Nyaralás, pá

Úgy volt, hogy most gyorsan elhúzzuk a csíkot nyaralni (mert máskor nem lenne rá időnk, és mert Hanna két hete úgyis kénytelen volt beszedni egy adag antibiotikumot, hátha az még hat majd és kibírja - mert amúgy kéthetente egy hetet most is betegeskedik, függetlenül attól, hogy jött a tavasz, aztán meg már mióta nyár van). Foglalni sehova, semmit nem foglaltunk, de jobb is, mert lázas gyerekkel úgysem indul az ember sehova. A bepakolt cuccokat meg legfeljebb kipakolom, jobb dolgom egyébként sincs a jövő hétre.

Búcsú

Holnap lesz az utolsó napja a kis oviban. Utána nagy oviba fog járni (mégis hogyan máshogy tálalhatnám, hogy izgalmas és csábító legyen számára?), addig pedig lesz még egy kör nyaralás, ami biztos jó lesz (meg egy orrmandulaműtét, ami reméljük, hogy nem lesz túl rossz), de most kicsit sajnáljuk, hogy ennek vége - mostanra rázódtunk bele igazán. Egyetlen szerencse, hogy a barátai is elmennek innen, ki ide, ki oda. Lesz, akivel együtt, egy csoportban kezd majd ősszel. És a jele is marad ugyanaz.

Kész

Kész az egy hónapja húzódó, nem-szeretem projekt. Kicsit én is.

Ejnye-bejnye

Jön. Aztán egyszer csak megnézi a virágot a vázában. Hogy milyen szép. Majd rám szól, hogy nincs elég víz rajta.

Tényleg. Nincs rajta egy csepp sem. Mű.

42 hónapos

Az annyi mint 3,5 év. Ha belegondolok, milyen picurka volt (és mostanában persze, hogy belegondolok), akkor tényleg óriási. Úgy másfél hete szintet is léphetett, de az is lehet, hogy csoda történt, mert azóta nem akad ki minden hülyeségen - tegnap is csak egész kis szomorkodás volt azért, mert egy apró kagylót elvesztettünk az oviban készített "tengerből", pedig ilyesmiért korábban akár félórás műsor is ment volna.

Kifejezetten vicces dolgai vannak, az meg tényleg aranyos, ahogy angol dalokat hallás után megtanul és énekel (nem is olyan rosszul, mint gondolnád, csak épp ha segíteni próbálok neki, akkor állítja, hogy én nem jól tudom). Tegnap megfűzött egy körömlakkra a drogériában (eredetileg rúzst akart, arról beszéltem le, gondoltam hajgumi is jó lesz, végül körömlakkban egyeztünk ki, és nem is a zöld csillogósban, amit ő kapott le a polcról), ma pedig egy virágmintás balerinacipőt nem sikerült ott hagynunk, hiába próbálkoztam - pedig még félre is tetettük és kimentünk a boltból, hátha -, miközben ő azzal érvelt, minden lánynak van olyan cipője, ami kopogós. (Járni ugyan alig tud benne, nagyon remélem, csak itthon fog benne illegni-billegni és hamar kinövi, mindenesetre megbeszéltük, hogy cipőt mostantól csak cipőboltban, ahol kényelmeseket árulnak.)

Készül a nagytesóságra, ennek örömére fel is ajánlotta az összes kinőtt ruháját, majd miután megbeszéltük, hogy a kisfiúkat nem szokás rózsaszínbe öltöztetni, kijelentette, hogy akkor megtartaná a ruhákat a babáinak.

A múlt heti esős idő örömére moziban is voltunk már, igaz, csak állatokról szóló természetfilmre mertünk beülni, mert ha egy mesében a gonosz megjelenik, onnantól nem nézi tovább. Viszont a moziban addig teljesen jól elvan, amíg kitart a pattogatott kukorica, már amennyire egy alkalomból ez a következtetés levonható.

Mostanra szerintem az összes fiú volt már szerelme az oviban, így végre a lányokkal is jóban van, nagyokat játszanak, és már azon sem ment az elmúlt másfél hétben a hiszti, hogy minek mentem érte délután. Tényleg nem tudom, mi történt, mindenesetre legyen ennyi elég, már így is félő, hogy túl sok jót írtam róla.