13 hónapos

Hancúr Manci 13 hónapos. Talán ezért történt az, hogy ma többször egymás után felállt, mindenki nagy örömére, bár a leginkább neki tetszett a dolog, főleg az, ahogy a végén lehuppan a fenekére: pu(ff)!
A legjobb pillanataiban "tornázik", rosszabb esetben kivágja a magas cét, és egyelőre ugyanúgy szeret babázni mint autózni. A madár már nem "peő", hanem tüp-tüp (értsd: csip-csip), viszont arra még nem jöttem rá, hogy azt hogyan magyarázzam meg neki, hogy az esthajnalcsillag sem repülő, de talán ezzel rá is érünk még.


A beszédtanulás amúgy is érdekes dolog. Sokszor eszembe jut, amikor az utcán magyarázok neki - vagy másokat hasonló helyzetben látok -, hogy idegen nyelv tanulásakor milyen fontos lépés az, hogy egy képről beszéljen az ember. Máskor meg az jár a fejemben, hogy akkor mi most "tárgyas ragozunk".

Hancúr Mancit egyáltalán nem mondanám félősnek. A porszívózást és a hajszárítást nagyon élvezi, bármikor bemegy a sötét szobába is, élvezi, ha folyik a víz, amíg ő a fürdőkádban ücsörög, és olyan zajt tud csapni egyes játékokkal, hogy engem a frász kerülget.

Hancúr Manci kedvenc szava mostanában: húúú-a!