Ilyen-olyan sikersztorik

Az van, hogy mostanában már itthon is pontot gyűjtünk. Mármint a lány. Miután jó ideje előszeretettel nyúlja le a bevásárlóközpontokban gyűjthető pontokat és egyébként is oda-vissza van a matricákért, most azzal próbálkozunk, itthon hogyan működhet a jutalmazós matrica, jelen esetben színes matrica-smiley gyűjtése. A cél meghatározása igen egyszerű, az lenne a lényeg, hogy ne 10-11 körül aludjon el este a sok vacakolás miatt (mert ha akar, el tud aludni hamarabb is, de általában inkább kétpercenként behívogat engem, avagy kijárkál, többszörösen inni-, pisilni-, mesélnivalója támad - igen, lehet 30 perc alatt háromszor pisilni, erre mostanság még én is képes vagyok -, rosszabb esetben vigyorogva kijön a nappaliba és újságot kezd olvasni, még rosszabb esetben műsírást folytat hosszasan.)

A pontgyűjtés már egy hete folyik. Sikeresnek nem mondanám, mert az esti hercehurca szinte változatlan maradt, eredményként pedig annyit tudtam eddig leszűrni, hogy este jó esetben 30 perccel korábban elalszik, de akkor másnap reggel 60 perccel korábban kel a szokásoshoz képest.

Azt még nem döntöttem el, mennyire siker, hogy a munka olyan jól megy, hogy még többet és többet kapok, miközben a határidő marad ugyanaz. Én meg, ha eddig belehúztam, akkor most húzhatok bele még jobban, persze hogy ne legyen olyan egyszerű, ápoljak náthás gyereket is közben, aztán meg magamat.

Amit viszont tényleg sikerként könyveltem el, az az, hogy sok hét után végre eljutottunk visszaszerezni a gyermek ott felejtett, tavaszi zárt cipőjét - még szerencse, hogy nyár van -, illetve hogy tegnap találkoztam és beszélgettem valakivel, aki ráérzett, hogy "ezt a gyereket bizony nem lehet megerőszakolni", és nem nézett rám hitetlenül, amikor felmerült, hogy éjjelenként 3-4 alkalommal fel kell kelnem még most is a lányhoz (kivéve ha beteg, mert akkor kétóránként ébreszt), vagy hogy ez a gyerek még nem aludt soha a szülei nélkül.

Ja, és ha minden igaz, még éjfél előtt le lesz adva az adóbevallásom. Vagyis fel.