Don't try this at home

Három hónap tesztelés után senkinek nem javaslom, hogy anyaként otthon dolgozzon (elvileg teljes munkaidőben, valójában mindig akkor, amikor kell, persze teljesen kiszámíthatatlanul és sokszor azonnal), miközben egy hároméves gyerek is otthon van (téli időszakban), a másfél hónapra lebetegedő bébiszitter helyét pedig a nagymama töltse be állandó jelleggel (aki elvileg mindig jót akar, de egy idő után az anya agyára megy, sőt, még a gyereknek is az agyára megy).

Nem részletezem.

Holnaptól új időszámítás kezdődik.

Rajzok

Kilátástalan

Kéthetente lefuttatunk néhány lázasodós napot, elmegyünk a gyerekorvoshoz, aztán pár nappal később, további panaszok miatt a fülészetre, ahol általában semmi komolyabb bajt nem találnak. Most ott tartunk, hogy a pénteki orvoslátogatás után (ahol annyit mondtak, fújjam az orrát sós oldattal és adjak neki kalciumot), sokat köhög, a füle fáj, megint lázasodik, ráadásul aftája van, attól is nyűgös. Holnap ezek szerint ismét megyünk a fülészetre, ahol megint azt mondják, amit eddig, és minden megy tovább?

Nem tudom már, mit gondoljak. Hogy egy orrmandulaműtét mindent megoldana, holott nem is indokolt igazán? Hogy keressek ötödik, hatodik orvost, annak ellenére, hogy eddig mindegyik egybehangzóan ugyanazt mondta? Vagy vigyem inkább pszichológushoz a gyereket? Vagy gondoljam azt, hogy valaki rontást tett ránk?

Utazós

Azon morfondírozom, mikor halhatott meg ma a nagymamám. Akkoriban, amikor Ausztriából hazafelé jövet órákon át borogattam a lányom fejét, hogy a lázcsillapító mellett valahogy 39 fok alá bírjam a hőmérsékletét, remélve, hogy kibírjuk hazáig, vagy pont akkor, amikor az erősebb lázcsillapító mellett épp jobb passzban voltunk és sajtburgert meg krumplit ebédeltünk délután négykor az úton. Vagy már később, estefelé, amikor hazaérkezésünk után a kanapén fekve simogattam a lány hátát, hogy ne rázza annyira a hideg.

Részállapot

Irigylem a Pöttyös Panni anyukáját.

38 hónapos

Síelni már tud, pontosan úgy, ahogy úszni is, amióta egyszer buborékokat fújt a kádban a vízbe. Ellenben hiába nézegeti olyan sokat a könyveket, olvasni még nem tud magának, és ez meglehetősen bosszantja. A tévében (nem nagyon nézzük) talán pont ezért kedveli annyira az időjárásjelentést, főleg a végefelé a kis ikonokat.

Könyvmoly. Esténként ilyen kupac gyűlik össze az ágya mellett, mert muszáj mégis magának lapozgatnia a könyveket, ha már a kegyetlen szülők két hosszú mesénél többre nem hajlandók. Hamarosan beiratkozunk könyvtárba, de ez egyelőre még titok.

Mostanában csak Hanna Rizsának hívom, mert be nem áll a szája. Rímeket is kitalál már, ilyen a "fáj még a szuri mindig, rajta marad örökig", ami arról hivatott beszámolni, hogy kapott oltást, ami persze kicsit fájt, de cserébe egy teljes hétig - pontosabban amíg le nem esett - maradhatott rajta a ragtapasz, amire rettentő büszke volt.

Lassan vége a télnek, pedig pont kezdett belejönni a hóban fetrengésbe, hóemberépítésbe, szánkózásba.