Katica

Íme a farsangi katicabogárka. Én meg virágféle voltam, hogy legyen hova szállnia. Jövőre majd próbálkozunk valami bonyolultabbal, ebbe is bele kell jönni.

Hiszti

Ma délelőtt a szokásosnál jóval hosszabb sor állt a boltban a pénztárakhoz, így mindenféle szórakoztatási próbálkozásom ellenére Hanna elkezdett sikítozni. Kettővel mögöttünk egy rózsaszín rúzsos idős hölgy teljesen kikelve magából jelezte felénk és persze a többiek felé, hogy mit ordít ez e gyerek, majd teátrálisan befogta a szőrmesapka alatt lapuló füleit, miközben fejét ingatva tovább siránkozott, hogy neki beszakad a dobhártyája.

Válaszként egy másik baba kezdett sikítozásba, igaz, kicsivel később még Hanna is csatlakozott, meggyőződésem szerint akkor már azért, mert nem tetszett neki a hölgyön a rikító rózsaszín rúzs.

farsang farsang farsang farsang farsang farsang farsang farsang farsang farsang farsang farsang farsang farsang farsang farsang farsang farsang

Miután már jó pár perce nézegetem a neten, rádöbbentem, hogy ez egyike azoknak a szavaknak, amit ha sokszor látok vagy ismételek, elég gyorsan elveszíti a jelentését. Ez perpillanat nem segít az amúgy is lelassult agyamnak az ötletelésben - hétvégén farsangolnánk ugyanis, ezért próbálok jelmezt kitalálni magunknak. Legalábbis Hannának és magamnak, apa-párom majd megoldja valahogy önállóan.

Manka (aki - jut eszembe - lehetne helyre kis rumcájszos Manka is), ha megkérdeznénk, egész biztos vau-vau, csip-csip madár (esetleg kár-kár varjú), pöpöpö porszívó vagy talán kanál szeretne lenni, és jól nevelten hozzátenné, hogy "kére(m)". Vagy lehetne kukacos (kukacmintás) előke, mert az most nagy sláger. De lehetne hálósipkás hétalvó is, mert amióta hazajöttünk, meglepően jól alszik (ezt azért nagyon nem akarnám elkiabálni...)

Nekem perpillanat amolyan takarító-mosónőnek lenne a legegyszerűbb beöltözni (kicsit még dolgoznék a kirepedezett kezek érdekében), vagy úgyis van itthon három színben danubia szalag, abból pórázra köthetnék néhány plüssállatot és lehetnék csíkos harisnyában idomár, de a szekrényben álló terhesruhák miatt már arra is gondoltam, hogy pocakosnak is öltözhetnék, vagy a változatosság kedvéért rendbe tetethetném magam úgy, mint még soha, és úrinőként is indulhatnék, előásva holmi magas sarkú, hegyes orrú cipőt a szekrény mélyéről, neccharisnyával, selyemsállal, sok rúzzsal, nagy napszemüveggel, miegymással, igaz, ez nem igazán menne "házilag".

A tudományom itt megáll. Ötleteket kérek csütörtök délig! S. O. S.

Telik-múlik

Manka egyik napról a másikra kis-nagylány lett. Már nem baba, hanem kisgyerek, kis kommunikatív kópé, mi meg csak nézünk és azon gondolkozunk, hogy pikk-pakk fel fog nőni.

Tanács

Most akkor kezdhetném, hogy ugye mondtam, hogy rossz megérzésem volt, meg ráfoghatnám, hogy na látjátok, tényleg volt valami megérzés, de ennek nincs jelentősége. A rendszer újraindult, majd kivizsgáltatom, ha továbbra is akadozik.

Addig meg csupán annyit, hogy a számítógépen ne nyomkodjátok a ki-bekapcsolás gombot leállítás vagy újraindítás helyett, mert elég vacak érzés a kút mélyéről "eszmélni". Vigyázni meg úgyis vigyáz mindenki magára, a fentinél több és okosabb tanács nem kell, mert úgyis mindenki úgy csinálja, ahogy.

Hóóóóóó!

Azért voltunk ekkora csendben, mert elmentünk megnézni, milyen az a hó. Mindent a gyermek fejlődése érdekében. Kell a tapasztalat.

Este jó, este jó

Fél hatkor abból tudom, hogy apa-párom valamikor mégis csak hazaért az éjjel, hogy csörög az ébresztőóra. Amikor hatkor kioson, mert ugye újra munka van, Hanna felébred. Aztán indul az újabb nap, kicsit hosszúnak tűnik, főként a délután 5-től f8-ig tartó standard nyűglődéssel. Nálunk ez az "este jó" (félig kérdezem), bár amikor altatom, az már jó, akkor is, ha éjfélig a lány többször is felébred, de azért általában reggel f6-ig nyugi van, még ha kicsit magányosan is, még akkor is, ha néha az jár a fejemben, hogy hol és mikor van a mi életünkben "apa mosdik, anya főz/együtt lenni jó"?

Igaz, a lámpát nézzük eleget, még akkor is, ha a mi valóságunkban bogárkarika sincs, és azért nem minden nap ilyen, de pont elég nap ilyen ahhoz, hogy ezt így lejegyezzem.

13 hónapos

Hancúr Manci 13 hónapos. Talán ezért történt az, hogy ma többször egymás után felállt, mindenki nagy örömére, bár a leginkább neki tetszett a dolog, főleg az, ahogy a végén lehuppan a fenekére: pu(ff)!
A legjobb pillanataiban "tornázik", rosszabb esetben kivágja a magas cét, és egyelőre ugyanúgy szeret babázni mint autózni. A madár már nem "peő", hanem tüp-tüp (értsd: csip-csip), viszont arra még nem jöttem rá, hogy azt hogyan magyarázzam meg neki, hogy az esthajnalcsillag sem repülő, de talán ezzel rá is érünk még.


A beszédtanulás amúgy is érdekes dolog. Sokszor eszembe jut, amikor az utcán magyarázok neki - vagy másokat hasonló helyzetben látok -, hogy idegen nyelv tanulásakor milyen fontos lépés az, hogy egy képről beszéljen az ember. Máskor meg az jár a fejemben, hogy akkor mi most "tárgyas ragozunk".

Hancúr Mancit egyáltalán nem mondanám félősnek. A porszívózást és a hajszárítást nagyon élvezi, bármikor bemegy a sötét szobába is, élvezi, ha folyik a víz, amíg ő a fürdőkádban ücsörög, és olyan zajt tud csapni egyes játékokkal, hogy engem a frász kerülget.

Hancúr Manci kedvenc szava mostanában: húúú-a!