, bútor mellett lépeget már néhányat, másik bútorhoz átfog, odalép, de még eléggé chaplines lábtartással. Ügyes, óvatos, most már kedvenc helyén, az asztal alatt felállva is ritkán üti be magát.

Amióta nincs elnyomva, azaz amióta Hanna ovizik és nincs itthon állandó hangzavar, elkezdett dumcsizni. Mammamma, pappapa, bababa, dedede, hej-hej, nenene, tetete, egyelőre ezek mennek, nagyon aranyos hangon. Telefonál is, füléhez rak bármilyen nyomógombos tárgyat (tökéletesen megfelel a célnak a távirányító is) és jókedvűen mondja a magáét, illetve mutogat dolgokra, kedvence persze a lámpa (ezzel szerintem nagyjából minden kicsi így van) és az ablak.

Előszeretettel segít a házimunkában, ha kell, ajtót nyitogat, megpucolt ablakot hatékonyan összemaszatol, imád porszívózni és a teregetésben is igen hasznos társnak bizonyul. Egész biztos vagyok benne, hogy a szemetet is szívesen levinné, ha járni és leginkább lépcsőzni tudna.

A napirendje még mindig ilyen-olyan, most az MR-vizsgálat után még olyanabb. Nappal egy tündér, éjszaka viszont megint elég gyakran kell hozzá kelni. Én a fogára tippelek (még mindig kettő van neki), mert leginkább inni kér, enni egyébként is csak hajnaltájban vagyok hajlandó adni neki, úgy bekajál este.

56 hónapos

Újra ovizik. Elkezdett különórákra járni - azért írom így, mert ő szerette volna, nem mi erőltetjük, még akkor sem, ha tény, hogy mi visszük. Úszni, mert nyáron még a hideg Balaton sem riasztotta vissza, és ő már úgyis tud úszni úszógumival, illetve kipróbáljuk a balett előkészítőt és síelni is szeretne tanulni.

Most nagyon él az oviban, örül a barátnőknek, az úszáson is ismerkedik, mert "ott még nincs is barátnőm" (mondta ezt a második alkalommal). Igaz, nyuszi volt megkérdezni a kislány nevét, akivel végig trécseltek az edzés alatt, de a kislány is nyuszi volt megmondani a nevét, amikor végül én megkérdeztem. Még az is lehet, barátnők lesznek?

Újra rákapott a rajzolásra, egyre látványosabban használ színeket. Olyan kérdései vannak, hogy sokszor azon kapom magam, válasz helyett azt mondom: "sajnos nem értem a kérdést".

A tesót szereti, de a játékait félti, és néha azért már látszik, lesz itt ilyen-olyan összemordulás.

Morgás az velünk is van, de mi szülők úgy döntöttünk, hogy a kiabálásokat csak légyzümmögésként halljuk, ha egyáltalán meghalljuk.