Első anyák napi ünnepségem

Ma volt (évzárófélével együtt tartva) életem első anyák napi ünnepsége. Természetesen anyaként.
Jelentem, nem bőgtem el magam, de csak azért, mert annyira izgultam, hogy ő ne izguljon annyira, ugyanis hiába mondta-énekelte-táncolta végig lelkiismeretesen az egész (hosszú) műsort, azért nagyon látszott rajta, hogy fura számára a helyzet.

Csak pozitívan

A tegnapi nap sokkal jobb volt. Mondjuk most már szinte mindegy, ennek a mainak is mindjárt vége.

Ilyen-olyan sikersztorik

Az van, hogy mostanában már itthon is pontot gyűjtünk. Mármint a lány. Miután jó ideje előszeretettel nyúlja le a bevásárlóközpontokban gyűjthető pontokat és egyébként is oda-vissza van a matricákért, most azzal próbálkozunk, itthon hogyan működhet a jutalmazós matrica, jelen esetben színes matrica-smiley gyűjtése. A cél meghatározása igen egyszerű, az lenne a lényeg, hogy ne 10-11 körül aludjon el este a sok vacakolás miatt (mert ha akar, el tud aludni hamarabb is, de általában inkább kétpercenként behívogat engem, avagy kijárkál, többszörösen inni-, pisilni-, mesélnivalója támad - igen, lehet 30 perc alatt háromszor pisilni, erre mostanság még én is képes vagyok -, rosszabb esetben vigyorogva kijön a nappaliba és újságot kezd olvasni, még rosszabb esetben műsírást folytat hosszasan.)

A pontgyűjtés már egy hete folyik. Sikeresnek nem mondanám, mert az esti hercehurca szinte változatlan maradt, eredményként pedig annyit tudtam eddig leszűrni, hogy este jó esetben 30 perccel korábban elalszik, de akkor másnap reggel 60 perccel korábban kel a szokásoshoz képest.

Azt még nem döntöttem el, mennyire siker, hogy a munka olyan jól megy, hogy még többet és többet kapok, miközben a határidő marad ugyanaz. Én meg, ha eddig belehúztam, akkor most húzhatok bele még jobban, persze hogy ne legyen olyan egyszerű, ápoljak náthás gyereket is közben, aztán meg magamat.

Amit viszont tényleg sikerként könyveltem el, az az, hogy sok hét után végre eljutottunk visszaszerezni a gyermek ott felejtett, tavaszi zárt cipőjét - még szerencse, hogy nyár van -, illetve hogy tegnap találkoztam és beszélgettem valakivel, aki ráérzett, hogy "ezt a gyereket bizony nem lehet megerőszakolni", és nem nézett rám hitetlenül, amikor felmerült, hogy éjjelenként 3-4 alkalommal fel kell kelnem még most is a lányhoz (kivéve ha beteg, mert akkor kétóránként ébreszt), vagy hogy ez a gyerek még nem aludt soha a szülei nélkül.

Ja, és ha minden igaz, még éjfél előtt le lesz adva az adóbevallásom. Vagyis fel.

Kérés

Szeretnék legalább heti egyszer legalább hat órát egyben aludni.

Vagy csináljam végre máshogy, és ne csak az alapvető legyen a cél? Álmodjak nagyot? Na, az tényleg baromi jó lenne, nap mint nap nagyot álmodni - az ugyanis sok óra alvást jelent, nemde?

40 hónapos

Minek nevezzem, ha egész nap nem vagyunk itthon, mert ilyen-olyan programra megyünk (kirándulás, rokonozás, cukrászdázás, biciklizés, játszóterezés, mondjuk akár ezt mind egy napon), és este 7 után, hazafelé menet elkezd ordítani, hogy ne menjünk még haza, ne legyen még este?

Megint nagyot nőtt, aki pár hónapja nem látta, meglepődik, milyen nagylány lett. Én is meglepődtem, milyen nagylányosan vette a második, már ottalvós ovikezdést; rettentő büszke vagyok rá. Barátokkal még nem dicsekszik, de egyre több gyereket emleget úgy, mint aki szereti őt, a szerelme mellett pedig továbbra is kitart.

Még mindig sokat találgatózik és sokszor belefutunk olyan dolgokba, amiknél nem érti meg, hogy nem lehet máshogy - például hogy a nap mindenképp lemegy este. Ráadásul valahol bújtat egy ordítós lányt, aki néha előkerül, és akkor üvölt, mint a fába szorult féreg, aztán meg hirtelen eltűnik. Próbálom kideríteni, hol rejtőzködhet, de Hanna csak titokzatosan somolyog, ha rákérdezek.

Egyre inkább teret hódítanak a csajos holmik, főként, ha lilák és rózsaszínek, ha szoknyák és pörgősek, ha hajbavalók és csillogósak. A Disney hercegnőket ennek ellenére még könnyű távol tartani, mert a lány jobban kedveli diavetítőn a klasszikus meséket.

Biciklizik, rollerezget, iszonyú sok dalt és mondókát tud.